Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-70

A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. évi december hó 13-án, szerdán. 297 érezheti magát, hogy egyetlen fillérje sem fog elveszni és az a sperativum, amelynek reményében megkötötte a biztosítást, az idő lejártával tényleg be fog következni. Általános volt tehát a várakozás, hogy 30 esztendős próbálkozás után tényleg miképen lesz szabályozva a felügyelet kérdése. Mindenki várta, hogy törvény alapján legyen szabályozva, hogy ugy legyen szabályozva^ hogy tökéletes védelmet kapjon a biztosított, ugy legyen szabályozva, hogy a biztositótársulatnak jogos magánérdeke is teljesen meg legyen védve, ugy legyen szabályozva, hogy az állami felügyelet hatékony legyen, ugy legyen szabályozva, hogy a nemzetgazdaság érdeke is tökéletesen meg legyen oltalmazva és az államnak adjon valami olyan eszközt a kezébe, amellyel ezt az igen jelentékeny közgazdasági ágat a maga nagy koncepciójában a közgazdasági élet irányitására fel tudja használni. Ehelyett azonban amint erről az oldalról szóvá tették — kaptunk egy kerettörvényt, amely tulajdonképen semmi egyéb, mint egy felhatalmazás arra, hogy ezt a rendkívül fontos szociális és közgazdasági ügyet a pénzügyminister szabályozza. En ellene vagyok az ilyen törvényalkotási rendszernek. Végeredményében a törvényt a nemzetgyűlésen kell hozni és nem lehet rendeletekkel törvényt helyettesíteni, nem lehet különösen akkor, amikor a nemzetgyűlés együtt van, amikor a nemzetgyűlésnek módjában van törvény alakjában foglalkozni valamely kérdés szabályozásával. Ez a rendszer tulaj donképen alkotmányellenes ; megfosztja a törvénybezást attól a lehetőségtől, hogy a legsúlyosabb kimenetelű és jelentőségű kérdések szabályozásánál a maga szavát hallassa. Mert tulajdonképen az egész biztcsitási ügy majd a rendeletoen lesz szabályozva és a rendelethez nincs módjában a nemzetgyűlésnek hozzászólni. A rendeletben a pénzügyminister esetleg sokkal tovább fog menni, a magángazdaságoa sokkal mélyebben fog belenyúlni, mint ahogy esetleg a nemzetgyűlés ahhoz hozzájárult volna ; a pénzügyminister a rendeletben adhat önmagának olyan jogokat, amelyekkel politikailag és gazdaságilag vissza is élhet valamely intézet javára vagy kárára. A rendeleti szabályozás nem teremti meg azt a stabilitást, amelyre a közgazdasági életnek szüksége van, mert rendeletet könnyű megváltoztatni, hiszen épen arra hivatkozik az előadó is, arra hivatkozik az indokolás is, hogy törvényben azé^t nem lesz szabályozva a biztosítás ügye, mart esetleg felmerülhetnek olyan kívánalmak, amelyek szükségessé tesznek bizonyos módosításokat, kiegészítéseket és ezek keresztülvitele sokkal nehezebben menne, ha törvénnyel volna a kérdés szabályozva, mint hogyha rendelettel van szabályozva. Ami ig} egy oldalról igaz, az viszont veszedelme is az ügynek, mert, ami a kormányzat szempontjából jó, az a biztosítottak és a biztosítótársaságok szempontjából rossz lehet ; mert épen az, hogy könnyű megváltoztatni a rendeletet, tehát megNAPI/> vi. zavarni azt a jogállapotot, amely a rendelet folytán kifejlődött, ez a körülmény egy olyan bizonytalanságot teremt, amely a közgazdasági életben sohasem jó, mert a közgazdasági élet a stabil állapotokat, a nehezen változtatható viszonyokat szereti. Hogy változó korona-viszonyok mellett és bizonytalan állapotban bajos törvénnyel szabályozni ezt a kérdést, ezt az argumentumot el nem fogadhatom, mert véletlenül ugyanilyen bizonytalanságban élnek a többi országok is Európaszerte és ennek ellenére a háború óta is ezek közül nem egy törvénnyel szabályozta ezt a kérdést. Volt köztük több, amelynek kerettörvénye volt és igyekezett ezt a kerettörvényt most már egy uj törvénnyel kiegészíteni. Mivel minden a rendeletnek van fentartva, tulaj donképen teljes bizonytalanságban vagyunk afelől, hogy a pénzügyminister mit kivan tenni. Valami tájékoztatást azonban mégis nyújt az a tény, hogy a rendelettervezet — nem tudom, indiszkréció folytán-e vagy tudatosan —: megjelent egy lapban, s igy módunkban van legalább fő vonásaiban ismerni az irányelveket, amelyek a pénzügyministert a rendelet kiadásánál előreláthatólag vezetni fogják. Ennek alapján kénytelen vagyok kifogást tenni az ellen, hogy bizonyos kedvezőtlenebb elbánásban részesiti a rendelettervezet a hazai társaságokat a külföldiekkel szemben. Amíg t. i. a külföldieknek egy teljes esztendőt ad arra, hogy a maguk díjtartalékának megfelelő részét áttelepítsék magyar területre, addig azoknak az összegeknek letevésére, amelyeket a magyar társaságoknak biztosítékul kell letenniök, mindössze három hónapot engedélyez. Már pedig ezek az összegek a mai viszonyok között is oly nagyok, hogy azoknak az előteremtése egyáltalában nem lesz könnyű, mert hiszen mindenki, aki a hitelélet jelenségeivel valamennyire foglalkozik, tudja, hogy dacára annak, hogy X milliárd papírkorona van forgalomban, mégis roppant nehéz ma tőkét valamire összehozni, nagyon nehéz tehát azokat az összegeket is előteremteni, amelyek itt a rendelet által kontempláltattak. Németországban pl., ahol a márka sokkal kevesebb értékű, mint nálunk ma még a korona, ezek az összegek jelentékenyen kisebbek. A másik nagy hiba az, hogy abszolúte nincs precizirozva a felügyeleti hatóság hatásköre és főképen felelőssége. Ennek a felügyeleti hivatalnak és fejének óriási hatáskör koncedáltatik ; olyan a hatásköre, hogy intézkedései és határozatai ellen tulaj donképen alig van orvoslás. Mindössze két esetben van halasztó hatása az intézkedés elleni orvoslásnak, a közigazgatási bírósághoz való panasztételnek ; minden más esetben azonban ezeket a rendeleteket és határozatokat fellebbezésre való tekintet nélkül végre kell hajtani. Amikor ilyen óriási hatáskör koncedáltatik a felügyeleti hatóságnak és elnökének, akkor a törvényben, illetőleg a rendeletben legalább is igen szigorúan kell körvonal ózni azt, hogy mi a joga a felügyeleti hatóságnak, s meg kell állapi42