Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

148 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. koznnk az állampénzügyek konszolidálására és itt mindenekelőtt az 1920 : IV. tcikket kell kiemelni... Strausz István .* Tele van számadási felmentvénnyel ! Dréhr Imre : . . - amely nem tisztán költségvetés, de amely nem is tisztán indemnités, hanem azt mondhatnám, hogy a kettőnek az akkori kényszerítő körülmények hatása alatt szükségessé vált kombinálása. Indemnités annyiban, hogy felhatalmazást tartalmaz az 1920. évi februártól juliusig terjedő 5 hónapra az állami pénzügyek vitelére. Költségvetésnek pedig annyiban mondhatjuk, mert az állam kiadásait és bevételeit nagyjában, számszerűleg állapítja meg. így a kiadást 4'7 milliard koronában, a bevételt 1"9 milliárdban, úgyhogy ez a félig indemnités, félig költségvetés februártól júniusig, vagyis 5 hónapra körülbelül 2'8 milliárd deficitet irányoz elő. A második kísérlet egy effektiv költségvetés formájában jelentkezik, amely az 1920/21. évre szól és az 1921. évi XXIII. te.-ben van inkorporálva. Ez a kiadásokat 20"2 milliárdra, a bevételeket 10'5 milliárdra, a deficitet 9*7 milliárdra irányozza elő. Yan még egy kísérlet, melyről meg kell emlékeznünk, ez az 1921/22. évi költségvetési javaslat, mely törvényerőre emelkedett ugyan, de benyújtásától számítva félhivatalos szerepe van az állami pénzügyek vitelében, mert az 1921 június 20-a óta kért indemnitások alapjául szolgáló költségvetés tulajdonképen a sokat emlegetett Hegedűs-féle javaslat, mely az állam összes kiadásait 26*7 milliárdban, a bevételeit 20'3 milliárdban, a deficitet körülbelül 6"5 milliárdban irányozza elő, miközben külön szerepelnek az állami üzemek kiadásai és bevételei. így áll a helyzet ma. Vagyis volt egy törvény, az 1920 : IV. te, amely félig indemnités, félig költségvetés, azután következett az 1921 : XXIII. te, amely az 1920/21-es költségvetést tartalmazza és tulaj donképen már utólag lett szakcionálva és felEmilthetjük még a Hegedűs-féle javaslatot, amelyből nem lett törvény ugyan, de mégis keretül szolgál az ujabb indemnitáshoz. StrauSZ István: Korányi minister ur azt mondta, hogy sem nem költségvetés, sem nem indemnités : végrehajt hatatlanok ! Dréhr Imre: A helyzet tehát számokban kifejezve az, hogy a háborús korszak alatt 1914-től 1918-ig volt egy költségvetés és szerepelt 9 indemnitás. A forradalmakról nem beszélünk. A forradalmak után az 192Í : XXIII. tcikkben foglalt egy költségvetés mellett szerepelt 10 indemnitás. Ezek után megállapíthatjuk azt, hogy 1867-től a mai napig, a forradalmat figyelmen kivül hagyva, 11 költségvetés készült el idejében és szerepelt, érvényben volt hetvenegy indemnitás. Már most visszatérek oda, t. uraim, ahonnan kiindultam és azt kérdem, miért háborodnak fel egyesek ennyire, miért háborodnak fel igy az emberek azon, hogy indemnitások következtek egymás sorába, holott az elmondottakból egészen nyilvánvaló, hogy a lefolyt 50 esztendő alatt Magyarországon valósággal pénzügyi kormányzati rendszer volt az indemnitással való kormányzás. Beck Lajos : Ez igaz ! Dréhr Imre: De távol áll tőlem, hogy én az állam pénzügyi konszolidálására irányuló törekvésnek bárminő megnyilatkozását lekicsinyeljem, eszemben sincs azt mondani, hogy jól van ugy, ahogyan van. Nem ; a folytonos indemnitással való kormányzást magam sem tartom ideális állapotnak, azt gondolom azonban, hogy tartozunk egy megállapítással. Nevezetesen : amíg a kiegyezéstől a háborúig a pénzügyi kormányok nem álltak oly súlyos valutáris problémák előtt, mint most és mégis kénytelenek voltak 45 békeév alatt 52 izben felhatalmazást kérni, akkor a mai pénzügyi kormányzatot igazán nem lehet elitélni azért, ha ő súlyos pénzügyi és külpolitikai viszonyok közt csak azt teszi, amit elődei rendezett pénzügyi és külpolitikai viszonyok közt rendszeresen tettek. Igyekeztem megismerkedni Magyarország pénzügyi politikájának történetével, de sehol sem találtam olyan momentumokat, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy az indemnitással való kormányzást állampénzügyi szempontból veszélyesebbnek tartanák, mint a költségvetéssel való kormányzást. Az állam szempontjából kvázi irreleváns ez a kérdés és csakis pártoknak a kormánynyal szemben való politikája lehet az a szempont, amely miatt az indemnitás megadása esetleg ennek vagy amannak a pártnak a részéről nem látszik kívánatosnak. Az állam érdekét aligha tangálja az indemnitások sorozata, mert 45 évi tapasztalat megmutatta azt, hogy 52 indemnitás sem renditette meg az állam pénzügyeinek egyensúlyát. Vegyük nyomatékosan tudomásul azt a primitiv alkotmányjogi tényt, hogy a kormány felelőssége az állami pénzügyek vitelében változatlanul fennáll akár indemnitással kormányoz, akár költségvetéssel és azt a felelősséget nem csökkenti és nem módosítja az, ha nem költségvetés, hanem indemnitás áll rendelkezésére. Felhívom azonban a figyelmet még egy szempontra, amely itt erősen közrejátszik és amely nemcsak menti az indemnitással való dolgozást, hanem egyenesen problematikussá teszi azt, vájjon állami létünk szempontjából csakugyan olyan jó, annyira üdvös dolog-e a költségvetés. Elnök : Két óra van. Kérem a képviselő urat, szakítsa félbe beszédét és délután 4 órakor folytassa. Délután 4 óráig az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Elnök : Az ülést megnyitom. Dréhr Imre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Dréhr Imre : T. Nemzetgyűlés ! Délelőtt, illetőleg a szünet előtt vázolt gondolatmenetemet foly-