Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-70

298 A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. évi december hó 13-án, szerdán. tani azt a felelősséget is, amellyel tartozik azoknak a vállalatoknak, amelyeknek az életét befolyásolja s amelyeknek boldogulását esetleg elősegíti, esetleg azonban lehetetlenné teszi. Szerintem sokkal célszerűbb volna, ha a felügyeleti hatóság egy szaktanácsból állana s igy azt a hatáskört, amelyet esetleg egy ember s felügyeleti hatóság, illetőleg a felügyeleti hivatal elnöke fog kifejteni, egy szaktanács töltené be. Mert egészen természetes dolog, hogy egy szakemberekből álló testületnek Ítéleteiben az érdekeltek sokkal könnyebben meg tudnának nyugodni, s ez sokkal több garanciát adna arra, hogy semmiféle politikai befolyás, sem előítélet, sem ellenszenv vagy rokonszenv nem fogja befolyásolni a felügyeleti hatóságot akkor, amikor \alamely társulatnak az ügyével foglalkozik. En tehát azt kivánnám, ho&y a felügyeleti hatóságnak legfőbb szerve egy szaktanács legyen, amelybe bevonassanak a magyars szakférfiak, akik hála Istennek igen nagy számmal vannak. A pénzügyminister urnák igen könnyű volna és igen könnyű lesz a helyzete akkor, aa ennek a felügyeleti hivatalnak az élére fog keresni valakit, mert matematikusok és biztosítási szakértők igen szép számmal vannak az országban. Fontos azonban szerintem az, hogy ne hivatalnok kerüljön ennek a felügyeleti hatóságnak az élére, hanem lehetőleg szakember, akinek elméleti és gyakorlati képessége van arra, hogy ezt a súlyosan fontos ügyet megfelelően kezelje és külföldön is megfelelően reprezentálja. Nem akarok allúziót sem tenni arra, hogy a felügyeleti hatóságnak az élére ki van kiszemelve, hiszen erről nincs konkrét tudomásom, hanem csak hallomásokból beszélhetnék. Épen azért arra kérném a pénzügyminister urat, hogy tekintettel arra, hogy jóformán korlátlan felhatalmazása és hatalma lesz a felügyeleti hatóság elnökének, igen-igen válogassa meg azt az embert és lehetőleg független szaktekintélyt szemeljen ki, aki képes legyen arra, hogy minden politikai befolyásolástól menten töltse be ezt a tisztet. Ugy tudom, hogy a felügyeleti hatóság, illetőleg hivatal ugy van kontemplálva, hogy az legalább egyelőre a pénzügyministeriumnak egy osztálya lesz. Azt gondolnám, hogy ezt feltétlenül teljesen függetlenül kellene kreálni, s talán átmenetileg alkalmas volna a Pénzintézeti Központ arra, hogy a technikai és kommerciális ellenőrzés ott történjék, annak egy osztályában, mert hiszen a Pénzintézeti Központnak a revíziójával az érdekeltek általában véve meg vannak elégedve s ha a Pénzintézeti Központban létesitettnék az az osztály, amely a felügyeletet gyakorolja, azt hiszem, ez az érdekelteknél megnyugvást teremtene. ^ A rendelettervezetben olvasom azt is, hogy a biztosit ót ársulat ok a díjtartalékoknak csak 10 százalékát helyezhetik el ingatlanban. Ezt túlrideg megállapításnak tartom, mert hiszen ma egy valamirevaló ház értéke 30—40—50 millió korona Budapesten, tehát saját házat csak az a biztosítási társulat tudna ma venni, amelynek tartaléka már 300—400 millió koronára rug. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben a rendelettervezetben, illetőleg a rendeletben enyhébb álláspontot kellene elfoglalni. Ezekben kívántam egész röviden megtenni észrevételeimet, amelyeknek két gondolatára kívánok még visszatérni. Az első az, hogy én a biztositásnak törvényben való szabályozását tartanám szükségesnek, s épen azért ezt a kerettörvényt nem találom megfelelőnek. Másodszor kivánnám, hogy a biztosítottak érdeke a múltra visszamenőleg is védessék meg (Helyeslés a haloldalon.) s kerestessék meg a mód arra, hogy az aranykoronában történt fizetéseknek megfelelően honoráltassék az a biztosított akkor, amikor a biztosítási összeg esedékes. Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Adja vissza a nemzetgyűlés a javaslatot azzal az utasítással, hogy a pénzügyminister a legrövidebb időn belül a biztosítás egész anyagát felölelő törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, melyben egyúttal gondoskodás történjék a biztosítottak aranykoronában történt befizetéseinek az értéknek megfelelő honorálásáról.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólam? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, az általános vitát bezárom, A pénzügyminister ur kivan szólani. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Ugy, amint az az indokolásban is kifejtetett, szükség van erre a törvényjavaslatra, amelyet most tárgyalunk, azért, mart hiszen azt látjuk, hogy a békebeli Magyarországban megvolt viszonyokkal szemben meglehetősen megváltozott a helyzet ; hogy igen elszaporodtak azok a biztosítóintézetek, amelyek ma működnek az országban, s azonkívül azt látj uk, hogy ezeknek a biztosító vállal at oknak a viszonyai is igen lényeges változást mutatnak a múlttal szemben. Különösen a hadikölcsönök állománya az, amely nem egy intézet státusát befolyásolja ; azonkívül befolyásolják azok a különféle kötelezettségek, amelyek annak idején a külfölddel szemben köttettek és most a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően lebonyolittatnak. Figyelembe veendő továbbá az, hogy a külföldi társaságoknak száma is szaporodik, hogy ezek is mind nagyobb mérvben terjesztik ki ide működésüket, s ennélfogva a már emiitettem szempontokból a közhit eli érdekek mindig nagyobb súllyal hozzák magukkal és kívánják meg azt, hogy a biztosítási ügy tekintetében az állami befolyás, az állami ellenőrzés nagyobb mérvben érvényesüljön. Ha az elmúlt liberális korszakban e tekintetben nem tétetett meg az elhatározó lépés, ugy azt hiszem, emiatt most már nem panaszkodhatunk a történelmi múlt szemüvegén át nézve a dolgokat, mert hiszen látjuk, hogy ebből komoly bajok, komoly nehézségek nem keletkeztek. Ellenben most olyan viszonyok között élünk, amelyek