Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-63
70 A nemzetgyűlés 63. ülése 1922. évi november hó 30-án, csütörtökön. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ugy az előttem felszólalt igen t. képviselő ur, mint a parlament pártjainak szónokai nagyon könnyűvé tették helyzetemet, mert hiszen a javaslatot minden pártnak a képviselője, az Akadémia fontosságától áthatva, elfogadta. Rövidre foghatom tehát mondandóimat. Én azt hiszem, hogy nekünk nem hivatásunk az, hogy itt egy irodalmi vagy tudományos vitát folytassunk, (Ugy van! jobb felöl.) Ez a politika szintere. Mégis ugy gondolom, szükséges, hogy egészen röviden rámutassak két félreértésre. Szakács Andor igen t. képviselő ur különben érdekes beszédében nem velem polemizált, hanem Felsőbükki Nagy Pállal, mert én, amikor az Akadémia alapításának történetét előadtam, reprodukáltam előbb Felsőbükki Nagy Pál beszédét és azután Széchenyi felszólalását és igy, miközben Felsőbükki Nagy Pál beszédét reprodukáltam, mondtam el a következőket, mint ahogyan az ő beszéde szól (olvassa): »Törvényeink vannak a magyar nyelvre, az 1790-iki Diaeta határidőt tűzött ki a tisztviselőknek magyarul tanulására, királyunk magyarul tanittatja fiait. Ha főuraink ezt a példát nem követik, egyedül bennük van a hiba . . .« stb. Amiből tehát Szakács igen t. képviselő ur kiindulni méltóztatott, az az én beszédembe csak úgy szövődött bele, hogy én, előadni akarván röviden az Akadémia alapításának történetét, elmondtam azt, hogy Felsőbükki Nagy Pál mit mondott. Az igen t. képviselő ur tehát nem velem méltóztatott polemizálni, hanem az igen illusztris és mindenesetre ellenzéki Felsőbükki Nagy Pállal. (Derültség jobb felöl és a középen.) Még inkább feltűnt nekem Jánosi igen t. képviselő ur felszólalása, aki beszédemet ugy akarja feltüntetni, mintha ón azt a kultúrát, amelyet a reformáció hozott ide a XVI. század közepén és második felében, egy inférieur kultúrának akartam volna jelezni a megelőző kultúrával szemben. A dolog röviden ugy áll, hogy az Anjou-k, akik Nápolyból jöttek és a Hunyadyak a maguk olasz összeköttetései révén, azután különösen Mátyás, akinek feleségéve], az arragóniai Beatricé-vel ide nagy olasz befolyás jött, meghonosították itt a renaissance és a humanisztikus kultúrát, amely virágzott nálunk s csak a mohácsi vésszel omlott össze. Akkor azután német egyetemeket látogató ifjak révén és a genfi kultúrkörből jött ide egy másik áramlat, mely uj lökést adott a fejlődésnek. Nekem tehát eszem ágában sem volt azt mondani, hogy a mohácsi vész után jött ez a második kultúra a magyar nemzet érdekeit tekintve kevesebb értéket jelentett volna, mint az előző. Nem, és én kérem is az igen t. képviselő urat — én, aki jó katholikus vagyok, de elfogult ember nem vagyok ... Jánosi Zoltán : Én is kiemeltem külön Pázmányt ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister:... hogy tanúsítson velünk, katholikusokkal szembén mindig akkora megértést, mint amekkora pártatlanságot és megértést tanúsítottam én politikai multamban, tanúsítok mint kultuszminister most és fogok tanúsítani a jövőben a protestáns egyház iránt. (Általános helyeslés.) Nagyon rossz szolgálatot teszünk nemzetünknek, ha a mai súlyos időkben egymás szavait félreértjük és esetleg olyan világításban tüntetjük fel, ami nem felel meg az illető intencióinak. A magam részéről utalok a naplóra, melyből minden objektiv ember meg fogja formálni a maga véleményét. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl) Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad kijelentenem, hogy egy kultúrpolitikai egyveleget remélhetőleg ma senki sem vár tőlem s talán helyeselni fogja a t. Ház, ha az egyébként is Kissé hosszabbra nyúlt vita után tisztán azokra a tudománypolitikai kérdésekre szorítkozom, amelyek felmerültek. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos panaszok hangzottak el az Akadémiával szemben. Ezzel kapcsolatban csak egy ellen kívánnék óva inteni, s ez az, hogy nem szabad azt gondolni, hogy ilyen panaszok csak a mi Akadémiánkkal szemben hangzanak fel. A világ összes akadémiáival szemben mindig ugyanezek a panaszok, (Igaz ! Ugy van ! a jobbés a baloldalon.) hogy konzervatív intézmények, hogy nem haladnak eléggé a korral és ugyanazok az egyéb apró-cseprő panaszok. Mi ezeknek a forrásuk? E panaszok forrása magának az Akadémiának a szervezetében van. Ezek testületek, amelyek magukat kooptáció, befogadás utján egészítik ki. Kevés lévén az üresedés és sok a pályázó, természetes, hogy akik nem kerülnek be, ezért neheztelnek. Vannak aztán pályadíjak Ezt is csak egy embernek lehet odaítélni, de sokan vannak a pályázók, akik nem kapnak pályadíjakat, tehát neheztelnek. Ezenkívül sok ember ajánlja fel nyomtatásra kéziratát. Mivel azonban, sajnos, a fedezet ilyen költségekre kevés, nem lehet mind kinyomatni, az iróasztalfiókban maradnak kéziratok, sokszor jó kéziratok is, és akiké ott marad, azok nehez^ telnek. Ezeknek neheztelése azután a sajtó utján kiszivárog és igy keletkeznek azok a hangulatok az Akadémiával szemben, amelyek Európaszerte, sőt világszerte felmerülnek, amelyek azonban ezen intézményeknek alapvető jelentőségét semmi tekintetben sem érintik. (Igaz! ügy van! jobbfelöl és a középen.) Több oldalról felhozatott, hogy tulajdonképen több segélyt kellene az Akadémiának adni. Hiszen mint kultuszministernek, ezt természetesen óhajtanom kellene nekem is, azonban méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy ez a megcsonkított magyar állam a kultúráért igen sokat áldoz, s én nem tudok eléggé hálás
