Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-63

78 A nemzetgyűlés 63. ülése 1922. évi november hó 30-án, csütörtökön. súlyos büntetendő és fegyelmi eljárás alá vonható cselekményekről szóló feljelentését. Később meggyőződtem arról, hogy feljelentésemet előterjesztették a belügyminister úrhoz, de a belügyminister ur nem tett más intézkedést, mint hogy a főispáni megbízatást ettől az alispán úrtól elvonta és oda a szomszéd vármegye főispánját nevezte ki ideiglenesen főispáni megbízatással. Én még akkor sem jöttem ide a nyilvánosság elé a vármegye dolgaival, hanem a belügyminister urnái még egy kisérletet tettem és egy hozzá intézett levélben felhivtam figyelmét arra. hogy mai napig sem intézkedett. Ezt a levelemet igy fejeztem be, (olvassa) : »Mindezekből kifolyólag ezúttal egy második kisérletet teszek és mély tisztelettel kérem az intézkedést, külön is kérvén, hogy ugy engemet, de különösen a köztisztviselők táborát megkímélni méltóztassál attól, hogy engem jelen panaszommal a nemzetgyűlés plénuma elé kényszerits. A nyilvánosságot keiülni akarom, de, ha elégtételt nem kapok, természetszerűleg elkerülni a nyilvánosságot nem tudom. A következményekért tehát a felelősséget már nem vállalhatom.« (Felkiáltások halfelől : Mikor keli ez a levél ?) Október 24-én, tehát három héttel a feljelentés után, intéztem e levelet a belügyminister úrhoz. Ennek ellenére az alispán ur ma is helyén van, ugy hogy most már elérkezett volna az az idő, ami kor a felelősséget teljesen a belügyminister úrra hárítván, szóvá tehetném a vármegyében történt összes dolgokat. De még mindig nem éltem ezzel a jogommal, csak legutóbb egy közbeszólásban tört ki belőlem a panasz az ottani állapotok miatt. A belügyminister ur akkor közbeszólásomra nagyon erélyesen és nagyon idegesen ezt válaszolta (olvassa) : »Nem érdemli meg a képviselő ur azt a gondot, amelyet csináltam magamnak ez ügyből kifolyólag. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy én nem törődtem az üggyel, akkor tudva valótlant mond. Ne tessék ilyen jogosulatlan vádaskodással előállni !« T. Nemzetgyűlés ! Én ezzel a hanggal szemben többféle eljáráshoz folyamodhattam volna. Egyelőre feltételezem azt, hogy a minister ur ezzel az én igazmondásomat kétséghevonni nem akarta és megelégedtem azzal, hogy a belügyminister ur a Magyar Távirati Iroda utján a napilapok szerkesztőségeit figyelmeztette arra, hogy ő miként értelmezte ezt a közbeszólását, ugy hogy a napilapok tényleg figyelmeztetve lettek, hogy a belügyminister ur ezzel mit akart mondani. Mégis a kormányhoz közel álló Szózat másnap természetesen ugy tüntette fel a dolgot, hogy Szilágyi Lajos a bihari szégyenteljes eseteket szóváte'te, amire a belügyminister ur azt mondtotta, hogy »a képviselő ur tudva valótlant mond.« Hogy a sajtót az ilyesmit kihasználja, ahhoz már edzve vagyunk. Hogy itt a parlamenti tárgyalások igen gyakran meghamisítva közöltetnek, azt is tudjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Különösen a kormánylaf okban ! Zaj és felkiáltások jobbfelél: Na/ Na! A Népszava vezet/) Meglehetősen edzve vagyunk idők folyamán ahhoz is, hogy egy ilyen közbeszólást felhasználjanak arra, hogy a kormány és az ellenzék között a helyzetet kiélesitsék. A dolognak azonban van egy másik oldala is, t. i. az, hogy magára a tényre vonatkozólag ebből kifolyóan teljesen téves most a közvélemény. Most ugyanis már ugy tűnik fel a dolog, mintha Bihar vármegyében tényleg minden rendben volna, s amit én itt szóvá tettem, az a valóságnak egyáltalában nem, vagy legalább is csak részben felel meg. T. Nemzetgyűlés ! Én még most, ezek után sem állok elő magukkal az esetekkel és nem rabolom az időt azoknak felsorolásával, (Helyeslés jobb felől.) ellenben most már itt a plénum előtt szólitom fel a t. belügyminister urat arra, hogy méltóztassék egy nemzetgyűlési képviselőnek hozzá Írásban intézett feljelentésére intézkedni, mert ha a t. belügyminister ur nem intézkedik s minket továbbra is olyan állapotban hagy a vármegyében, amilyen állapotban most vagyunk, akkor én belekergettetem abba a helyzetbe, hogy esetről-esetre felszólalva, az ottani szégyenteljes eseményeket szóvátegyem, okvetlenül ártalmas helyzetet teremtve ezzel az egész tisztviselői karra, de akaratlanul is belekényszerittetve ebbe a belügyminister ur magatartása folytán. Én a belügyminister úrtól most sem kívánok egyebet, mint hogy engedjen szabad folyást az eseményeknek. Ne nyúljon bele a vármegye autonómiájába akkor, amikor a vármegye első tisztviselőjével, alispánjával el akar bánni és hajoljon meg az igen t. belügyminister ur saját pártjának többsége előtt, — mert Bihar vármegyében a kormánypárt többsége ejtette el az alispánt — és ne hajoljon meg a belügyminister ur azon kisebbség előtt, amely mindenképen terrorizálni akarja a belügyminister urat abban a tekintetben, hogy ne engedjen, mutasson erőt minden olyan kisérlettel szemben, amely Bihar vármegyében az állására nem méltó alispánt eltávolítani és oda egy egész férfiút állitani szándékozik. (Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Rátérve az inditvány 2. §-ára, méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány megjegyzést tegyek. Első megjegyzésem, hogy ez a szakasz csonka vármegyékre nem alkalmazható. Ott, ahol az igen t. minister ur azt óhajtja tőlünk, Fáy Gyula képviselőtársunk javaslatának elfogadásával, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok választása . . . Elnök (csenget) : Felhívom a t. képviselő ur figyelmét arra a körülményre, hogy most a 19. §-t tárgyaljuk. Méltóztassék ehhez a szakaszhoz beszélni. (Felkiáltások balfelől : Együtt kell tárgyalni az egészet / Ellenmondások jobbfelől.) Szilágyi Lajos : Én ugy fogtam fel... Elnök (csenget) : T. képviselő ur, nem jól méltóztatott felfogni, mert most részletes tárgyalás folyik s ennek során a 19. §-nál vagyunk. Bátor voltam a képviselő urat erre figyelmeztetni és ismételten kérem, méltóztassék most a 19. §-hoz szólni.