Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

206 À nemzetgyűlés 67. ülése 1922. étn decemher hé) 7-én, csütörtökön. Kiss Menyhért: Sokkal kedvezőbb lehetett volna ! Östör József: Majd arra rá fogok térni, Méltóztatik majd meglátni, hogy a 75 százalék az adott viszonyok között nagyon kedvező. Köszönettel kell azonban adóznunk nemcsak a törvényhozásnak elsősorban, hanem azoknak, akik a népszavazási területnek ezt az eredményét tulajdonképen lehetővé tették : az államhü lakosságon kívül mindazoknak, akik ezt előkészítették, a lakosságnak magának, amely a kormánynak hathatós támogatója volt és lehetővé tette a velencei egyezményt, de a kormánynak is kétségtelenül, amely fel tudta használni ezt az alkalmat és a velencei egyezményben meg tudta teremteni azt a nemzetközi helyzetet, amelynek folytán a soproni népszavazás csakugyan megtörténhetett és a jelenlegi, mondjuk, törvényes helyzet és nemzetközi viszonyok között ezek a területek mégis többé-kevésbé törvényes formák között kerülhettek vissza Magyarországhoz, hiszem és remélem, hogy indivisibiliter ac inseparabiliter egyszersmindenkorra. A soproni népszavazásra vonatkozó e köszönet után, amellyel azt hiszem, a Ház minden oldalán találkozom, méltóztassanak megengedni, hogy miután Petőfi-centennáriumot ünneplünk, Petőfinek egy mondásából indulhassak ki, amely, sajnos, nagyon igaz, amelyről nem szeretném, hogy ehhez ez a törvényjavaslat szintén ujabb bizonyítékot szolgáltasson. Mikor Petőfi Széphalmon volt és látta azt a hálátlanságot, amely akkor a nemzeten erőt vett Kazinczy Ferenccel szemben, hogy ottani emlékei teljesen el voltak hanyagolva, keserűségében azt mondotta: A magyar szeret feledni, azért nem fog az ő emléke sem fenmaradni. Legyen szabad azt hinnem és remélnem, hogy e törvényjavaslatnál nem teszünk pontot és nem fogjuk azt mondani, hogy ezzel a törvénnyel leróttuk mindazt a hálánkat, amellyel természetesen elsősorban azok iránt tartozunk, akik a népszavazásban csakugyan a magyar haza javára tevékenyen részt vettek, hanem az igen t. kormány és a törvényhozás nem téve pontot e törvényjavaslat után, tudatára ébred kötelességének és ébren tartja azt a kötelességet, hogy Sopron városát és közvetlen környékét, amely annyit veszített, igyekezni fog jelenlegi pangásából és jelenlegi nehéz helyzetéből minden körülmények között kiemelni. Nem mindegy az, hogy Sopron városában ilyen eredményt értünk el, annál kevésbbé sem — és most leszek bátor válaszolni Kiss Menyhért t. képviselőtársamnak — mert hiszen azok az adatok, amelyeket rögtön ismertetni fogok, az ottani nemzetiségi viszonyok közepette arról tesznek bizonyságot, hogy igenis, a népszavazási eredmény az adott viszonyok és körülmények között olyan, amellyel nemcsak meg lehetünk elégedve, hanem amelyre büszkék is lehetünk. Ehhez a népszavazáei területhez Sopronon kivül összesen nyolc község tartozott. E községekben a nemzetiségi arány a következő volt: Nagycenk 100% magyar, Sopron 49% magyar ; a többi községek majdnem kizárólag, talán 1 vagy 2%-ot kivéve, német nemzetiségűek, Kópháza pedig horvát nemzetiségű. Az eredmény a szavazáson a következőképen alakult: Sopron, amely 49% magyart tüntetett fel, Brennberg bányával együtt 73%-ban szavazott a magyar haza mellett ; Nagycenkről miután tiszta magyar, fölösleges mondanom, hogy hü maradt Széchenyi Istvánhoz, akinek haló porai ott vannak, s 100%-a szavazott Magyarország mellett. Kiss Menyhért: Nem is érdem! Östör József .* Azért ne méltóztassék előre mondani, hogy természetesen, mert fájdalom, hárman ott is találkoztak. Horváth Zoltán : Gyászmagyarok ! Östör József.' Fertőboz tiszta német község 77°/o-ban szavazott hűséget. És így tovább: Balf 39°/o, a többiek 18, 29, 18% és végül 30%. Ha mindezt összevetjük s ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a községek közvetlenül az osztrák izgatási terület határánál vannak, azt hiszem, igen t. képviselőbarátom közbeszólása, hogy ő a 75%-os eredménnyel nincs megelégedve, bizonyára tévedésen alapszik. Mindenesetre ilyen körülmények között a soproni népszavazás eredményével minden tekintetben meg lehetünk elégedve. Sopron városa maga, amely 49% masyart tüntet fel jelenleg, Brennberg bánya nélkül nem is 70—73, hanem 75% eredményt tüntetett fel. így állván a dolog, hogy a népszavazási területen államhűséget fogadnak nem a magyarok, hanem idegen nemzetiségűek és pedig olyan idegen nemzetiségűek, akik mögött hátvéd gyanánt ott van ugyanaz a nemzetiségű csoport, nem lehet eléggé kiemelni és nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy ezen a népszavazási területen igenis teljes mértékben Győzőtt a magyar állameszme és a magyar haza szeretete. Horváth Zoltán : Ezer év alatt jobban lehetett volna szoktatni ! Kiss Menyhért: 80% is lehetett volna! Östör József: Azt hiszem azonban, hogy az az édesanya, kihez hű marad a gyermeke, nem elégszik meg azzal, ha ez a gyermek boldogan az ölébe hajtja a fejét és megsimogatja az anya szerető kezét, hanem gondoskodik arról, hogy — akármilyen szegény legyen is — gyermeke tovább tápláltassék és létfentartása a mai szomorú állami viszonyok között is a lehetőség szerint biztosittassék. Sopron vármegye a népszavazás ellenére a trianoni békével elvesztette majdnem a fele területét, és minthogy Sopron város épen azon a határon van, ahol az uj trianoni vonal elhúzódik, felesleges mondanom, hogy a várost e ve-'zteség folytán gazdaságilag rendkívüli súlyos csapás érte. Ez egy tény, amely elől szemet hunyni nem szabad. Ahhoz szó sem férhet, hogy ha Sopront nem tarthattuk volna meg, akkor vesztessége fokozottan nagyobb lett volna,