Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-63
72 A nemzetgyűlés 63. ülése 1922. évi november hó 30-án, csütörtökön. tal jövök. Remélem, hogy bizonyos fokig meg fog felelni a t. képviselő ur várakozásainak is. Pakots igen t. képviselő ur felhozta a színielőadások dolgát, az ifjúságnak ezeken az irodalomtörténelmi szinielőadásokon való magatartását. En kérném az igen t. Nemzetgyűlést,, ne törjünk pálcát az ifjúság felett. Gondoljuk meg, bogy az utolsó években mit hallottak a gyermekek az iskolában. (TJgy van! jobb felöl.) Drozdy Győző: Zilahi-Kiss Jenőtől! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Hiszen a gyermeknek kötelességévé lett téve az Internacionálé éneklése, ott mindenféle felvilágosító előadások tartattak. Kiss Menyhért : Szabad nemi felvilágosítás ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Hogy forradalmak és hasonló pedagógiai experimentumok nem viharzottak el minden nyom nélkül az ifjúság felett, azt minden méltányos embernek természetesnek kell találnia. A magyar politikusok hintsenek hamut a fejükre, hogy ebben az országban olyan dolgok történhettek, mint aminők történtek és ne a szegény gyermekeket tegyék felelőssé, ha ezen befolyásoknak nem tudnak ellentállni. Pikler Emil : De a nevelőket tesszük felelőssé ! Perlaki György : A szabadszerelemről tartottak előadást! Mételyeztek! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister; Arra mindenesetre gondom lesz, hogy Budapesten az érettségi vizsgálatok alkalmával a fődirektorok majd különösen érdeklődjenek abban a tekintetben, hogy a magyar irodalomtörténetben az ifjúság mekkora jártasságot tanusit, jártak-e haszonnal ezek az előadások. Nagyon kívánom, hogy majd egyik-másik fiatalember, aki olyan nagyon vig volt az előadáson, ép olyan vig legyen azon szép eredmény felett is, amelyet majd ezen a vizsgán fel fog mutatni. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Majd meglátjuk !) Pakots igen t. képviselő ur egyébként igen érdekes beszédében a kutatási intezeteket is felemiitette. Ilyen kutatási intézeteink voltak és lesznek is. Még kultuszállamtitkár koromban kezdeményeztem a konstantinápolyi tudományos intézet alapitását. Török barátaink hivtak oda bennünket, hogy részben a konstantinápolyi muzeumokat és levéltárakat tanulmányozzuk, részben pedig nekik is segítségükre legyünk kultúrájuk felépítésében. Ott bennünket, — mint ők mondották — tuiáni testvéreket szívesen láttak. Remélem, hogy a viszonyok lehetővé fogják tenni ennek a konstantinápolyi intézetnek reaktiválását, amit annyival inkább óhajtanék, mert ennek az intézetnek megjelent hat első kiadványát a külföldi irodalom is a legnagyobb érdeklődéssel fogadta. Mi ezeket a munkákat a magyar kiadás mellett annak idején németül is kiadtuk és a német tudományosságban nagyon behatóan foglalkoztak ezekkel a munkákkal. Ez az intézet jól be volt vezetve a nemzetközi tudományosságba, és alig várom, hogy reaktiválhassuk, aminek azonban főleg pénzügyi nehézségei vannak. Mint a Történelmi Társulatnak elnöke, alapítottam a bécsi tudományos intézetet, amelynek a kormányzó ur őfőméltósága volt szives a magyar testőrségi palotában a szükséges szobákat rendelkezésére bocsátani. Ez az intézet van hivatva a bécsi titkos levéltárnak most felszabadult anyagát feldolgozni, és én biztosithatom Szakács igen t. képviselő urat, hogy a teljes igazságot fogjuk a magyar nemzet elé tárni, semmit el nem hallgatva. Mindenki tartozik a felelősséget viselni történelmileg azért, amit politikailag csinált. Római kutatási intézetünk visszaállítására is kilátás van Pár héttel ezelőtt Antonio Anile olasz királyi kultuszminister volt szives hozzám egy magánlevelet intézni, amelyben jelezte, hogy a háborús zárlat alól római tudományos intézetünk épületét felmentették. (Elénk tetszés.) így remélhetőleg rövid időn belül római tudományos intézetünk is meg fogja kezdeni működését. Pakots igen t. képviselő ur felhozta azt is, hogy az Akadémiának van egy balkáni bizottsága, amely azonban meddő. Azt hiszem, az igen t. képviselő ur figyelmét elkerülte az, hogy az Akadémia balkáni bizottsága pár hónappal ezelőtt adta ki Szerbiának egy igen figyelemreméltó földrajzát, amely e részben alapvető munka. Ennek a kiadványnak, remélem, folytatása lesz, úgyhogy én ugy érzem, hogy igazságtalanság az Akadémia balkáni bizottságát meddőséggel vagy tehetetlenséggel vádolni. Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy az én kultúrpolitikai, tudománypolitikai kijelentéseim frázisok. Lehet, hogy ő ezeket ugy fogta fel. Rám nézve ez véresen komoly. Ha megfeszített munka után sokszor igen későn este elmegyek a kultuszministeriumból, mindig az az érzésem, hogy a két Eötvös, Trefort, Pauler szemében, akiknek képei ott vannak, a részvét könnye ül, amikor látnak engem, a nemzeti katasztrófáknak szegény kultuszministerét küzködni olyan nehézségekkel, aminőket az én nagy elődeim akkor nem is sejtettek. Ezek rám nézve igen komoly dolgok és mindenesetre minden lehetőt el fogok követni azért, hogy egy kulturális összeomlást, kulturális katasztrófát a nemzettől, amennyiben a kormányon áll, elhárítsak. (Éljenzés a jobbóldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az 1827. évi XI. te, amely az Akadémia alapításáról szól — mint mondottam — egész határozottan kiemeli, hogy ez magánalapitásból, magánadakozásból jöjjön létre, ami alatt implicite azt kell érteni, hogy az állam nem ad hozzá semmit. Az állam akkor tényleg nem adott semmit, minden magánadakozásból folyt be. Nagyon félek, ismerve a mi viszonyainkat, hogy viszont most, hogy az állam a terhek egy részét magára vállaja, a társada*
