Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december fió 7-én, csütörtökön. 211 Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és bevezetését, amelyek észrevétel nélkül elfo­gadtatnak. Olvassa az 1. §4): Báró Ka?s Albert ! B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Rövid pár szóval stiláris módositast vagyok bátor a Ház elé terjeszteni. Ugy érzem, hogy bizony logikátlanság van abban, hogy a hűséget iktassuk törvénybe, különösen akkor, amikor előttünk fekszik a hon­alapit ás ezeréves emlékének törvénybe iktatásánál az a mondatszerkezet, ahogyan régebben mindig felfogta a magyar törvénykozás az ilyen emléknek törvénybe iktatását. Ott az állam ezeréves fenn­állásának emlékét »örök időkre« iktatták tör­vénybe, s ennek analogiáj aképen bátor vagyok azt az indítványt terjeszteni a Ház elé, hogy a »hűséget« szó után »örök emlékezetül« szavak iktattassanak be. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék indítványát Írásban benyújtani. Kíván még valald szólni ? (Senki!) Ha senki sem.kivan szólni, a vitát bezárom. À ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnók : T. Nemzet­gyűlés ! A módosításhoz a magam részéről hozzá­járulok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A kérdést akképen fogom feltenni, hogy rnél­tóztatik-e az 1. §-t eredeti szövegezésében elfo­gadni, igen vagy nem. Amennyiben nem méltóz­tatnak elfogadni, fel fogom tenni a kérdést, hogy méltóztatnak-e az 1. §-t báró Kaas Albert képvi­selő ur módosításával elfogadni. Tehát felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az 1. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadja el. Most kérdem: méltóz­tatik-e az 1. §-t báró Kaas Albert képviselő ur módosításával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A nemzetgyűlés az l. §-t báró Kaas Albert kép­viselő ur módosításával fogadja el. Következik a 2. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2—4. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnák). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzet­gyűlésnek javaslatot tenni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rupert Rezső képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes meg­támadt at ás címén kért szót. Rupert Rezső : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Hall­juk! Halljuk! a szüsöbaloldalon.) Bocsánatot ké­rek, hogy itt at. Nemzetgyűlésnek idejét pár pillanatra igénybe veszem, de szolgáljon mentsé­gemül az, hogy ezt provokációra teszem. Nem én kezdettem, hanem egyik tisztelt képviselőtársát, Bogya János, aki most nincs jelen, — s ezt nagyon sajnálom, —kezdette azt, hogy engem egyszerűen gyilkossággal vádolt meg. Beláthatja a tisztelt Nemzetgyűlés, hogy nekem ennélfogva okom és jogom van ebben a kérdésben felszólalni, mert hiszen súlyosabb vádat, azt hiszem, senkinek a fejéhez sem vágtak. Nem intézhetem el ezt a kér­dést csupán azzal, amivel a múltkor elintéztem, hogy egyszerűen egy elmebeteg ember tényének tekintettem a dolgot, mert hiszen végre akadhat­nak Bogya Jánosokhoz hasonlók, akik hasonló­képen vélekednek. Velük szemben az igazságot le kell nekem szögeznem. (Ugy van! a szMsőbal­oldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Már a rrult szerdán szó volt erről a kérdésről. Akkor Bogya János képviselő ur helyett, aki következetesen bujkált, hogy azzal a váddal, amelyet az interpellációs­könyvbe bejegyzett, előjöjjön, magam voltam kénytelen az ő interpellációját elintézni, elmondani és arra egyúttal válaszolni is. Azóta a t. kép­viselő ur nóvumokat hozott fel és megismételte azt a vádat, amelyet én akkor a helyette elmon­dott interpellációmban megemlítettem. A novum az ő felszólalásában, amellyel en­gem erkölcsi integritásomban megtámadott, az, hogy én azelőtt ébredő vezér, int ranzige ns poli­tikus voltam, hogy egy beszédem után Devecser hallgató közönsége beverte az ottani zsidók abla­kait. Ez nemcsak az én megtámadt at ásómat, ha­nem Dsvecser közönségének megtámadását is je­lenti, s nekem, mint a devecseri kerület képviselő­jének, kötelességem ezt a közönséget is megvédel­mezni ilyen gálád rágalom ellen. (Helyeslés a szélső­baloldalon./ Tisztelt Nemzetgyűlés! Devecser kerületé­ről tudvalevő, hogy azt józan, hazafias nép lakja. Hiszen mikor Tapolcán és Celldömölkön Bogya Jánosék társai megindították a pogromot, az a pogrom az én becsületes, józanul hazafias kerü­letem népe földjének határán megállott, mintha ugy vágták volna el borotvával. Egyszer azon­ban épen a tapolcai, diszeli és celldömölki pog­romok hatása alatt megtörtént az, hogy egy Kisszámú csőcselék, amely azelőtt a kommuniz­mus alatt is a kórusát szolgáltatta a kommu­nistáknak, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) pálin­kára megszomjazott és ott néhány zsidó keres­kedőnek boltját és lakását feltörte. Véletlenül ott voltam Devecserben, s a szolgabíró hozzám futott, hogy jöjiek segítségre és akadályozzam meg az atrocitásokat. Erre természetesen rög­tön a helyszínére mentem, szükség reám azon­ban nem volt, mert a devecseri kisgazdák füty­kösökkel a kezükben elintézték a pogromesináld­kat. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nagyon helyesen !) Hogy mi Devecser népének a felfogása, s ennélfogva milyen lehet az enyém is, aki közü­lük származom és aki minden idegszálammal hozzájuk vagyok kötve, erre jellemző példa épen az, hogy aznap éjjel mégis, hogy megkíméljük FAPLO TL m

Next

/
Thumbnails
Contents