Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

116 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922, pénz hatalmával, de azért kellett viszont a bolse­vizmusnak megbuknia a habom után, mert itt nem voltak meg annak előfeltételei, mert itt nem volt olyan irtózatos elnyomatás, itt nem volt meg a lelkeknek az a borzasztó elkeseredése, amilyen el­nyomatás és elkeseredés megvolt a bolsevizmus szülőhazájában, Oroszországban, ahol volt Szi­béria, ahol volt internálás, ahol a közigazgatási hatóságok kezében példátlan hatalom volt, ahol a közigazgatási hatóságoknak megvolt az a hatal­muk, hogy bárkit fellebbezési jog nélkül egyszerű gyanuokok miatt egyik éjszakáról a másik reggelre lakóhelyének elhagyására és Szibériába való át­költözésre kényszentettek. De ha mégis kell nekünk rendtörvény, akkor tisztelettel figyelmébe ajánlom a belügyminister urnák, hogy alkosson tökéleteset, legyen azokon a rendszabályokon kívül, amelyek már benne vannak a rendtörvényben, még egynéhány olyan rend­szabály, amely eddig kimaradt. Én pl. figyelmébe ajánlom a belügyminister urnák — Oroszország­ban láttam — a »po volcsim biletami« című rend­szert, amely abban állott, hogy azt. az embert, akinek egyhelyben való lakása nem volt kedves a kormányzatnak, arra kötelezték, hogy menjen ... MeskÓ Zoltán ; Ne adj écákat a belügymi­nistemek ! Fábián Béla : .. . egyik helyről a másikra, és az illető kénytelen volt a lakhelyét minden 24 órá­ban változtatni. 24 óránál tovább sehol nem marad­hatott egy helyen. Ezzel aztán elérték azt, hogy voltak olyan vándorlók, akik vándortáskájukban nem vittek mást, csak gyűlöletet a rendszer ellen és minthogy 24 óráig volt szabad tartózkodniok minden egyes községben, annál veszedelmesebbek voltak, mert ezek a hosszuszakállu és hosszuhaju paraszt vándorok ott jártak állandóan az emberek között és lázítottak a cári rez im ellen. Kérem a belügyminister urat és a kormány­zatot, valamint az egységespárt t. tagjait, gon­dolják meg jól a dolgot, mielőtt ilyen hatalmat emberek kezébe adnak, mert emberek vagyunk valamennyien és senkiről nem tudom elhinni azt, amit magamról nem tudok elhinni. Bennünket is emberi indulatok, emberi ösztönök vezetnek és ne higyjük el senkiről, hogy őket nem vezetnék em­beri indulatok és ösztönök. Méltóztassanak a rend­törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgálni ! Az indemnitást, minthogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, nem fogadom el. (Helyeslés balfelől) Elnök ; Szólásra következik ? Csik József jegyző: Dréhr Imrei Dréhr Imre: T. Nemzetgyűlés Ï Az alkalom, melynél felszólalok, tulaj donképen nem kedvező. Ugyanis, mint köztudomású, a küszöbén vagyunk egy költségvetési tárgyalásnak, minthogy a pénz­ügyminister ur indíttatva érzi magát arra, hogy rendes költségvetést terjesszen elő, bármily óriásiak is azok a nehézségek, amelyek a munkát hátráltat­ják és bárminő ingatag is az a pénzügyi alap, ame­lyen ma a költségvetés nyugodhat. Mondom, t. évi december hő 19-én, kedden. Nemzetgyűlés, közvetlenül egy költségvetési vitát megelőzően ezt a mostam alkalmat nem tartottam volna kedvezőnek a felszólalásra és nem is vállal­koztam volna rá, ha két szempont, amelyeket igye­keztem gondosan mérlegelni, más belátásra nem juttatott volna, úgyhogy kényszerítve érzem ma­gamat a felszólalásra. Ezek közül az első az, hogy tényleg magáról az indemnitásról volna néhány szerény észrevételem, néhány olyan tisztán pénzügyi természetű meg­állapításom, amely szoros összefüggésben áll az indemnitással és amely a költségvetési vitával már idejét múlná. A másik beállítás, amely arra veze­tett, hogy a felhatalmazási javaslat kapcsán a t. Nemzetgyűlés szives türelmét igénybe vegyem, az, hogy azt hiszem, a költségvetés tárgyalása során nem lesz alkalmunk oly kérdésekkel foglalkozni, amelyek a politikának általánosságai között mo­zognak. Nem azt gondolom, mint ha ennek bármi­féle alkotmányjogi vagy házszabályszerü akadálya volna, hanem miután a t. túloldal már hónapok ót a ismételten és oly gyakran hangsúlyozta a költség­vetés benyújtásának sürgősségét, most, amikor a pénzügyminist er ur ezt a kívánságot teljesiti, senki nem kerülheti el az alkalmat, hogy ne a költség­vetési vitát használja fel arra, hegy annak szám­szerű adataival ott foglalkozzék és ne az általános politika körében mozogjanak a felszólalások. Esztergályos János : Hol a költségvetés ? Rothenstein Mór : Hol vannak a számok ? Dréhr Imre: Készen van. Dénes István : Nincs még a kezünkben * Dréhr Imre: Nem akarom ugyanis feltételezni, hogy a költségvetést csak azért sürgették volna, mert azt gondolták — mint ma már látnivaló, hiába is gondolták volna — hogy a költségvetés hiánya alkalmas támadási rést nyújt a kormány ellen, vagy pedig azért, mert a költségvetés vitája alkalmat ad mindazoknak a kérdéseknek tárgya­lására is, amelyek egyébként semmi pénzügyi összefüggésben nincsenek a budget-vel. Esztergályos János : Talán alkotmányos állam volnánk ! Dréhr Imre: Rá fogok térni. Meg tudom érteni azt, ha politikust, de a politikán kivül álló embert is mély és komoly ér­deklődés füz a költségvetéshez és ha ezt az érdek­lődést az indemnitási javaslatok sorozata nem tudja leszerelni. Végre is normális állapotoknak a költségvetés felel meg és az indemnitással való kormányzás abnormitást, rendellenességet jelent. Alkotmányjogi szempontból természetesen nincs semmi skrupulusnak, aggodalomnak helye az indemnitással szemben és a törvényhozás szuvere­nitásának szempontjából az indemnitás megszava­zása, vagy meg nem szavazása époly hatályos esz­köz, mint a költségvetés. Az indemnitással való huzamos kormányzás mégis rendellenességet jelent abból a szempontból, hogy ez a felhatalmazás idővel mind nagyobb eltérést jelent a való álla­potoktól. Az állam, mint élő organizmus, mint minden

Next

/
Thumbnails
Contents