Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-68

248 'A nemzetgyűlés 68. ülése 1922. A főudvarnagyi bíróság törvény értelmében áll fenn és működik, és speciálisan az a feladata és hivatása, amire itt történik utalás, hogy a királyi palotának és az udvari épületeknek fel­ügyelő hatósága, ennélfogva a végrehajtási cse­lekmény ott az ő előzetes értesítésével foganato­sítandó. Ez azon a rendelkezésen alapszik, ame­lyet akkor létesítettek, amikor a forradalom, illetőleg a kommunizmus után szükséges volt ezeknek az épületeknek és ingatlanoknak keze­léséről általában gondoskodni. Ennélfogva e va­gyontárgyak felügyelete, amelyek a király keze­lésében lévő, de állami vagyonok, ugyanarra a fórumra bízatott, amely fórumra volt bízva, mint zárlati bíróságra a Habsburgok családi és magánjavainak kezelése is. Megjegyzem, hogy ez a két funkció egy­mástól teljesen különböző. Ezekre az állami javakra azonban — amelyek alatt értem Gödöllőt, a királyi palotát és a tarcali szőlő­birtokot — kellett bizonyos felügyeleti hatósá­got kijelölni, amelyet akkor legalkalmasabban épen a főudvarnagyi biróság elnökének szemé­lyében találtak meg. Ezt az intézkedést a magunk részéről is fentartani kívánjuk s erre vonatkozólag az igazságügyminister ur már elő is terjesztett törvényjavaslatot azoknak a javaslatoknak során, amelyeket a kivételes hatalom megszüntetése alkalmával szükséges intézkedések tárgyában a nemzetgyűléshez benyújtott. Ez tehát, mondom, teljesen rendezett jogviszony ezidő szerint is, a jövőre nézve pedig a törvényhozásnak módjában lesz az, hogy ezzel a kérdéssel az igazságügy­minister ur által előterjesztett törvényjavaslat kapcsán speciálisan is foglalkozzék. Strausz István : A királykérdéssel ? Kállay Tibor pénzügyminister : Nem. Azzal nem. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a 34. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A. Ház a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadta. Következik a 35. §. Bodó János jegyző (olvassa a 35. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 36. §-t.) Elnök : Esztergályos János képviselő ur kíván szólni. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! A 36. § ötödik bekezdésének teljes törlését kívánom. Ez a szakasz ugyanis épen olyan anti­szociális, igazságtalan, sőt kegyetlen, amilyen az egész törvényjavaslat, amint már emiitettem. Az ötödik bekezdés azt mondja, hogy »az Írás­beli megintésért csak az esetleg felmerült posta­költség számitható fel«. Méltóztassék elképzelni egy szerencsétlen családot, amely hátralékban van adójával, nem tudja befizetni s nincs talán annyi pénze sem, hogy a gyermekek részére egy darab kenyeret vegyen. Erre jön az adófel­szőlitás, illetve az irásheli megintés. Az elől­évi december hó 11-én, Jiétfőn. járóság vagy más illetékes hatóság természetesen nem egyszerűen küldi el, hanem ajánlva, hogy biztosabb legyen. A mostani portódíjak szerint 56 koronát kell ezért a figyelmeztetésért fizetni. En ezt helytelennek és igazságtalannak tartom, ezért kérem a 36. § ötödik bekezdésének teljes törlését. Ugyancsak kérem e szakasz 6. pontjának módosítását is. Ez a pont a mostani szövegében a következőképen szól: »Jogában áll a község­nek (városnak) azokat az adózókat is, akik tar­tozásuk befizetésére a fentiek szerint dobszó vagy hirdetmény utján szólitandók fel, erre Írásbeli figyelmeztetés utján is felszólítani. Ezért az adózótól a képviselőtestület által megállapított mérsékelt díj szedhető.« Ugyanez a helyzet áll fenn tehát ennél a kérdésnél is. Igazságtalannak tartom az adózó polgárságnak ily megterhel­tetését különösen ma, amikor minden faluban, minden kisközségben az utcák sarkai tele van­nak plakátokkal, még a választások óta. Nagyon sok községben még most is olyanok a házak falai, mintha most folynának a választások ; a plakátok még mindenütt ott vannak. Már most a tisztelt községi elöljáróság takarékos lévén, kifüggeszt valamely utcasarkon egy hamu­pipőke formájú cédulát, melyben felhívja a köz­ség lakosságát a hátralék befizetésére. Termé­szetesen a nagy plakáterdő miatt, de más okból is, nem veszi észre az a polgár, hogy a községi elöljáróság felszólítja őt a hátralékos adójának befizetésére. Jön az ujabb intés és a községi elöljáró­ság állapítja meg, hogy ezért a felszólításért az illető adózó mennyit tartozik fizetni Ezt én igazságtalannak tartom. Igazságosnak, helyes­nek és szociális szempontból elfogadhatónak tartom ennek a pontnak olyan módosítását, hogy ezért a külön figyelmeztetésért semmiféle díj nem szedhető. Ezért tehát tisztelettel kérem, méltóztassék a 36. § 6. pontjának szövegét a következőképen megállapítani : »Jogában áll a községnek (városnak) azokat az adózókat is, akik tartozásuk befizetésére a fentiek szerint dobszó vagy hirdetmény utján szólitandók fel, erre Írásbeli figyelmeztetés utján is felszólítani. Ezért az adózótól a képviselőtestület által semmi­féle díj nem szedhető.« Kérem ennek a módo­sításnak az elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni! Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Az Esztergályos t képviselő ur által kivánt módosítás azt célozza, hogy az intésért való díj teljesen elengedtessék, illetőleg hogy ilyen díjat a község ne szedjen. Én magam is azon az állásponton vagyok, hogy ilyen díjat mindenesetre csak a legmérsékeltebb kiszabat­ban lehet szedni és hogy itt kizárólag csak arról lehet szó, hogy a nyomdai, illetőleg a papirosköltség téríttessék meg a közület részére

Next

/
Thumbnails
Contents