Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
30 'À nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. a magyar és a rutén népnek, amely oly gyönyörűen harcolt és vett részt a nemzetvédő háborúban, földet osszon. Ezen a két főúron kivül a többi főurak, a többi nagy- és középbirtokosok egyáltalában nem emelkedtek a helyzet magaslatára és ma is szűkkeblűén kezelik a nép kívánságát. Bereg vármegyében, amint már emlitém, Gelénes községet kivéve, ahol gróf Degenfeld Pál látta el földdel a népet, a földbirtokreform még a kezdet kezdetén sincs. Az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur, emlékszem rá — akkor még nem voltam képviselő — a közigazgatási hatóságokat tette azért felelőssé, hogy szerte az országban a földbirtokreform végrehajtása megakad és nem oly tempóban hajtják végre a törvény rendelkezéseit, mint azt a magyar nép érdeke megkövetelné és amit ennek a törvénynek fontossága is megérdemelne. Szerintem ez a törvény nem elégiti ki ugyan a magyar nép igényeit, de mégis valami, és ha végre fogjuk hajtani, valamit mégis segítünk ezen a szegény, de hősiesen viselkedő derék népen. Mondom, Bereg vármegyében az urak szűkkeblűén elzárkóztak és ezt annak tulajdonítom, hogy a beregvármegyei közigazgatás egyáltalán nem áll azon a magaslaton, amelyen közigazgatásnak állnia kellene. Bereg vármegyében is vannak igen derék tisztviselők, vannak nagyon derék, népszerető főszolgabirák, de igazolni tudom, hogy minden a beregvármegyei közigazgatás fejétől függ, minden ez után igazodik és igy ezeknek keze is meg van kötve, mert ha a főmufti nélkül tesznek valamit, ugy el vannak veszve. Ennek a közigazgatásnak az a baja, hogy nincs benne szociális érzék és igy nem mozdítja elő a nép kivánságát. Amikor én gróf Schönbornnak mint főszolgabíró azt mondtam, hogy gróf ur, földet kell adni a népnek, mert a nép erre éhezik és csak igy tudjuk azt a szociális érzést és gondolkozást levezetni, amely esetleg felgyülemlett benne, a gróf ezt megértette. En vettem magamnak ezt a fáradságot, bár Gulácsy István alispán (Zaj jóbbfélöl.) földosztónak hirdetett ki és nagy akciót kezdett ellenem. Ez nem nevetség, ez való igaz. Nagy akciót indított ellenem, hogy fel akarom osztani gróf Schönborn birtokát és most jövök lefelé a Beszkidektől a Tiszáig. Természetesen én az igen t. alispán urnák nem kötöttem az orrára, hogy gróf Schönbornnal és két jószágigazgatójával JS r edeckyvel és Jankovicscsal, négyyagy nyolcszemközt már letárgyaltam a dolgot. 0 azt gondolta, hogy én az egészet a magam szakállára csinálom. Tekintettel arra, hogy Bereg vármegyében a földbirtokreform még a kezdet kezdetén sincs, tisztelettel kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, méltóztassék sürgősen oda hatni Bereg vármegye közigazgatásánál, hogy a földbirtokreform Bereg vármegyében is megkezdessék és becsületesen végrehajtassék. Nánássy Andor : Azt mondta, röviden beszél! Nagy Ernő : Másik megjegyzésem a kisbérletekre vonatkozik. Bereg vármegyéban pl. Hete községben Uray Imre örököseinek van valami 400 hold vagyonuk, amit eddig a gazdák bírtak bérben. Igen, de Ghilácsy István alispánnak itt lakik a sógora, Horváth István, akinek bár különben 900 hold földje van, kellett ez a terület, mire az Uray-féle birtokot — aki pedig a népnek igazi atyja volt, és ha élne, tiltakoznék az ilyen eljárás ellen — a néptől elvették és egyszerűen a 900 holdas Horváth urnák adták oda, illetve ő bérelte ezt ki. Ugyanez történt marokpapi községben is, ahol Horváthéknak van birtokuk, amit eddig szinte kisgazdák birtak két-három holdanként bérbe. Ezt odaadták egy másik bérlőnek, aki már eddig is körülbelül 1000 holdon gazdálkodott. Ebben az ügyben már kérvényt is adtam be a földmivelésügyi minister úrhoz. Tudom nagyon jól, hogy a törvény igen helyesen intézkedik a földbérletekről, de aki ismerős a megyei élettel, az azt is tudja, hogy a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága micsoda, ahova a bérletek bejelentése tartozik. Bereg vármegyében a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága az alispánból, annak sógorából, testvéréből és megint annak testvéréből áll és ugyebár amikor a saját dolgukról van szó, ez az albizottság ugy tesz, amint azt a családi politika diktálja. Itt van azután a 30 napi közhirrététel. Ez igen szépen fest igy a papiroson, de méltóztassék megengedni, nem is juthatott ez a kisgazdák tudomására, mert én nem akarom ugyan meggyanúsítani azt a jegyzőt, akinek a gazdasági albizottság értesítését a község tudtára kellene adnia, de merem állítani, hogy jaj volna annak a gulácsi vagy surányi jegyzőnek, aki ezt rendesen a nép tudomására hozta volna, mert akkor már bizonyosan régen elcsapták vagy felfüggesztették volna. Mindezek alapján a következő tiszteletteljes interpellációt vagyok bátor a földbirtokreform és a kisbérletek ügyében a földmivelésügyi minister úrhoz intézni. Es a beregi nép nevében kérve kérem az igen tisztelt minister urat, méltóztassék ezeknek a kívánságoknak minél hamarább érvényt szerezni (olvassa) : »Tisztelettel kérdem, van-e tudomása arról az igen tisztelt minister urnák, hogy Bereg megyében a földbirtokreform utján Gelénes községet kivéve, egyetlen házhely, legelő sincs kiadva, holott ez a megye egyike azoknak, amelyekben a községek össze vannak szorítva és legelője a népnek nincsen ? Hajlandó-e a minister ur odahatni, hogy Beregben is a földreformtörvény sürgősen végrehajtassék, hajlandó-e evégett a legerélyesebben fellépni és a beregi lehetetlen állapotokat, amik a házhely és legelők szükségességét illetőleg fennállanak, orvosolni ? A beregi nép nevében és megbízásából erre az igen tisztelt minister urat fel, kérem.«
