Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
318 A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. Gaal Gaston: Móric is felébredt? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A Ház volt elnöke!) Reischl Richárd : Wie sich der kleine Moritz das vorstellt! (Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor : Fogunk majd még egyszer arról beszélni, hogy azokból az érzékeny időkből hány igen tisztelt elsőrangú szereplő ül ott az egységespárti padokban. (Zaj jobbfelöl) Horváth Zoltán: Ebben igaza van! Urbanics Kálmán: Szovjettag ugy-e? (Zaj.) Propper Sándor: Az embernek fáj az, ha látja az őszinteségnek ezt a teljes hiányát, ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy emberek végigszolgálnak minden rezsimet, mindenhol ott vannak, ahol tarisznyázni lehet és azután letagadják, nem vállalják a konzekvenciákat. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Erdélyi Aladár : Ilyent nem lehet mondani! Propper Sándor: Ezzel szociális problémákat megoldani nem lehet. (Zaj. Elnök csenget.) Erdélyi Aladár: De igy beszélni sem lehet! (Helyeslés a jobboldalon.) Propper Sándor: Méltóztassék tudomásul venni, hogy azok, akiket önök becsuknak, akikre önök követ dobnak, azok cselédei voltak a forradalomnak, odaát pedig az urai ülnek. Elég volt az őszinteség hiányából. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Rendre! Rendre! Ne sértegessen!) Elnök : A képviselő urat általánosságban tartott kifejezéseért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Pikler Emil : »Népbiztos helyett Viczián« aláírást láttunk egypárat! (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéseért rendreutasítom. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldahn : A bíróság megállapította !) Viczián István: Disztingváljon! Elnök: Kérem, én arról nem tudok. Ha valakiről ezt állítják, kötelességemnek tartom az illető képviselő urat, aki ezt állítja, rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Viczián István: Folyton személyeskednek, rágalmaznak! Bíróságilag megállapított tényeket elferdítenek ! (Zaj a szélsöbaloldahn.) Horváth Zoltán : Majd Mattyasovszkyt megkérdezzük ! Elnök : Méltóztassék csendben maradni, képviselő ur! Viczián István : Rágalmazókra hivatkoznak ! Horváth Zoltán : Felmentették ! Viczián István : De az amnesztia-rendelet alapján! Nagyon jól tudja! (Zaj.) Horvá'h Zoltán: Mesebeszéd! Amnesztia alapján csak megszüntetik az eljárást. (Zaj.) Elnök : Viczián képviselő urat kérem, mél* tóztassék csendben maradni. Méltóztassék azután válaszolni, ha szükségesnek tartja, de ne évi december hó 13-án, szerdán. méltóztassék közbeszólni. (Zaj.) ösendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : Szives figyelmükbe ajánlom azonban azt, hogy egy anekdota szerint, mikor valaki egyszer egy nagy társaságban ugy nyilatkozott, hogy abban á társaságban csak egy becsületes hölgy volt, az egész társaságban senki sem érezte magát sértve, mert mindenki azt hitte, hogy ő a becsületes. Senki se vegye magára, akinek nem inge, nem gallérja. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon : Helyes!) Patay Tibor: Nagyon izgatta önöket a Bogya beszéde! (Zaj balfelöl.) Horváth Zoltán : Például Forgács Miklós hol volt? Elnök : Horváth képviselő urat kérem, mél* tóztassék ezt a személyeskedő modort abbahagyni. Méltóztassék elgondolni, hogy hová fog ez vezetni. Nem vezethet máshoz, mint a nemzetgyűlés tekintélyének tökéletes lejáratásához. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Br.Podmaniczky Endre: Ez már nem is parlament! Elnök : Ha valakinek valaki ellen valami vádja van, álljon fel, de ne igy közbeszólás alakjában méltóztassék ezt elintézni. (Zaj a szélsöbaloldahn.) Nagy Ernő képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor : Nagyon jól tudom, hogy ez a kérdés itt nem rokonszenves. Ez a baj. A magyar törvényhozás előtt a szociálpolitika sohasem volt valami nagyon rokonszenves. (Fel* kiáltások a jobboldalon: Dehogy nem! Bízza ránk !) Ezt tagadni nem lehet s ezt bizonyítani lehet azzal, hogy a szociálpolitika megmaradt a maga teljes fejetlenségében._(Ugy van! Ugy van!'a szélsőbaloldalon.) t Egész sereg intézmény hiányzik, nincs aggkori és rokkantbiztositás, nincs gondoskodás az özvegyekről és árvákról, nincsenek kórházak, szanatóriumok, nincsenek igazi népjóléti intézmények, nincsen népgondozás. Elsuhantak a nagy idők a magyar parlament felett anélkül, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzányúlt volna. Ez azt jelenti, hogy nem nagy rokonszenvvel kezelték és kezelik most is ezt a kérdést ... Patay Tibor: A kommunisták épitettek kórházakat ? Propper Sándor : ... és ha a munkásbiztositás szóba kerül, akkor valahogy a rágalom azt beszéli, hogy oda betették az agitátorokat az elvtársi adminisztráció idején, s azok ott nagy pipával és vörös nyakkendővel sétáltak. (Mozgás a jobboldalon.) Ezzel szemben megállapítom, hogy amig ott önkormányzat volt, amig a tisztviselők egy része munkásokból került ki, addig sohasem került sor arra, hogy a munkásbiztositás intézménye csőd előtt álljon. Pedig akkor igazi munkásbiztositás volt, nemcsak a szó segítő értelmében, hanem profilaktiküs értelemben is. Olyan intézmény volt, amely nemcsak a mun^ kasok egészségügye fölött őrködött, * nemcsak
