Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

120 A nemzetgyűlés 74. ülése 1922, Csontos Imre : Csak a karcagi határban tizen­kétezer hóid föld búzatermést sepert el a viz. (Zaj és ellenmondások balfelôl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak* Csontos Imre : Azt kérdezem, hogy helyesebb dolog volt-e eltűrni azt, hogy ennyi kár legyen, aminek folytán százezrek kenyere pusztult el ? Drozdy GyŐZŐ : Még a szavazáshoz is közerőt rendeltek ki Tar pán. Csontos Imre : Bocsánatot kérek, én tudom, benne vagyok. Rupert Rezső : Hát majd csak maga is el­menjen lapátolni ! Csontos Imre : Megyek én, mert el kell menni. Ajzt akarjuk csak, hogy ne igy tüntessen fel ben­nünket a nemzet előtt, mert mi ennek a nemzetnek a millióit szeretjük annyira, mint Eupert Rezső és társai. (Taps a jobboldalon.) Elnök : Nagy Ernő képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó őt megilleti. (Zaj jobb­felől.) Nagy ErnŐ : T. Nemzetgyűlés ! Amikor Rupert t. barátom a 665 darab ezresről beszélt, én itt ba­rátaimnak, akik körülöttem ültek, azt jegyeztem meg a beszédre, hogy magunk között nem tur­nénk ilyet . . . Kováts- Nagy Sándor : Kirúgnák, azt mondta 1 Nagy Ernő :... és kidobnánk magunk közül. A gyorsnői feljegyzésekben ugy van, hogy én azt mondottam volna, hogy a képviselőházból, a nem­zetgyűlésből utasítanánk ki. Bocsánatot kérek, én hivatkozom itt körülöttem ülő barátaimra, (Felkiáltások jobbjelöl : Jól hallottuk l) hogy ez ennek a szűk körnek szólt és nem arra volt szánva, hogy meghallja k. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Kicsit hangos volt !) Méltóztassanak ezt tudomá­sul venni. Elnök : Renczes János képviselő ur ugyan­csak személyes kérdésben kért szót. A szó őt meg­illeti. Renczes János : T. Nemzetgyűlés ! En ma délután érkeztem ide, amikor Rupert Rezső t. képviselőtársam már beszélt. Nem is tudtam, hogy előbb kezdett beszélni. Ehhez semmi közöm, mert a képviselőnek — nagyon jól tudom —• joga van arra, hogy a mai házszabályok szerint egy egész napot is végigbeszélhessen. (Felkiáltások jobbfelől : Elég baj !) Drozdy GyŐZŐ : Szájkosarat rájuk ! Renczes János: Én türelemmel végighallgat ­» am. Egy közbeszólást tettem, az urak azt nem értették meg, vagy ha megértették, másra magya­rázták. Igazán meglepetéssel hallom itt órák hosz­szat, hogy kedves képviselőtársam Összejárta, nem tudom hol, az egész Ausztriát, azt beszéli el az indemnitási vita alatt . .. Rupert ReZSŐ: Majd magái ól tanulok, hogy kell beszélni. Legyen szives adjon leckét. (Zaj a jobboldalon.) Renczes János : . . . azután latolgatja a rend­évi december hó 18-án, hétfőn. törvényt, hogy ez milyen óriási arculcsapása lesz a nemzetnek, milyen megnyirbálása lesz a nép­szabadságoknak stb. (Zaj balfelól.) Én közbe­szólottam, hogy ne tessék ezt most tárgyaim, mert erre megjön az idő, hiszen még mi sem ismerjük ezt a törvényjavaslatot, majd mi is hozzászólunk, (Felkiáltások balfelôl : Ki van osztva !) mi sem akarjuk azt, ami jogtalan. Akkor Rupert képviselő­társunk nem restelte ezt a megjegyzést tenni : ha tudnám, hogy abban az osztályban még egy ilyen ember akad, akkor kétségbeesnék. Hát milyen ember vagyok én, magyarázza meg ! Rupert ReZSŐ: Aki helyesli a robotot ! (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Aki helyesli, ha verik a csen­dőrök a népet ! Renczes János : Az nem igaz ! Én nem helye­seltem ! Pikler Emil : Aki a derest akarja visszaállitani. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak 1 Renczes János: Én őszintén megmondom, t. Nemzetgyűlés, én ma is a nép közül jöttem és az a nép nem azt akarja, amit a t. ellenzék csinál, hogy napokon kereszt ül obstruai, hanem azt nézi, hogy mit dolgozunk. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) Önök megakadályozzák a munkát ! (Zaj balfelôl. Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Nem vonom kétségbe a jogot — és bele is nyugszom — hogy -ennek a nemzetnek minden osztálya legyen itt kép­viselve. Elfogadom ezt, sőt ezt akarom és ezt akar­tam örök életemben, mint ellenzéki ember. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Született ellenzéki !) Én nem tartozom a kormánynak semmi jóakarat­tal. Nekem a kormány nem csinált a válaszíáson semmit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csinált másoknak!) Da nekem meggyőződésem, hogy ma az ellenzékieskedés nem olyan, mint régen volt, hanem halálos bűn. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől. Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Igen, az ellenzék becsületes kritikájára min­denkor szükség volt, most is elfogadom, de nem ugy, hogy rosszindulatba és folytonos személyeskedésbe megy át. Azt kérdezik a vidéken : hát mikor lesz már vége a személyeskedésnek ? ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Rupert ReZSŐ: Ha maga nem szól olyan dol­gokhoz, amelyekhez nem ért. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Renczes János: Kikérem magamnak! Én Rupert képviselő úrtól, akármilyen magas régiók­ban beszélő jogász is, nem kérek észt. Nekem a ter­mészetes eszem megvan, az élet iskolája megadta, a kerületem arra érdemesített, hogy másodízben választott meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ilyen ember, mint Rupert képviselő ur, ne gyakoroljon akkor kritikát fölöttem, hogy nem értem a dolgot. Kikérem magamnak, hogy arról az oldalról, amelyet én mindig tiszteltem, ahol én mindenkinek elvi álláspontját tisztelem, ilyen támadás érjen, ezt egyenesen visszautasítom. (Ëélyeslés a jobboldalon.!

Next

/
Thumbnails
Contents