Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

134 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. szocialisták másfél milliót forditanak ebben az esztendőben szabad oktatásra, tehát majdnem annyit, mint maga az állam. Nézetem szerint erre a célra sokkal nagyobb összeget kell forditani. Hiszen csak a testnevelés céljára mintegy 70 milliót fordítanak, tehát legalebb ezzel arányban álló összeget kellene a szabad oktatás céljára is forditani. A szabad oktatással kapcsolatosan másik kérdéssel is volnék bátor foglalkozni. Nevezetesen azzal, hogy a 24 éven aluli ifjúságnál megtiltandó volna, hogy bármely politikai párt különböző oktatási, előadási címeken velük foglalkozhasson. (Helyeslés a baloldalon. Egy hang a baloldalon : Már a gimnáziumban tüntetnek.) Horváth Zoltán : Nehogy ugy járjanak, mint Groldbergerrel ! Kiss Menyhért : Az még nem politizálás ! BodÓ János : Itt kénytelen vagyok a szociáldemokratákra célozni. Bár helyeslem azt a törekvést, hogy az ifjúság oktatásával foglalkoznak, viszont ismerve az anyagot és az oktatás célját, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez nem egyéb, mint bizonyos ifjúsági kategóriák kisajátítása oly célból, hogy azokból öntudatos proletárokat, illetve öntudatos szociáldemokratákat neveljenek. Kiterjeszkedtek a tanonc-ifjúság nevelésére, és pedig — miként az Ifjúmunkás című lap is mondja —- ennek célja az, hogy minden ifjú megtalálja azt a helyet, ahol boldogulása szempontjából elhelyezkednie kell. Budapesten 11 szakszervezetben végzik például a tanoncokkal ezeket a nevelő oktatásokat, úgyhogy ilymódon 4867 tanoncot a szociáldemokraták képeznek ki. A közoktatásügyi tanács már 1909-ben ráterelte a figyelmet arra, hogy minő veszedelmeket jelent a szociáldemokraták szabad oktatása, és a többek között azt mondja (olvassa) : »Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az iskolán kivül eső oktatás valamelyes rendszerének sikert biztosító alapjait lerakhatjuk, ha tekintetben nem vesszük azt az akciót, amelyet a szociáldemokrácia a külföldön és nálunk is kifejt az iskolán kivül eső oktatás mezején.« Nem akarom itt részletesen felsorolni azokat a különböző intézményeket, például a Társadalomtudományi Társaságnak, a Szabadgondolkodóknak, a Galilei-körnek, az Úttörő Társaságnak átkos munkáját, azonban tény és való az, hogy azért, mert az általános figyelmet elkerülte az a körülmény, hogy a szabad oktatás leple alatt különböző destrukciók folynak, lehetővé vált az, hogy az ifjú generációnak meglehetősen nagy százalékát a nemzeti, a hazafias szellemtől eltérítették. (Egy hang a szélsőbalról : Teljesítse az állam a hötelességa !) Végeredményben még a külföldi kulturpropagandával kívánok foglalkozni. Lamprecht, a kiváló szociálfilozófus, a mai modern államokat poliphoz hasonlítja, mely az ő szívó, tapintó, zsákmányoló karjait testén túl a világ érdekszférájába terjeszti ki_. Ez a hasonlat valóban helyes. Hiszen, ha például Franciaország kulturpropagandájátfigyelemmel kisérjük, például 1871 ut án, ugy az igen szépen bemutatja a polip működését. Jól tudjuk, hogy 1871 után Franciaország a revánsháborura a legalaposabb előkészületeket tette. A latin-frank szellem propagandájával megközelített minden európai államot, el tudta érni azt, hogy az ő kulturpropagandája révén nemes, lovagias nemzetnek a szabadság, világosság, a szépség hazájának, a kultúra, különösen a szellemi kultúra minden válfajának Mekkájául ismerték el az egész vonalon Franciaországot. Ilyen módon el tudta érni minden államban jóformán a francia imádat kultuszát. Nagy összegeket költött erre a célra. Ugyanezt a kulturpropagandát fejtette ki pl. Anglia, az angolszász impériumnak megfelelő gazdasági beállításában; Amerika, háttérben a Monroe-doktrina és a pánamerikai gondolattal, Japán világkereskedelmi tendenciákkal. Nálunk, árva magyaroknál, sajnos, vajmi kevés történt. Hogy mennyire nem cselekedtünk e téren semmit, bizonyítja egy magyarbarát francia képviselőnek nyilatkozata. Tisseyre, az egyik francia képviselő, aki a közelmúltban Magyarországon tartózkodott, a következőket jelentette ki. Ugyanis, amikor kérdést intéztek hozzá, hogy az ő magyarbarát propagandája terjeszkedik-e Franciaországban, erre vonatkozólag azt a választ adta (olvassa) : »Ha Magyarország legalább egy részét ki tudná fejteni annak a propagandának, amelyet ellenségei vele szemben oly bőkezűen támogatnak, akkor az én csoportom terjedésére inkább lehetne számítani. Magyarországnak, sajnos, a forradalmak miatt nem volt módjában, hogy a fegyverszünet és Trianon között eltelt időt olyan módon használja ki, mint ellenségei tették. Franciaország túlnyomó része ma is vagy nem ismeri a magyarokat, vagy csak annyit tud róluk, amennyit a háború folyama alatt, mint a németek szövetségeséről megtanult. Azóta sem volt semmi olyan mozgalom tapasztalható, amely a Franciaországgal való megértésre vezethetett volna.« Le pelletier, a másik francia képviselő, pedig következőket mondja (olvassa) : »Franciaországban tényleg nagyon kevesen ismerik Magyarországot, csupán a parlamentnek, az egyetemnek és a pénzvilágnak néhány kimagasló személyisége. A nép széles rétege önöket vagy nem ismeri, vagy ama mentalitás szerint itéli meg, amely a hadviselés idején alakult ki. Tisseyre könyve egyelőre kiáltó szó a pusztaságban. Nem tudom eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy önök magukat Franciaországban jobban megismertessék, önöknek meg kell tanitaniok a francia népet az önök kvalitásainak kellő értékelésére, mert a francia nép egyelőre nem ismeri őket.« T. Nemzetgyűlés ! Nézetem szerint elsősorban a diplomáciának volna feladata, hogy kellő mérvű kulturpropagandát fejtsen ki. (ügy van I Ugy van ! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Rühlmann igen helyesen jegyezte meg, hogy a háború előtt