Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
92 A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. A törvényjavaslat négy fejezetre oszlik. Az első fejezet a tisztességtelen verseny általános meghatározását tartalmazza, megállapítja elsősorban is azt, hogy mi a tisztességtelen verseny, kimondván, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe és általában a jó erkölcsökbe ütközően folytatni. Ebben a definicióban benne van az, hogy természetszerűleg csak az üzleti tisztességtelen versenyt akarja kodifikálni a törvényjavaslat, tehát csak a kereskedelmi és ipari életre vonatkozó visszaéléseket és kinövéseket akarja lenyirbálni. Ugyanebben a szakaszban van egy rendelkezés, amely általános magánjoni védelmet biztosit, az objektív felelősség elve alapján áll s azt mondja, hogy még abban az esetben is, ha a verseny elveibe ütköző egyént szándékosság vagy gondat lanság nem is terheli, joga van annak, akinek érdekét ez sérti, ettől az egyéntől abbanhagyást követelni. Ha pedig szándékosság vagy gondatlanság terheli ezt az egyént, akkor ezenfelül még kártérítést is követelhet az illető. Röviden bátor vagyok már itt utalni arra is, hogy az eddigi joggyakorlattól eltérően, a IV. fejezetben van egy rendelkezés, amely a polgári törvénykönyv tervezetével, annak 882. §-ával egyezően kimondja azt, hogy nemcsak a felmerült kárt, hanem a lucrum cessanst, vagyis az elmaradt hasznot is követelheti a károsult. A törvényjavaslat II. fejezete, mint a címe is mutatja, az üzleti tisztesség szabta korlátoknak egyes fontosabb áthágásairól szól. Vagyis a javaslat nem kodifikálja az összes áthágásokat, hanem csak azokat, amelyek a mai élet megnyilvánulásában a leggyakoribbak. Szóval, mig a törvényjavaslat I. fejezete az általános rendelkezéseket tartalmazza, addig a II. fejezetben már exemplifikál, az eseteket egyenkint felsorolja és megállapítja, hogy mik azok a tilalmazott cselekmények, amelyek kimerítik a tisztességtelen verseny tényálladéki elemeit. Mindenekelőtt a legáltalánosabb ilyen cselekményt, az úgynevezett szédelgő feldicsérést vagy reklámszédelgést említi, két csoportra osztva az ennek tényálladéki elemeit kimerítő cselekményeket. A cselekmények egyik csoportjába tartozik, ha valaki valótlan adatokat közöl az áruk forgalombahozatalánál, olyan adatokat, amelyek megtévesztésre alkalmasak, a másik csoportba pedig azok a cselekmények tartoznak, amikor valaki való adatokat, de olyan színezetben állit be, hogy azok megtévesztik azokat, akik az áru forgalombahozatalával kapcsolatba jönnek. A további szakaszban van egy rendelkezés, amely kivételt tesz ez alól és azt mondja, hogyha az a kifejezés, amely a valóságnak tényleg nem is felel meg, az árunak nem a származási helyére vonatkozik, hanem azoicra a sajátságokra, amelyek az áru származási helyéről kikerülő árunak általában sajátságai, akkor az illető egyén nem követi el a feldicséi esnek, a reklémszédelgésnek cselekményét. Két példára gondol a törvényévi december hő 1-én, pénteken. javallat. Az egyik példa a svédgyufa. Aki svédgyufát hoz forgalomba, az nem követ el reklámszédelgést, mert ifcfc köztudomású, hogy a svédgyufának, amely cím alatt forgalomba kerül az áru, mik a tulajdonságai és ezért nem téveszti meg a fogyasztó közönséget. Á másik példa a »karlsbadi só« kifejezés, amely alatt szintén egy vegyi összetételt éltünk ; ez szintén nem meríti ki a rekláms édelgésnek tényálladéki elemeit. Egy másik tiltott cselekmény a bitorlás, ha valaki egy meglevő céget, amely őt nem illeti meg, jogtalanul használ. A cég-törvény erről már intézkedik, azonban a törvényjavaslat ezeket az intézkedéseket jobban kiterjeszti. Itt van továbbá az utánzás, ha valaki vállalata körében ugy használ egy nevet, vagy céget, hogy alkalmasnak látszik — itt megint a megtévesztés fogalma jön előtérbe — arra, hogy a közönséget megtévessze és ezáltal kait okozzon az üzletfeleknek. Horváth Zoltán : Hát aki politikai programmot bitorol ? (Derültség a baloldalon ) Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ez a fejezet kimondja, hogy keieset alapján — hiszen ezek a védekezések mind magánjogi alapon indulnak meg — a károsultnak joga van ezeknek a különböző megtévesztő eszközöknek megsemmkitését igényelni, sőt még az árat is joga van megsemmisíttetni, ha pl. ugy van az árun feltüntetve, hogy arról eltávolítani nem lehet. Egy további ilyen cselekmény a hírnévrontás és hitelrontás, amelyet a francia jog dénigrément-nak nevez, ha t. i. valaki befeketíti ellenfelét és ezáltal igyekszik annak üzleti kőiéből elvenni az üzletfeleket. Itt van azután a hólabda-rendszer, ez a gyakorlati életben ritkábban előforduló eset, amikor valaki hólabdaszerűen gyűjt vevőket és kötelezettséget vállaltat az üzletféllel, hogy ujabb vevőket fog szerezni. Egy nagyon fontos intézkedés továbbá, amelynek hiányát a keieskedelmi élet állandóan érezte, az üzleti, vagy üzemi titok elárulásáiól szól. A törvényjavaslat csak magánjogi védelmet biztosit annak a javára, akitől valami üzleti titkot elszedtek, elloptak, vagy akinek alkalmazottja azt elvette. Ezek azok az általános fogalmi megállapítások, amelyeknek elkövetőivel szemben a törvényjavaslat magánjogi védelmet, kártérítési kötelezettséget állapit meg. A törvényjavaslat harmadik fejezete intézkedik a büntető rendelkezésekről, ugyanis nemcsak magánjogi védelmet ad, hanem ezenfelül még büntetőjogi szakciót is fűz ezen fejezetben megjelölt cselekményekhez. A szédelgő feldics élésnél, a bitorlás vétségénél, az utánzás vétségénél a tulajdonos és megbízó büntetőjogi felelős£égét is megállapítja, ha őt EZ"'ndékesan vagy gondatlan mulasztás terheli. Ezenfelül büntettetik az üzleti vesztegetés és az üzleti, vagy üzemi titok elárulása. Megjegyzem^ hogy a bizottság szükségesnek
