Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

210 A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december hó 7-én, csütörtökön. sok olyan követelést és Havánságot, amelyet a szociáldemokrata párt a dolgozó nép érdekében hangoztat. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólam ? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minis­terelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministereinök: T. Nemzet­gyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !/ Nem fogok azoknak a kontroverz kérdéseknek megvitatásába bele­menni, amelyek az utolsó percben itt felmerültek. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy a mai napon ünnepet ülünk és ezt az ünnepet zavarta­lanul, minden kontroverziától menten kell meg­ülnünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Provo­kálták ! Abból élnek !) Pikler Emil : ültrahazafiak ! Gr. Bethlen István ministereinök: A trianoni szerződés azon a gondolaton épült fel, (Zaj. Elnök csenget.) hogy Magyarországon mindenki, aki nem magyar anyanyelvű, nem ragaszkodik a ma­gyar hazához, sőt attól el akar távolodni. Hogy a trianoni szerződés ebből a gondolatból indult ki, annak oka egyrészt természetesen ellenségeink győzelme, de másfelől rágalmazá: i hadj árat, amelyet Magyarország ellen évtizedeken keresztül folytattak, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) s amelyet csak kisebb mértékben indítottak meg ennek a hazának polgárai, de nagyra növeltek és szítottak a külföldön azok, akik a külföldi impe­rialista célok szolgálatába szegődtek, (ügy van! ügy van!) Sajnos, rá kell mutatnom arra, hogy Ausztria is egyike volt azoknak a faktoroknak, amelyek lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a rágalmak velünk szemben hitelre találjanak, ( ügy van ! ügy van !) Horváth Zoltán : A közösügyes politika ! Gr. Bethlen istván ministereinök: ...mert hiszen az az irigység, amellyel Ausztria a mi füg­getlenségi mozgalmunkat nézte, volt oka annak, hogy a maga részéről itt a nemzetiségi kérdést folyton bolygassa és a külföldön ugy tüntesse fel, mintha Magyarországon is hasonló állapotok vol­nának, mint Ausztriában. Horváth Zoltán : Ez a munkapárt halálos Ítélete ! Gr. Bethlen istván ministereinök: T. Nemzet­gyűlés ! Ennek a rágalmazási hadjáratnak a követ­kezménye Volt az, hogy ellenfeleink, még ha voltak is közöttük jóhiszeműek, azt hitték, hogy Magyar­országon mindenki, aki nem magyar, csatlakozni akar más államhoz és el akar távolodni hazájától. Mi hiába küzdöttünk Parisban a békedelegáció működése alkalmával e felfogás ellen. Hiába köve­teltük a népszavazást, hiába követeltük azt, hogy az entent a wilsoni elveket proklamálván, azokat végre is hajtsa és maga is kövesse. Hiába kértük, hogy rendeljék el a népszavazást mindazon terü­letekre, amelyeket országunktól le akarnak faragni., Hiábavaló volt, nem tudtuk elérni. Végre egy alkalmat nyújtott a népszavazásra Sopron városának és Nyugat-Magyarországnak kérdése. Ezért van nagy jelentősége a soproni nép­szavazásnak, mert bebizonyította, hogy az a fel­tevés, amelyből a trianoni szerződés kiindult, ha­mis és valótlan, (ügy van! Ugy van! Taps.) A soproni népszavazással megdőlt a trianoni szerző­désnek minden morális alapja. (Ugy van! Ugy van! Taps.) Ez a jelentősége a mai napnak és ezt kell ünnepelnünk. Mert hiszen bár csak csekély terü­leten koncedálták a népszavazást, de egy oly területen, amelyen talán a reánk nézve legkedve­zőtlenebb feltételek mellett kellett felvenni a küz­delmet. Teljesen igaza van östör t. képviselő­társamnak, hogy a népszavazásnak nem volt az a kedvező atmoszférája, amelyet sokan hisznek. Hiszen ne felejtsük el, hogy a nyugatmagyar­országi terület évszázados kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatokkal fűződik Ausztria népéhez ; (Igaz! ügy van! jóbbfelől.) ne felejtsük el, hogy ez a terület a régi Magyarországnak kultúrában talán előrehaladottabb része, amely épen ezen oknál fogva különbözik azon más területek viszo­nyaitól, amelyekre mi szintén népszavazást köve­teltünk. Ne felejtsük el, ho. y az a vonzóerő, amelyet a 70 milliós nagy német nemzet egy kis nemzeti­ségi részre gyakorol, sokkal hatalmasabb és sokkal tekintélyesebb, (Igaz ! Ugy van !) mint az a vonzó­erő, amelyet bármelyik szomszédunk az itt lakó nemzetiségekre bármikor gyakorolhatott volna. Én tehát állítom, hogy dacára a legkedvezőtlenebb feltételeknek, bebizonyosodott az, hogy a trianoni szerződésnek morális alapjai megdőltek, és az a fel­tevés sem vált valóra, amelyre a trianoni szerződést alapították. (ügy van ! Élénk taps.) T. Nemzetgyűlés ! Egy nemzet, amely fiai Önfeláldozásával szemben hálát mutatni nem tud, nem érdemes arra, hogy fiai önfeláldozást gyako­roljanak vele szemben. (Igaz ! ügy van !) Mi Sopron városának és környékének kincseket nem adhatunk. Mi egy nyomorult, megcsonkított, sze­gény országgá váltunk. (Ugy van !) De egyet igenis adhatunk, és ez : magyar szivünknek melegsége. (Élénk tetszés.) Ezzel a törvényjavaslattal egy pálmaágat nyújtunk át Sopron városának, annak bizonyságául, hogy az ő hazafisága erősebb volt, mint a trianoni szerződésnek az erőszaka. Kérem e törvényjavaslat elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a soproni népsza­vazás emlékének törvén y beiktatásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgya­lás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltá­sok : Igen! Egyhangúlag!) A törvényjavaslatot tehát általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet fel­olvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents