Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
À nemzetgyűlés 70. ülése 1922. évi december hó 13-án, szerdán. Gr. Bethlen István ministerelnök : Ennekfolytán kötelességemnek tartom, hogy módot nyújtsak a képviselő urnák, hogy olyan vádakkal szemben, amelyeket ő nem ismerhet és amelynek bizonyítékait követeli, védekezhessék. {Zaj és mozgás a szélsobalóldalon. Helyeslés jobbfelől) Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, a leglojálisabban jártam el, és járok el ebben a kérdésben, az ellen azonban a leghatározottabban tiltakoznom kell, hogy ez az ügy politikai üggyé kovácsoltassák a kormánnyal szemben, (Zaj és közbeszólások a szélsobalóldalon) amely e tekintetben nem tett mást, mint kötelességét teljesítette. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és' a középen. Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Friedrich István: Szót kérek! Elnök: Milyen címen óhajt a képviselő ur szólni? Friedrich István: A 215. § alapján, személyes megtámadtatás címén. (Zaj.) Elnök : Friedrich István képviselő ur személyes megtámadtatás címén kér szót... (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy a nemzetgyűlés türelmét négy-öt percre kénytelen vagyok igénybe venni. Nem akarok az izzó hangulatba ujabb bombákat dobni, de nem kerülhetem el, hogy felszólaljak. Nem akartam felszólalni, el akartam halasztani a dolgot, de most célszerűbbnek látom felhasználni ezt a pillanatot arra, hogy ezt a kérdést is elintézzem, még pedig olyképen, hogy az igen t. kormányhoz egy kéréssel forduljak, épen a ministerelnök ur felszólalásának utolsó mondatához kapcsolódva. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelol.) Még a múlt nemzetgyűlés folyamán magas helyre egyszer meghívást kaptak a nemzetgyűlési pártok elnökei és a Ház akkori elnöksége. Akkor ezekkel az urakkal közöltetett, hogy én egy közönséges hazaáruló vagyok, (Nagy zaj a balés a szélsobalóldalon.) s ho^y én Magyarország érdekeit eladtam Csehországnak. Közölték azt is, hogy egy órán belül le lesz tartóztatva az a kapitány, akit én hazaáruló iratokkal a csehszlovák államfőhöz, Massarykhoz delegáltam. (Nagy aujj Kérdezősködés történt arra vonatkozólag, hogyan lehetne engem azonnal letartóztatni és a katonai bíróságnak átadni. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Ezek àz urak ma is élnek — részben itt ülnek a teremben, részben már nem képviselők, -— tehát rendelkezésre állanak. En akkor, t. Nemzetgyűlés, erről a vádról nem tudtam semmit sem. Később bejöttem ide a Házba, s az egyik minister akkor közölte vetem, hogy súlyos vádak vannak ellenem, és valószínűleg le fognak tartóztatni, de nem mondhatja meg, hogy miért. Az idők multak. Jött az úgynevezett királypuccs s akkor délután engem letartóztattak, habár semmi részem nem volt az akcióban, sőt helytelenítettem is azt. Három napig a rendőrségen tartottak és nem tudták velem közölni, hogy miért vagyok letartóztatva: (Zaj balfelöl.) Csak annyit mondtak, hogy engem felsőbb parancsra, a kormányzóság parancsára tartóztattak le. (Nagy zaj és félkiáltások a szélsobalóldalon : Aha ! Aha ! Kibújik a szeg a zsákból!) Mondták, hogy majd közölni fogják velem, miért vagyok letartóztatva. A rendőrségről átvittek az ügyészségre, ahol eleinte azt mondották, hogy más ügyből kifolyólag vagyok letartóztatva, valami cseh ügyből kifolyólag, de az akták még nincsenek ott. Negyedik vagy ötödik napon prezentáltak nekem egy jegyzőkönyvet, amely lényegében ugy szól, hogy Vitéz Nagy Pál altábornagy irodájában s a jegyzőkönyvben foglaltak szerint egy nem tudom, milyen nevű hadnagy azt állítja, hogy én a statárium ídejében toboroztam és csapatokat fizettem. Természetesen szó sem volt róla, ez nem volt igaz. Követeltem, állitsák elém azt a hadnagyot és az ügyészség, — el kell ismernem — akkor a kormány is mindent elkövetett, hogy az illető hadnagyot előteremtsék, három nap alatt azonban erre nem voltak képesek, sőt kisült, hogy ez egy nem létező egyén. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon : Így csinálják az aktákat! Szavahihető urak! Ez a magyar kormányzati rendszer! Elnök csenget.) Propper Sándor: Hány ember halt meg ilyen alapon ! Hány embert végeztek ki ! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Hány család ment tönkre ilyen alapon! (Zaj.) Elnök : Propper képviselő urat kérem, tessék csendben maradni L Friedrich István : Ezen a hamis jegyzőkönyven mint tanú szerepel egy fiatal ember, aki még ma is tevékeny szerepet visz az Ébredők egyesületében (Zaj a szélsobalóldalon), tehát módjában lett volna mostanáig is a kormánynak kinyomozni, hogy ezt a hamis jegyzőkönyvet kik produkálták hogyan csinálták. (Igaz ! Ugy van ! Zaj « bal- és a szélsobalóldalon.) Én vagy tíz napig ültem hiába, akkor azután kibocsátottak ! Aki ismeri az én kedélyemet, elhiszi nekem, hogy elég kedélyesen fogtam fel a dolgot. Kaptam itt a Házban egy rövid választ és azóta vártam, hogy mikor fognak engem, mint hazaárulót a bíróság elé állítani. Közben multak az idők. Megtörtént az, hogy ezzel az ügygyei kapcsolatban egy főhadnagyot a bolondok házába csuktak vagy négy hónapra azzal, hogy most menjen oda, mert szükséges, hogy most ne legyen szabadlábon. (Derültség és felkiáltások a szélsobalóldalon : Nagyon jó !) Az illető főhadnagy ma is él és legutóbb egy perben szerepelt
