Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
À nemzetgyűlés 62. illése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 31 Vagyok bátor megjegyezni, t. Nemzetgyűlés, hogy Beregben a községeknek legelőjük egyáltalán nincs és hiába járnak jobbra, balra, mindenhol szükkeblüséggel találkoznak. Ott van Mátyus, Surány, Ugornya, Tiszakerecseny községe és a többiek, ahol 50 hold legelő van és 1000 drb. jószág és át kell hajtani a jószágot a cseh megszállt területre. Azt hiszem, ezeknek a községeknek kívánsága egészen jogos, amikor van miből kielégíteni igényüket. Rupert Rezső : Majd ha megjön a fácánvadászatról. Most nem ér rá ! Griger Miklós : Kulturális kérdés ! Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelesügyi minister urnák. Következik a második interpelláció. Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Második interpellációm a Tisza szabályozására vonatkozik. Bereg vármegyében a vízszabályozási a beregvármegyei ármentesitő társulat intézi, ez az árnientesitő társulat azonban abba a nehéz helyzetbe jutott, hogy — a cseh megszállás következtében kétfelé lévén a vármegye vágva — nem teljesítheti ugy a kötelességét, mint ahogyan kell ; különben is a múltban sem teljesítette ugy, mint ahogyan kellett volna. Dinich Ödön : Ki az oka ennek ? (Egy hang jobbfelől : Qulácsy !) Nagy Ernő: ö az elnöke, most választották meg. Itt óriási bajok vannak, a Tisza annyira hordja a partokat, hogy pl. Kislónyánál már a töltés felét elhordta, és épen ma kaptam egy levelet Kislónyáról, amelyben kérik, hogy csináljon a t. minister ur valamit, mert csak egy hét kell és a Tisza áradása kiszakítja a töltést s az egész vármegyét Beregszászig elönti az árviz. Én mint főszolgabíró foglalkoztam ilyen dolgokkal, volt a járásomban olyan eset, hogy pl. a Latorca elhordta a töltést. Bejelentettem ezt körülbelül ötször, de hasztalan ; válasz nem jött. Volt egy jegyzőm, aki kitűnően értett az ilyen dologhoz, igy elintéztem az ügyet magam. Az igaz, hogy fegyelmit kaptam amiatt, hogy mérnök nélkül mertem ilyen dologba fogni, és hogy a jegyzőt vettem igénybe hozzá. De ez semmi, mert a töltés meglett mentve és az intézkedés egy karjeárjába se került a járásnak, mert az emberek önként megcsinálták. Nagy a veszély Tiszaszalkánál is. Itt a Tisza annyira nekifeküdt a partoknak, hogy a községet és egész Bereg vármegyét veszélyezteti. Aki ismeri Bereg vármegyét, nagyon jól tudja, hogy ha ott valahol a Tisza kiszaEtja a töltést, akkor az egész vármegyének vége, mert a viz elönti azt egészen. A szabolcsi oldalon nincs veszély mert ott dombok vannak és legfeljebb egy-két község határát veszélyezteti a viz. Ennek folytán azt a tiszteletteljes kérelmet intézem az igen t. földmivelesügyi minister úrhoz, méltóztassék sürgősen intézkedni, hogy ez a Tiszagzabályozás és a töltés védelme végre kereszt ülvitessék, ne bizza ezt az ármentesitő társulatra, hanem küldjön Id kormánybiztost, — mint ahogyan régen volt és ahogy több alkalommal megtették a beregmegyei társulattal — aki rendbeszedi ezeket a viszonyokat, mert ami most csak 500.000 koronába kerül, az majd 10 millió koronába vagy többe fog kerülni. A következő interpellációt int ézem a földmivelesügyi minister úrhoz : (Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa.) »Van-e tudomása az igen t. minister umak arról, hogy Bereg megyében, különösen Kjslónyátől Tiszaszalkáig annyira szaggatja a Tisza a partot, hogy a községeket is veszélyezteti ? Hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a partvédelmi munkálatok sürgősen megindittássanak és az egész vármegyét veszélyeztető gátszakadás megakadályoztassék ? Hajlandó-e a beregmegyei ármentesitő társulat élére kormánybiztost küldeni, . . .« Urbanics Kálmán : Kaas Albertet ! Nagy Ernő (tovább olvas) : ». . . mivel a társulat a reá háruló nagy feladatot megoldani nem tudja, s hajlandó-e személyesen meggyőződni arról a nagyfokú hanyagságról, ami a partvédelem szempontjából a társulatot terheli ?« Ezt pedig azért kérem, t. Nemzetgyűlés, mert az újságból olvastam, hogy a földmivelesügyi minister ur személyesen megyei Zemplén megyébe és személyesen győződik meg az ottani állapotokról. Egy kis ut van onnan még Beregig, nagyon kívánatos volna, ha a sokkal súlyosabb beregi állapotokról is meggyőződnék. Elnök ." Az interpelláció kiadatik a földmivelesügyi minister urnák. Következik a képviselő ur harmadik interpellációja. (Egy hang a balközépen: Halaszd el!) Nagy Ernő : Rövid leszek. T. Nemzetgyűlés ! Már volt szerencsém egy izben a kereskedelemügyi minister úrhoz interpellációt intézni a beregvármegyei utakra vonatkozólag. Végtelenül sajnálom, hogy erre az interpellációra eddig választ nem kaptam és az utak sem javultak meg. Nálunk a vármegyének legalább is fele iészében olyan állapotok vannak, hogy tavasszal és ősszel a községekből kijönni és járni egyáltalában nem lehet, mivel a vármegyének abban a részében egy köves ut sincs és el lehet képzelni, hogy az a fekete agyagos talaj ilyen esőzések folytán miiyenné válik. Ha valamely községben köves ut van is, az olyan rossz állapotban van, hegy rajta járni nem lehet. Tudom nagyon jói, hogy a törvény és a ministeii rendelet előírja, hogy az úthoz mennyi fedőanyagot lehet használni, azt is tudom azonban, hogyha kevés az a fedőanyag, akkor azt meg lehet kétszerezni vagy háromszorozni. Ezéit én arra kérném az igen t. keieskedelemügyi minister urat, méltóztassék eziiányban Beieg vármegyére különös tekintettel lenni, mert az országban utak dolgában sehol olyan lehetetlen állapot nincs, mint minálunk. A régi kormányok, illetve
