Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
Á nemzetgyűlés 62. ülése 1922. magyar választókat, az egész Magyarországot nyilvános ellenőrzés alá helyezték, igazán nem csodálkozom azon, hogy olyanok is vannak soraikban, akik programmjukkal semmit sem törődnek. Nánássy Andor: Önök nem törődnek! Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán; Gsak számonkérjük! Nánássy Andor: Ne kérjétek számon! Szakács Andor: Ugy látom, hogy egyes képviselő urak ugy fogják fel a nemzetgyűlés alkotmányos hivatását, hogy azoknak a kis és nagy diktátoroknak az önkényuralmát alkotmányos mezbe öltöztessék, akik ma Magyarországon uralkodnak. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kik azok? Neveket! Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : A közbeszóló urak ! Mindig, aki kérdi!) Drozdy Győző : Fedezik az önkényuralmat ! Szakács Andor: Nekünk pedig "meg kell elégedni azzal a szereppel, hogy olykor-olykor eljátsszuk annak a tűnek a szerepét, amelyet önök mint szabók benne felejtettek abban az alkotmányos gúnyában, amelyet a diktátor urakra ráhúznak. (Mozgás.) A következő interpellációt terjesztem elő a pénzügyminister úrhoz (olvassa): »1. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a létminimum adómentessége iránt megfelelő intézkedéseket tenni?« Elnök: Az interpelláció ki adatik a pénzügyminister urnák. Kiss Menyhért: Hol a pénzügyminister? (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon : a ministeri felelősség megcáfolása. Ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Vázsonyi Vilmos! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bell Miklós: A főrabbinus! Fábián Béla : Ki az az ízléstelen ? Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak egymásnak címeket osztogatni. Horváth Zoltán: A kormány acl címeket. (Felkiáltások a baloldalon : Kormány főtanácsosok !) Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem felesleges izgulniok az uraknak ! Engem ez a szellemdus ebédutáni közbeszólás egyáltalában nem érint, legfeljebb csak bizonyságát látom annak, hogy ebéd után kedélyesebb a tárgyalás és végül örömmel látom, hogy ingyen is kaphat valaki címet Magyarországon. (Elénk derültség.) JUzékvLtán méltóztassanak megengedni, hogy a t. belügyminister ur távollétében egyszerűen felolvassam interpellációmat (olvassa): » 1. Mi az oka annak, hogy a belügyminister ur 1922 november 20-án Miskolc egyetlen ellenzéki napilapjának, a Reggeli Hírlapnak megjelenését táviratilag megtiltotta, és miért volt e rendelkezés oly felette sürgős, hogy minden indokolás nélkül táviratilag kellett megtörténie ? 2. Minthogy ilyen intézkedések mellett a törvényes évi november hó 29-én, szerdán. 29 agitáció és a pártok egyenlő feltételek mellett való alkotmányos mérkőzése lehetetlenné válik, szándékozik-e a belügyminister ur a sérelmet orvosolni ?« Minthogy várom a t. belügyminister ur válaszát (Egy hang a baloldalon : 30 nap alatt köteles válaszolni!) és intézkedését, és felszólalásomnak nem is az a célja, hogy ezt a témát politikailag kihasználjam, hanem hogy az ügynek használjak, ezúttal semmiféle megjegyzést nem fűzök interpellációmhoz. (Elénk helyeslés ) Kállay Tamás: Ez a régi iskola! Drozdy Győző : Meglátjuk, lesz-e eredménye? Kállay Tamás : Egészen bizonyos, hogy lesz. Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák ! Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem felszólalt t. képviselő úrhoz én is alkalmazkodni fogok és röviden adom elő interpellációmat. Jókai tollával kellene rendelkeznem, hogy leírhassam a beregmegyei nép helyzetét, hogy a. Ház elé hozhassam mindazt az üldözést, melyben a népnek része van. Ez a nép a háborúban megtette kötelességét, mig egyes urak, akik hatalmaskodó hangon beszélnek a néppel, odahaza voltak, élvezték a felmentés gyönyöreit és gyűjtötték a vagyonukat. Ez a nép odakünn harcolt és abban a reménységben volt, hogy ezért a hősi viselkedéseért, amivel hazáját védte, meglesz a méltó jutalma és nemcsak azok fogják a babért élvezni, akik egyáltalán nem csináltak semmit, akik kacagták a népet, mint pl. báró Kaas Albert ur is, aki már megy kifelé, s aki a zaboszsák mellett volt. (Zaj jobbfelol.) B. Kaas Albert: Magával végeztem! Maga hallgasson! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Ernő : Amig ez a nép harcolt — és ez szól ugy a megszállt, mint a felszabadított területre — remélte, hogy hősiességéért, önfeláldozásáért valami jutalmat kap a nemzettől és a szegény nép végre valami földhöz fog jutni, Ebben a várakozásában nagyon csalódott, mert a nemzetgyűlés meghozta ugyan a földbirtokreformtörvényt, de Bereg vármegyében az egyetlen Gelénes községet kivéve, ahol gróf Degen feld Pál, atyai szívvel átérezve a nép szomorú helyzetét, önként bocsátotta a földet a nép rendelkezésére és ellátta Őket házhellyel, legelővel, ez a törvény még sehol végrehajtva nincs. De meg kell itt még emlékeznem gróf Schönbornról is, aki már 1917-ben foglalkozott szerény személyemmel kapcsolatosan ezzel a kérdéssel, amit a t. Almanach ugyan földosztásnak nevezett. Gróf Schönborn, ez az idegen főúr már 1917-ben foglalkozott ezzel. (Felkiáltások jobbfelol : Nem idegen ! Magyar állampolgár !) Bocsánatot kérek, elszólás volt, nem idegen, mert ő magyarnak vallja magát, csak idegen származású. 0 már 1917-ben foglalkozott azzal, hogy
