Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-63
A nemzetgyűlés 63. ülése 1922. évi november hó 30-án, csütörtökön. 69 Jánosi Zoltán: Bocsánatot kérek, megmondom, hogy miből következtetem. Következtetem abból a kifejezésből, hogy azt méltóztatik mondani, hogy a mohácsi vész nemzedékének kezén az Anjouk, Luxemburgok és Hunyadiak által ide hozzánk plántált reneszánsz kultúrája elkallódott. Ez az egyik. A másik pedig, , hogy a mohácsi vész nemzedékét ezért bizonyos felelősség terheli. Annyi legalább is kétségtelen, hogy a kultuszminister ur ezt a kultúraváltozást nem tartja helyesnek (Egy hang jobb felöl : Az igaz!) és nem fejezi ki érte az elismerését, sőt felelősségre vonja érte a mohácsi vész nemzedékét. Graeffl Jenő: Csak leszegezi a tényt! Jánosi Zoltán: Ezt a két kultúrát igy szembeállítani és igy értékelni nem lehet. Erdélyi Aladár: Nincs szembeállítva! Jánosi Zoltán : Méltóztassék elolvasni, rendelkezésére bocsátom a szöveget szívesen ! (Felkiáltások jobbfelöl: Itt voltunk ! Hallottuk!) En is felolvashatnám, hogy jobban meg méltóztassanak figyelni, de ezzel nem akarom az időt tölteni, a naplóból majd el lehet olvasni. Az bizonyos, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a reneszánsz az emberi művelődés történelmének egy nagyon szép szakasza volt, az emberi művelődés egyik legszebb, legszínesebb virágának, a görög kultúrának másod virágzása volt. Humanisztikus kultúra volt, de nem nemzeti kultúra volt, . . Hegedüs György: Pogány kultúra! Jánosi Zoltán : . . . és nem is keresztény kultúra volt, hanem pogány kultúra volt. Méltóztatnak bizonyára ismerni a quattrocento és a cinquecento nagy olasz művészeinek képeit; ahányszor festik a madonnát a bambinóval, ugyanannyiszor festik Lédát a hattyúval és még a szentképek festésében ,is valami pogány életöröm, a testnek valami duzzadó ereje nyilatkozik meg. A pogányságnak e testi, földi világhoz való ragaszkodása, szinte süt, ugy árad ki ezeknek a nagy reneszánszkorbeli festőknek az alakjaiból. Kiss Menyhért: Idealizálva! Jánosi Zoltán : Azt hiszem, felesleges bizonyítgatnom, hogy a reneszánsz-kultúra humanisztikus kultúra volt ugyan, de sem nemzeti, sem keresztyén kultúra nem volt, — és népkultúra sem volt, mélyen t. Nemzetgyűlés, mert a reneszánsz kultúrája csak a pápai, császári, királyi, fejedelmi, főúri udvarokban divatozott, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.), annyira, hogy voltak olyan fejedelmi és főúri hölgyek, akik a görög nyelvet nemcsak annyira tanulták meg, hogy görögül beszélni és irni tudtak, hanem egészen csinos distichonokat is tudtak görög nyelven irni. Ezenkívül a reneszánsz kultúrája az úgynevezett humanista tudósok tanulószobájára és szűk körére szorítkozott. Ez a pápákon, császárokon, királyokon és főurakon kivül az Erasmusok, a Eeuchlinok kulNAPLÓ VI. túrája volt. Magyarországon a Janus Pannoniusok, Galeottik és Bonfiniak kultúrája; de népkultúra nem volt, nem is nemzeti nyelven nyilatkozott meg, hanem latinul. Ellenben a XVI század kultúrája, amely tényleg a reformáció forrásaiból táplálkozott, a német és a francia reformáció forrásaiból nemzeti kultúrát teremtett Magyarországon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nagy összeomlás után akkor adták a bibliát, a könyvek könyvét szép magyar nyelven — bár itt-ott latinizmusokkai is ékeskedő magyar nyelven — a nép kezébe és ennek a bibliának a hatása még nem protestáns Íróknak művein és szellemén is megérzik, nem szólva Petőfiről, Aranyról, vagy Tompáról, akiknek" mindegyikéről ki lehet mutatni, hogy a Károlyiféle bibliaforditás zamatos, erővei teljes magyar nyelve hatást gyakorolt rájuk. Azután ez a kultúra adta a magyar nép kezébe az ÉnekesKönyvet, a Zsoltárokat, azok magyar fordítását, Szenczi Molnár Albert fordítását. Ez keresztyén kultúra volt, mert bibliát és bibliai alapon szerkesztett énekes könyvet adott a magyar nép kezébe és ez a kultúra nemzeti kultúra is volt, mert magyar nyelven szólalt ,meg. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) És, mélyen t. uraim, e nemzeti kultúrának, amely a reformáció korszakában kezdődött, a gyümölcsei és virágai között nemcsak a protestáns irók műveit említem fel, hanem felemlítem a nagy magyar Írónak és hitszónoknak, Pázmány Péternek műveit, amelyeket én, a kálvinista pap is a legnagyobb örömmel olvasok, mert nagy gondolkozó volt és hatalmas, izig-vérig erőteljes magyar nyelven irt és tele vannak a beszédei s könyvei magyar példabeszédekkel, amelyekben ritmikus formában a magyar nép bölcsesége tömörül össze. Kiss Menyhért : Bihari magyar ember volt ! Jánosi Zoltán : Ha össze kell hasonlítani egymással ezt a két kultúrát, én nem vádolom a mohácsi vész nemzedékét azzal, hogy a reneszánsz kultúrája elkallódott a kezükön, hanem dicsérem őket azért, mert keresztyén magyar nemzeti kultúrát teremtettek. (Ugy van ! a balés a jobboldalon.) Ennek az elmondása után, mélyen t. Nemzetgyűlés, ismételten kijelentem, hogy a kultuszminister ur javaslatát elfogadom azzal a módosítással, hogy ne 12, hanem 24 millió koronát adjunk az Akadémiának. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A házszabályok 216. §-a alapján arra kérem a képviselő urat, hogy indítványát a házszabályok értelmében Írásban méltóztassék benyújtani. Jánosi Joltán : Azonnal beadom ! Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) i 10
