Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-70

À nemzetgyűlés 70. ülése 1922. feetegség idején igyekezett a munkást mindennel ellátni, amire szüksége van, hanem arra is vigyázott, hogy a betegség be ne következzék. Most már három éve, hogy nincs elvtársi adminisztráció . . . Peyer Károly: És még egyszer annyiba kerül ! Propper Sándor : .. . mert a kurzus ott, azt mondják, »rendet teremtett« és bevonultak oda mások. Részint bürokratikus intézménnyé vált, részint fehérvári-uti ifjak és leányzók látják ott el keresztény és nemzeti alapon az adminisztrációt, és ma az a helyzet, hogy a pénztár kénytelen előlegeket felvenni négy hónapra előre es most kénytelen elkölteni azt a pénzt, amelyet csak áprilisban lesz módja az érdekeltekre kivetni. Ez ötven esztendő alatt sohasem történt meg. Ennek magyarázata az, hogy az autonómia állandóan ott őrködött, idejekorán intézkedett és minden intézkedés ugy történt, amint arra szükség volt. A t. népjóléti minister ur a nyilatkozatában, amelyre az előbb már hivatkoztam, azt is mondotta, hogy mi szándékosan félremagyarázzuk a dolgot és sérelemnek vesszük, hogy a munkásokra előlegeket rónak. (Ugy van! a jobboldalon.) Ismételten felhívom a népjóléti minisur figyelmét arra, hogy teljes mértékben ismerjük az ő rendeleteit, tudjuk, hogy az előlegeket a munkaadókra rótták ki. Ezt azonban két okból kell szóvá tennem. Az egyik ok az, hogy a kisiparosokra, kis vállalkozókra, kiskereskedőkre ez a rendelet súlyos anyagi hátránnyal jár. (Ugy vanl a szélsÖbaloldalon ) Kis embereknél, akiknek nem csak arra nincs pénzük, hogy már most fizessék meg a jövő esztendei terheiket és járulékaikat, hanem akik talán a napi kiadásaikat sem tudják fedezni, ez a megterhelés szinte keresztülvihetetlen. De vannak egyes iparok és ipari csoportok, ahol vagy félremagyarázzák, vagy félreértik a kiadott rendeletet és a munkásokra rójják ki az előleget; a munkásokra, akik abszolúte bizonytalan helyzetben vannak, akik ma itt dolgoznak, holnap amott. Ezektől kérnek már most járulékot és hivatkoznak a törvényre. Természetesen a munkás mint gyenge gazdasági fél, a mai rossz konjunktúrában, ha nem akarja magát kitenni az elbocsátásnak, lenyeli ezt is. Lehúzzák tőle ezt a járulékot és ő ezzel a lehúzott, levont járulékkal kevesebb kenyeret tud adni a családjának. Mi tehát, t. népjóléti minister ur a távolban, nagyon jól tudjuk, hogy a munkásokra ez nem terjed ki, de ezzel a rendelettel valahogy visszaélnek. Felhívom a figyelmét arra, hogy igyekezzék itt valami megoldást találni egy magyarázó rendelettel vagy paranccsal, vagy mi az ördöggel, amit ő jónak lát . . . (Zaj a jobboldalon.) Igen, paranccsal, mert ma minden parancsszerüleg történik. Ne tessék ezen mosolyogni, ez a helyzetnek felismerése •' és a konzekvenciák levonása. Igyekezzék évi december hó 13-án, szerdán. 3lö odahatni, hogy a munkásokat ezekkel az elő^ legekkel ne zaklassák. Szóvá kell még tennem, hogy épen ezekben a legsúlyosabb, legnehezebb időkben, amikor a munkásbiztositási szolgáltatást emelni kellene olyan fokra, hogy abból a beteg munkás vagy a családja legalább a száraz kenyeret meg tudja vásárolni, a munkásbiztositási szolgáltatásokat aránylag visszafejlesztik. Egy rendelettel például megállapítottak 150—300 koronáig terjedő napi szoptatási segélyt a családtagnak. Egy hétre rá ujabb rendeletet adtak ki; nem tudom miféle kalkuláció alapján, meggondolták a dolgot, vagy talán azóta árzuhanás következett be, de a 300 koronát leszállították 40 koronára. (Zaj a szélsÖbaloldalon.) Az anya szoptatási segélyét, amelyet biztositási alapon jogszerűen szerzett meg, leszállították egy hetedrészére ugyanakkor, amikor igyekezni kellene azt a legmagasabbra felemelni! Györki Imre : Ez a szociálpolitika ? Propper Sándor : Nagyjában ezekre akartam felhívni a népjóléti minister ur figyelmét. Most áttérek a legutóbb kiadott 89.000/1922. számú rendeletre, amely a statisztikai adatok felvételére irányul. Ezt magában helyteleníteni nem lehet, mert statisztikára szükség van. Épen a múlt ciklusban volt alkalmunk erről itt beszélni, amikor a kereskedelemügyi minister ur jelentést tett arról, hogy üzemi statisztikát vett fel, amelyet fel fog dolgoztatni. Már akkor szóvátettem, hogy az akkor kibocsátott statisztikai ivek hiányosak, hézagosak, nem szolgálják azt a célt, amelyet azokkal szolgálni akarnak. Más intézkedést kertem, mire a kereskedelemügyi minister ur megnyugtatott, hogy ő maga is szükségét látja a jó statisztikának s ezt egy más alkalommal fogja végrehajtani. Most a népjóléti minister ur kiadott egy rendeletet, amely széles alapon és igen nagy apparátussal indítja meg a statisztikai adatok gyűjtését. Három nagy kérdőivet bocsátanak ki, amely ivekben az ipari érdekeltségeknek egész halom kérdés van feltéve. Ez a nagy apparátus valószínűleg működésbe fog jönni, de a produktuma nem lesz megfelelő, mert abból sem a munkásbiztositási intézménj^, sem a ministerium — ha annak van erre szüksége — nem fog tiszta képet kapni sem az üzemek létszámviszonyairól, sem pedig az üzemek technikai és egyéb, viszonyairól. Általában helyteleníteni kell a rendeletnek azt az intézkedését, amely kivonja a munkásbiztosítás hatásköréből a statisztikai felvételeket. A szociális biztosításban a statisztikai felvételnek különös jelentősége van. Azt jelenti, hogy ha a munkásbizto^itás a profilaxisra akar súlyt helyezni, állandóan statisztikai adatok gyűjtésére van szüksége, hogy folyton a biztosított társadalmi réteg ütőerén tarthassa a kezét. Már most ez a rendelet elvonja ezt a jogot á munkásbiztositástól és átutalja a magy. kir.