Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-67
214 A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december hó 7-én, csütörtökön. t«k előre, két-három nappal, hogy beszéljek vele. Én autón mentem t. barátomért s ettől fogva... Rassay Károly: Folyton kapacitálta! Rupert Rezső : . . . maga sokorópátkai Szabó István is tanuja lehet ennek, soha el nem váltam tőle, folyton együtt jártunk . . . Szabó István (sókor pátkai) : Igaz ! Ugy van! Együtt utaztunk! Rupert Rezső : ... és csak itt Pesten hallottuk a siófoki vérengzéseket. Ideérve, én bemutattam őt Bethlen ministerelnök urnák és akkor megindultak a tárgyalások, keresték az alapot, hogy hogyan lehetne sokorópátkai t. barátomból minister. Szabó István (sokorópátkai): Dehogy, ez már nem igy volt. (Derültség jobb felöl.) Rassay Károly; Egy ministeri karrier története! (Élénk derültség balfelöl) Meskó Zoltán : Hailjuk ! Komoly dolog ez ! Rupert Rezső : Tudniillik az előző elvi kérdések tisztázásáról volt szó, mert abban az esetben, ha sokorópátkai Szabó barátom nem vállalt volna egy mérsékelt földreform-programmot, akkor szó sem lehetett volna az ő szerepéről. (Zaj bal felöl.) Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, amennyiben ugy látom, hogy a személyes kérdés keretétől eltávolodik, méltóztassék megmaradni abban a keretben, amelyben Bogya János képviselő ur felszólalása által a képviselő ur személyében érintve van. E részben nem támadtatott meg a képviselő ur; a házszabályok értelmében tehát kérnem kell, hogy ragaszkodjék szigorúan a személyes kérdés kereteihez. (Hall,uh! Halljuk!) Rupert Rezső : Tartozom mély tisztelettel fogadni az elnöki figyelmeztetést, legyen szabad azonban felvilágositásul megjegyeznem, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy nekem igazolnom kell, hogy én Veszprém megyében és Devecserben akkor jelen sem voltam és az elmondottakat, mint alibi-igazolást hoztam fel arra nézve, hogy teljes lehetetlenség az, amit Bogya János ur állit, mert én nemcsak Devecserben, de Veszprém vármegyében sem voltam akkoriban, hanem Budapesten, mert, mint emiitettem, ezek a földbirtokreformról szóló tárgyalások elég hosszú ideig tartottak s az a népitélet, — mondjuk igy — amely a Dunántúlon végigvonult, addigra már szinte le is pergett, vagyis én nem lehettem abban a helyzetben, hogy kommunisták között válogassak, mivel akkor nekem egy sokkal magasabb politikai szerep jutott osztályrészemül. T. Nemzetgyűlés! Bogya t. képviselő ur, aki ma ugylátszik nem mert ide eljönni az én válaszomat meghallgatni . . . Pikler Emil : A Schwarzerbe ment ! (Mozgás ) Rupert Rezső : . . . beszélt arról, hogy én, amint már emiitettem, kezdetben fehér terrorista voltam. Nekem az egész fehér terrorhoz csak az a közöm van, hogy, mint veszprémmegyei ember, akinek lelki berendezése olyan, mint a veszpremmegyeieké, akik nem vettek részt semmiféle ilyen megtorlásban, semmiféle túlzásban, lakván Veszprém megyében felvilágosodott nép, mondom, az én szerepem, mint veszprémi emberé az volt, hogy a legnagyobb szomorúsággal vettem tudomást azokról a szörnyűségekről, amelyek akkor Veszprém megyében Veszprém megye népének minden hozzájárulása nélkül történtek s amilyenek voltak a vörösberényi, a siófoki és a devecseri gyilkosságok. Ezzel szemben nekem az jutott feladatomul, — miután akkor, amikor az első különítmény Veszprémbe megérkezett és letartóztatott ott egy zsidó embert, Kulcsár Károly vaskereskedőt, akiről az imént emiitettem, hogy ő volt egyike azoknak, akik bátran szembeszálltak már a Károlyi-uralom szélsőségeivel és a kommunistákkal is s mégis az első az volt, hogy ezt a derék embert tartóztatták le — hogy ami kis időm Veszprém megyében még volt, futkosnom kellett, hogy Kulcsár Károlyt az Isten szerelmeért bocsássák szabadon, hiszen nemhogy kommunista lett volna, hanem még Károlyi-párti sem volt, ellenkezőleg, velem együtt küzdött ezen irányzatok ellen. Pikler Emil: Zsidó volt és ez épen elég bűn! Rupert Rezső : Egyébként lelkileg sem lehetett semmiképen megalapozva nálam az, hogy én fehér terroristává váljak, mert hiszen együtt voltam letartóztatva a kommunizmus alatt előkelő zsidó polgárokkal, egy hónapi fogságot szenvedtem velük és én csak arra emlékezem vissza, hogy mig a fogságot nagyon nehezen tűrték mások, akik most nagyon hazafiasán és intranzigens nacionalista módon jelszavakkal dolgoznak, addig ezek a zsidók egész önérzettel és bátran gúnyolva a vörösöket nyugodtan viselték el sorsukat. Egy jó harmadrészben voltak közöttünk ilyen zsidó polgárok, tehát lelki megalapozottsága sem lett volna annak, hogy én fehér terroristává váljak. Nekünk és nekem is szememre veti Bogya képviselő ur, hogy tetszetős jelszavakkal dolgozunk. Hát, aki nem őrült, t. Nemzetgyűlés, az láthatja, hogy egész szereplésünk kezdettől fogva épen a jelszavak ellen való küzdelemben merült ki. (Uyy van! a szélsőbal oldalon.) Csak az ő logikájával és az ő agyrendszere mellett lehetséges bennünket még ezzel is megvádolni ! Egyébként megsérteném magamat, ha védekezni akarnék az ellen, amit a képviselő ur mondott. Álláspontomat e tekintetben már a múltkor jeleztem 0 kérdést intézett az igazságügy minister úrhoz, hogy hajlandó-e ellenem bűnvádi eljárást indíttatni, illetve az ügyészséget erre utasitani. Erre az igazságügyminister ur válasza, ugy hiszem, az lesz, hogy ehhez nem neki és nem az ügyészségnek, hanem az igazságügyi orvosi tanácsnak van köze. (Derültség balfelöl.)
