Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. évi decembei hó l-én f pénteken. 93 látta a valuta ris éitékeltolódá sok folytán, hogy az eredeti javaslat büntetési tételeit felemelje. Az eredeti fogházbüntetést felemelte általaban három évig terjedhető fogházbüntetésre és 500.000 K-ig terjedhető pénzbüntetésre. Az 500.000 K pénzbüntetés tekintetében utalnunk kell arra, hogy ez a büntetőtörvénykönyvnek egész pénzbüntetési rendszerével voltaképen nem egyezik, azonban a törvényhozás bizonyos fokig már törvéryhozási módositást eszközölt, ugyanis az értékhatárok felemeléséről szóló, tavaly hozott törvény is azt mondja, hogy 200 K-ra változtatható át egynapi fogházbüntetés és ennek maximuma egy esztendő, úgyhogy ha az 500.000 K-t az elitélttel szemben de facto át akarná változtatni és ő azt le akarná ülni, akkor nincs mód arra tulaj donképen, hogy az egész egy éven felül átváltoztathassék. A bizottság egy további módositást javasol a t. Nemzetgyűlésnek, nevezetesen szigorúbban akarja büntetni a visszaesést. Erre vonatkozólag az a propoziciőja, amelyet én majd leszek bátor egyébként a részletes tárgyalásnál előterjeszteni, hogy visszaesés esetében a cselekmény bűntettnek minősíttessék, melynek büntetése öt évig terjedhető börtön, Valamint 1 millió koronáig terjedhető pénzbüntetés legyen, továbbá másodszori visszaesés esetében mint mellékbüntetés alkalmaztassák a kereskedéstől vagy iparűzéstől való eltiltás, tehát kétszeri visszaesés esetén — annak cége töröltessék, az ipar és kereskedelem folytatásától eltiltassék, szolgáltassa be iparigazolványát és üzletét meg kell szüntetnie. Jánosi Zoltán ; Csendes társ lesz ! Erődi-Harrach Tihamér: Erre vonatkozólag a részleteknél leszek bátor javasolni egy uj bekezdést, hogy t. i. ha valaki visszaél ezzel, ha meg akarja gátolni a törvény végrehajtását, akkor ez is önálló speciális bűncselekményként, mint vétség fog büntettetni. így tehát mindenképen a törvényhozás fokozottabb védelmét akarjuk biztosítani a becsületes, tisztességes kereskedelem és ipar részére. Általánosságban bátor vagyok még utalni arra, hogy ezek a cselekmények természetesen magáninditványra és főmagánvádra üldözendők, mert hiszen általában véve egyéni érdekeket sértenek ; de fontos újítás a büntetőtörvénykönyv rendszerében, hogy a szakegyesületeknek és a hivatott belföldi gazdasági testületeknek is megadja a magáninditvány jogát. Ez a rendelkezés a német törvényben is helyet foglal és bátor vagyok utalni arra, hogy pl. Németországban egyenesen ebből a célból létesültek egyesületek a tisztességtelen verseny ellen való küzdelemre. Bátor vagyok még megjegyezni, hogy a törvényjavaslat kihágásokat is konstruál az egyes esetekre. Felemlítem még egy fontos rendelkezését a törvényjavaslatnak, nevezetesen azt, hogy megállapítja az egyes fogalmakat, pontosan körülírja a tényálladeki elemeket és igy megjelöli a versenytársnak is a fogalmát, amely fogalommal több izben operál a törvényjavaslat. Erre Vonatkozólag szükségesnek tartom annak kijelentését, hogy természetszerűleg már a versenytárs szóban magában is benfoglaltatik, hogy versenytárs az, akinek üzleti érdeke ugyanazon a piacon egy másik kereskedő vagy iparos üzleti érdekével kereszteződik. A német judikatura is ezen épül fel, a Versenytárs fogalmát csak akkor látja, ha érdekellentétek vannak, ha tulaj donképen két érdek találkozik és egymást keresztezi, mert ugy rendelkezik, hogy csak akkor lát versenytársat, ha az erre alkalmas és ezt célozza (»darauf berechnet und geignet ist«). Igen fontos rendelkezése a törvényj avaslatnak, hogy a kereskedelmi és iparkamarának, mint választott biróságnak szerepet juttat, nevezetesen abban az esetben, ha csak abbahagyásra irányul a kereseti kérelem, tehát ha nincs szándékosság, vagy gondatlanság, hanem csak objektiv felelősség alapján abbahagyásra kér kötelezni a károsult, a kereskedelmi és iparkamara választott bírósága lesz illetékes ezeknek a kérdéseknek eldöntésére. Ezeket voltam bátor a javaslat rövid ismertetése során előterjeszteni és kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Hegedüs György ! Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! A javaslattal csak röviden szándékozom foglalkozni, mert az a meggyőződésem, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatnak törvénybeiktatása közgazdasági életünkre nézve igen sürgős kérdés. Én ezt a javaslatot az általános vita alapjául elfogadom, azon reménytől indíttatva, hogy azokat a kifogásokat, amelyeket a javaslat egyes intézkedései ellen felhozok, ugy a mélyen t. többségi párt, valamint a kereskedelemügyi minister ur is jogosaknak fogják találni és elfogadják azokat az indítványokat, amelyeket a javaslatnak részben módosítása, részben pedig kibővítése tárgyában a részletes vitában tenni fogok. T. Nemzetgyűlés ! Az én véleményem az, amit a napokban egy kiváló közgazdászunk is kifejtett, hogy a magyar közgazdasági életre, de különösen a kereskedelemre nézve szégyen az, hogy egy ilyen törvényjavaslatot kell tárgyalnunk. Ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem más, mint egy nagy panasz, bizonyítéka annak, hogy a kereskedelem terén a morál, a tisztesség már teljesen lezüllőben van. Ez a javaslat indokolásának 2., 3. ős 4. pontja szerint nem más, mint belekiáltás a kereskedelem működése körül fennálló Sodomába, belekiáltás abba a veszélybe, amely a közgazdaságot fenyegeti, ha a kereskedelem üzése terén továbbra is fenmarad az a tisztességtelenség, amelyet a törvényjavaslat maga is elismer. Ugy látom, hogy a kormány is elérkezettnek látta végre az időt arra, hogy a verseny* tébolyt, amely nálunk él, megfékezze. Farkas István : Bárcsak élne!
