Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-63
À nemzetgyűlés 63. ütése 1922. évi novemher hó 30-án, csütörtökön, 73 lom majd azt fogja gondolni, hogy itt tulajdonképen nincs már mit tenni, magán adakozásra nincs szükség. Pedig — mint igen jól hangzott «1 ugy tudom, a túloldali padokról — ez a 12, illetve 15 millió, amelyet összesen a javaslat magában foglal, nagyon kevés. Itt még nagy nemzeti áldozatkészségre lesz szükség. Három év múlva lesz az Akadémia centennariuma. Mindent el kell majd követni, hogy a magyar adakozási morált felkeltsük, hogy a mi generációnk is meg tudja hozni az Akadémia anyagi újjáalakítása érdekében azokat az áldozatokat, amelyeket a reformkor nagy magyarjai, Széchenyi példájától elragadva, annak idején meghoztak. Abban a reményben, hogy ez igy is lesz, hogy a mai generáció is meg fogja találni a szivét, ajánlom általánosságban javaslatom elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslat címét felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa a címet, mely észrevétel nélkül élfogadtatik. Olvassa az 1. §-t): Várnai Dániel! Várnai Dániel : î\ Nemzetgyűlés ! Javaslom, hogy az 1. § 6., illetőleg 7. sorában e szavak: »az állammal szemben való elszámolás kötelezettsége nélkül« töröltessenek. Amikor ezt a módosító indítványomat előterjesztem, megismétlem azt, amit a bizottságban is mondottam és amit itt a plénumban szintén hangsúlyoztam, hogy a legtávolabb épen tőlünk áll az, hogy az Akadémia autonóm jogkörébe beleavatkozzunk, hogy ezt megsértsük, ós tőlünk legtávolabb áll az is, hogy az Akadémiának tudományos függetlenségét korlátozzuk és tudományos önérzetét megbántsuk. A t, minister ur valóságos szélmalomharcot viv most, amikor velünk szemben az autonómiát védelmezi. Mi az Akadémia autonómiáját megbántani nem akarjuk, mert ha ez volna a célunk, ha ezt akarnám, akkor nem azt javasolnám, hogy az »elszámolás kötelezettsége nélkül« szavak töröltessenek, hanem imperative akarnám kimondatni az Akadémiának a törvényhozással szemben való elszámolási kötelezettségét. Az általános vita során megmondottam, hogy ezzel a módosítással tisztára Ösztönzést akarok belevinni ebbe a segélyezésbe. Nem mérlegszerű elszámolásra gondolok, hanem arra, hogy épen itt az ideje, hogy az Akadémia szálljon már ki végre maga elefántcsont-tornyából ide miközénk az életbe és a tudomány hatalmas eszközeivel segítsen nekünk az országot lábraállitani. Ismétlem, hogy nincs szándékunkban az Akadémia autonómiáját megbántani. Kérem a t. túloldalt, ne maradjon süket a mi objektiv érveink előtt, vegye tekintetbe, hogy közjövedelmekről van szó, járuljon hozzá a törvényhozás lelkiismeretének megnyugtatásához olyan irányban, hogy ez a 12 milliós évi segítség a tudomány szolgálatában, az ország szolgálatában fog eiköltetni és fogadja el az én módosító indítványomat. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Jánosi Zoltán! Jánosi Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Felszólalásom alkalmával előterjesztett indítványomat most ennél az 1. §-nál adom be, mert tulajdonképen idetartozik. Bátor vagyok t. i. azt inditványozni, hogy az 1. §-nak következő szavai helyett »évi 12 millió korona rendes segélyt« méltóztassék beiktatni ezt, ,hogy »évi 24 millió korona rendes segélyt«. (Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy ezzel a most előterjesztett javaslattal kapcsolatban röviden válaszoljak a kultuszminister ur beszédének egyik szakaszára, amelyben az én felszólamlásommal méltóztatott foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A kultuszminister ur hangsúlyozta, hogy ő jó katholikus, és kívánja, hogy ugyanazzal az objektivitással és pártatlansággal (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) viseltessem a katholikusok iránt, mint ő a reformátusok iránt. Körülbelül ez volt a lényege ennek a passzusnak. Én biztosithatom a mélyen t. kultuszminister urat arról, hogy nyitott ajtót döngetett, mert teljes életemben nem csupán a felekezeti elfogulatlanságnak és pártatlanságnak, nem csupán a toleranciának, hanem a felekezetközi igazi krisztusi, testvéri szeretetnek voltam érzője, hirdetője és gyakorlója. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nyilt könyv az életem, amely bizonyságul szolgál e mellett. Én tehát a magam részéről nagyon szívesen megfelelek a kultuszminister ur kívánságának. (Helyeslés.) Elnök : A kultuszminister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Két indítvány tétetett. Az egyik Yárnai képviselő ur részéről, hogy a 12 millió elszámolás kötelezettsége mellett adassék. Ragaszkodom ahhoz, hogy a szubvenció az Akadémiának elszámolás kötelezettsége nélkül adassék (Helyeslés a jobboldalon.) azokból a tudománypolitikai okokból, amelyeket volt szerencsém előadni, de meg azért is, mert ez technikailag teljesen felesleges. Az Akadémiának van egy igazgatótanácsa, amelyben az ország legtekintélyesebb, legkiválóbb férfiai foglalnak helyet. E tanács előtt az elszámolás nyilvánosan történik és az Akadémiának Almanachjában azt
