Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

~Ä nemzetgyűlés 67. ülése 1922. c t. Nemzetgyűlés ; e képviselőházban is lehetnek olyanok, akiknek talán gúnyos mosolyt varázsol arcukra ennek az elnevezésnek emlitése. Nekem azonban az a meggyőződésem, hogy akik a*hazáért életüket kockára tették, minden magyar ember részéről tiszteletet, beosülést és elismerést érdemelnek. (Igaz! Ugy van!) Érdekből nem igen szokták az emberek életüket feláldozni és bár a történelmi eseményeket sohasem lehet egyedülállóan, elszigetelve, hanem csak a körülményekkel egyetemben megítélni, következőleg nem lehet azt mondani, hogy talán ez vagy az mentette meg Nyugat-Magyarországot, azt az egyet mégis konstatálhatjuk, hogy akik ott a hazáért harcoltak, akik ott életüket veszélynek tett ék ki és akik vérük hullásával védelmezték Magyarországnak ezt a bástyáját, nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az ország egész közvéleményének részéről is a legnagyobb elismerésben kell hogy részesüljenek. (Igaz ! Ugy van ! Taps és éljenzés jobbfelől és a középen.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ebből a szomorú és némi tekintetben örvendetes tényből is — mert »hiszen minden árnyéknak megvan a maga napja — bizonyos tanulságokat vonhatunk le a jövőre vonatkozólag. Levonhatjuk tanulságképen mindenekelőtt azt, h-gy bármily szomorú helyzetbe jutottunk is a trianoni békeszerződés következtében, nincs okunk a kétségbeesésre. Épen Sopron népének példája, az az általános fellendülése és fellángolása a nemzeti érzésnek, amely a soproni példa után az ország magyarjainak szivét betöltötte, nyújthat biztos reménységet nekünk arra nézYe, hogy még nincs minden elveszve ebben az országban ; hogy még jöhet idő, amikor ezt az országot ismét vissza tudjuk szerezni a maga egészében és épségében ; hogy az, amit a történelem, az isteni Gondviselés szabott ki a magyarnak, ismét a mienk lesz, erős kitartással és határozott, becsületes, megértő munkával. De lovanhatjuk azt a tanulságot is, hogy kötelességünk és jogunk követelni az antant-tói s ebből a követelésből engednünk nem szabad, hogy igenis, népszavazás legyen az elszakitott területek valamennyién. Sopron példája mutatja, hogy a népszavazás Magyarország jogos igazságait és jogos aspirációit teljesítette és ha a népek önrendelkezési jogáról beszélnek, akkor engedjék is meg, hogy tényleg önnönmaguk rendelkezhessenek maguk felől. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a Felvidéken, a Bánságban és Erdélyben a népszavazást elrendelik, akkor azokban a népekben ismét feléled az ezeréves kapcsolat, amely a történelem folyamán bennük kifejlődött és épugy a nemzeti idetartozandóság mellett szavaznak, amint Sopron városa és környéke cselekedett. En tehát úgyis, mint Sopron vármegye egyik szerény képviselője, (Éljenzés.) úgyis mint a keresztényszocialista párt tagja, ugy a magam, mint pártom nevében a legmelegebben üdvözlöm ezt a javaslatot és elfogadom. (Éljenzés.) Az az emlékoszlop, melyet a törvényjavaslat kontemplál, vi december hó 7-én, csütörtökön. 209 legyen emlékeztetőjel azoknak, akik megfeledkeztek azokban a szomorú napokban arról, hogy mi nekik a nemzeti kötelességük, de legyen emlékeztetőjel a megszállt területeken élő testvéreinknek is, akik ma Bánságban, Erdélyben, Felvidéken idegen rabiga alatt szenvednek, arra nézve, hogy a magyar nemzet hálás, és a nemzeti érzést és nemzeti kitartást meg tudja becsülni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Peidl Gyula képviselő ur kivan szólni. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. Nem is szólaltam volna fel, hogy ezt külön kifejezésre juttassam, mert azt gondoltam, hogy sokkal méltóbb volna a törvényjavaslat intenciójához, ha ez vita és szónqklás nélkül emelkednék törvényerőre. Az előttem szólott képviselő ur azonban egyenesen kiprovokálta, hogy egy-két megjegyzést tegyek. Egész röviden le akarom szögezni azt a meggyőződésemet, hogy történelemhamisitás az, ha az ország megcsonkításáért s egyéb bajaiért és szerencsétlenségeért az októberi forradalmat kivanják bűnbakul odaállítani. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Peidl Gyufa : A történelmi valóság az, hogy Magyarország megcsonkítását azok idézték elő, akik a háborút megindították, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szomjas Gusztáv: Az entente indította meg a háborút ! (Felkiáltások a jobboldalon : Nálunk ellenezték ! Ez a történelemhamisitás ! Zaj a szélső| baloldalon.) Rassay Károly : De meddig húzták ? Peidl Gyula: A történelmet megváltoztatni nem lehet. A másik megjegyzésem az, hogy abban az örvendetes tényben, hogy Sopron magyar maradt, oroszlánrésze van a soproni és sopronkörnyéki szervezett szociáldemokrata munkásságnak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Örülünk neki !) Klárik Ferenc: Ezt le kellett szegezni ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ók döntötték el !) Peidl Gyula: Sopron a népszavazás után szociáldemokrata képviselőt küldött a nemzetgyűlésbe. (Éljenzés a szélsőbáloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Elég szégyen ! Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Szégyen az ilyen kijelentés ! Ünneprontás ! Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : Tehát a népszavazás eredményében a szociáldeniokrata"szavazóknak oroszlánrésze volt. \

f Harmadik megjegyzésem az, hogy a népszavazást a magyarországi szociáldemokrata párt már olyan időben követelte, — és ehhez a felfogásához változatlanul ragaszkodik ma is — amikor ezt hazaárulásnak deklarálták, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) épugy, mint ahogy hazaárulásnak deklarálnak ma is lépten-nyomon