Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
À nemzetgyűlés 70. ülése 1922. jelentéseket tenni. De én ugy hiszem, hogy e Ház minden elfogulatlan tagjának a megegyezésével találkozom akkor, ha azt mondom, hogy én előttem egy újságíró szava — aki az egységespárt helyiségében, tehát abban a helyiségben intervjuolta meg a képviselő urat, ahonnan ő kilépett — több erővel, több bizonyitó erővel bir, mint a képviselő ur szava. (Ugy van! balfelől) Rakovszky István: Odajár még? Rassay Károly : Felismertem ebben a rendszerben a képviselő ur metódusát. 0 hasonló módon járt el rövid idővel ezelőtt a közelmúltban a Friedrich-féle ügyben, ahol, annak ellenére, hogy hadbirósági tárgyaláson egy okiratra már egy évvel azelőtt megállapították azt, hogy otromba, durva hamisítás, nem átallotta, hogy még egy év múlva is erre a hamisitásra támaszkodva továbbszőj je sajtóban és a bírósági tárgyalási teremben azt a vádját, amellyel egy embert el akartak veszíteni. Ugyanez ismétlődött meg, t. Nemzetgyűlés, most is, amikor a t. képviselő ur az Az Újság mai számában egy nyilatkozatot adott le, amelyben ugy állította be az elmondottakat, hogy abból újra hátrányos következtetéseket lehet az üggyel kapcsolatosan személyemre, személyemen keresztül a pártra, a párton keresztül egy politikai irányra levonni. Horváth Zoltán : A nemzetgyűlésre ! Rassay Károly : Ezt a nyilatkozatot nem fogom egészében felolvasni, de fel fogok olvasni belőle egy részletet. A t. képviselő ur a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Annyit mondhatok, hogy meggondolatlanul elsiettem a dolgot.« (Felkiáltásoka bal- és a szélsobaloldalon : Hallatlan !) T. Nemzetgyűlés! Akinek van a magyar nyelv iránt érzéke, az ebből megérti, hogy a t. képviselő ur azt mondta: korán jött ki, várnia kellett volna, mig eredményesebben tudott volna kijönni. (Felkiáltások a bal-jés a szélsobaloldalon : Hallatlan ! Tovább olvassa) : »Most már látom, hogy informátorom nem volt egészen megbízható, pedig fel sem tételezhettem, hogy így megjárom, hiszen teljesen korrekt és szavahihető úriembertől hallottam a dolgot.« (Zaj bal felől) Rakovszky István: Ki az az úriember? Klárik Ferenc: A ministerelnök ur tudja! Nagy Ernő: A ministerelnök urnák meg kell mondani ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Én nem tudom ! Rassay Károly : Ugyanakkor a t. képviselő ur visszatért újra e nyilatkozatában erre az úrra és ilyen kijelentéseket tett (olvassa) : »Egy külföldi ur vállalkozott arra, hogy megszerzi a nyugtát. Teljesen szavahihető úriember az illető, és igy nem kételkedhetett senki abban, hogy valami bicsaklás történik. Ma sem kételkedik senki.« (Zaj a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Aki ért magyarul, az évi december hó 13-án, szerdán. 303 megérti, hogy ebben a mondatban újra el van rejtve egy alattomos gyanúsítás, ( Ugy van ! balfélől.) hogy az illető ur helyesen járt el, hogy az illető ur helyesen szerezte a bizonyítékokat, mert bicsaklás nem történhetett és hogy történt volna, abban ma sem kételkedik senki. Hogy a képviselő ur ezen alattomosan eldobott vádakat és a dolgok alapszinezését még erősebbé tegye, nyilatkozatában a következőket mondja (olvassa) : »Az ügy története egyébként a következő: Rassay Károly annak idején több napot Bécsben töltött. Budapesten azt mondta, hogy Münchenbe megy, de kiderült, hogy nem járt Bajorországban, hanem az egész idő alatt Bécsben tartózkodott. Rassay Károly ma azt mondta, hogy csak Lovászy Mártonnal és Garami Ernővel találkozott Bécsben. Akták vannak a kezünkben arról, hogy másokkal is tárgyalt. (Egy hang a szélsobaloldalon : Hamis akták ! Nyomozó akták !) A ministerelnök ur értesülést szerzett erről a tárgyalásról és arról — összekötve a két dolgot — hogy cseh pénzt fizettek valakinek liberális agitációra.« (Félkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Ugy látszik, Ülain képviselő ur beteges irtózattal van az igazmondás iránt. Azt mondja, hogy abban az időben azt hirdettem hogy Münchenbe megyek és napokig Bécsben tartózkodtam s Bajorországban ne ; m is voltam. T. Nemzetgyűlés! En a magam részéről okirattal szereltem újra fel magamat, mert ugy vagyok, hogy amint az ember nem szeret éjjel fegyver nélkül járni, nem szeretek ide bejönni a képviselő úrral találkozni ugy, hogy azonnal egy okiratot mutathassak fel neki, hogy az ország előtt beigazoljam, hogy ő valótlanságokat állit. Itt fekszik az útlevelem. Hiszen nagyon előkelő összeköttetései vannak a képviselő urnák s igy maga is beszerezhette volna ezt a bizonyítékot. Ez az útlevelem igazolja a következőket : Április 12-én a belügyministerium nyomozó osztálya vagy hivatala kiadja a határon a kilépési engedélyt, helyesebben igazolja, hogy a vasútnál bejelentettem a kilépésemet. Ez történt április 12-én. Április 12-én ugyancsak az útlevélbe vezetett hivatalos adat szerint átléptem az osztrák határt. Április 13-án Salzburgnál a bajor határállomáson átkeltem, szintén az útlevélbe bevezetett bajor hivatalos hatósági adatok szerint. Április 13-án megérkeztem Münchenbe, szintén a hivatalos adatok szerint, az ottani rendőrségtől tartózkodási engedélyt kértem és azután Münchenben voltam. Április 12-én tehát elindultam Budapestről és 13-án délelőtt Müncbénben a rendőrségen kértem a tartózkodási engedélyt. Ha csak repülőgépen nem mentem volna, gyorsabban ezt az utat nem tudtam volna megtenni. Ezzel minden elfogulatlan ember előtt igazolva van, hogy odautaztomban Bécsben csak azt a 4—5 órai időt tölthettem, amely szükséges
