Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

14. A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. ahogy — hiszem — ez a törvényjavaslat is elsősorban ennek lehetővé tételét tartotta szem előtt. A feladatok, hacsak a legegyszerűbbeket vesszük is, hacsak a konkrétumoknál maradunk is, igazán olyan súlyosak, hogy megoldásuk minden anyagi áldozatot megérdemel. Az első feladatunk nyelvünk ápolása, fejlesztése És éppen az a példa, amelyet Pakots igen t. képviselő ur a bizottsági jelentésből felhozott, bizonyítja, hogy egy pillanatig sem szabad szünetelnünk nyelvünk ápolásában, megvédésében, szemben az idegen befolyásokkal, ez a küzdelem tudomá­nyos téren épen olyan fontos, mint a közélet­ben, mert aki maga abban a helyzetben volt, hogy szakkérdésekkel tudományosan foglalkoz­hatott, az láthatta, milyen nehézségekbe ütkö­zik sokszor az irodalmi működés épen azért, me"rt nyelvünk fejlesztése még nem jutott el addig a fokig, ameddig el kellett volna jutnia: az uj ideák, az uj problémák kellő kifejezésre juttatásához. Itt látom én az Akadémiának különben közismert, de egyik legfontosabb fel­adatát, amelynek megoldására eddig is minden elismerésreméltó módon törekedett, s amely fel­adatkörnek fejlesztésében tovább kell haladnia. Ámde mint a háború viseléséhez, ehhez is pénz kell, sokkal több pénz, mint amennyit a kor­mány rendelkezésére bocsáthatott. Mégis öröm­mel kell üdvözölnünk ezt a keveset is, amit a kormány a fennálló viszonyok között adhatott. A legnagyobb elismerés hangján kell meg­emlékeznem az Akadémia működéséről azon a téren, amely hozzám is a legközelebb áll, t. i. a természettudományok működése terén kifej­tett munkásságáról. Ezt illetőleg lehetnek és vannak is nézeteltérések, de ez egészen termé­szetes. Mégis minden esetre áll, mint megdönt­hetetlen tétel, az, hogy a természettudományok művelése, különösen pedig a matematika tudo­mányának művelése terén az Akadémia minden­ben megtette a magyar nemzet és a magyar géniusz iránt tartozó kötelességét. Olyan alko­tásra, olyan munkára tekinthetünk vissza, ame­lyek minden nemzetnek büszkeségére válnának, s ezt a tevékenységet támogatni, istápolni kell, továbbfolytatását anyagilag lehetővé kell ten­nünk, ami azonban, sajnos, a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Köztudomású, hogy egy egészen egyszerű laboratórium felszerelése horribilis összegeket emészt fel. A helyzet az, hogy a szó szoros értelmében megakad a ter­mészettudományi, vizsgáló, kutató munka s az első kötelesség, amellyel a magyar kultúrával szemben tartozunk, segiteni ezen az állapoton. A Magyar Tudományos Akadémiának adott összeg kicsiny, az ország viszonyai ziláltak. Örüljünk mégis annak, hogy a minister urban megvolt bölcs átlátása a viszonyoknak, segítsé­gére sietett országunk első tudományos intéze­tének s amikor én ezt hálával és köszönettel elismerem, a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Haller István! Malier István: T. Nemzetgyűlés! A parla­menti illem azt követelné tőlem, hogy előttem szólott t. képviselőtársaimnak a beszédeire, vagy azok egyik-másik részére válaszoljak. Igyekszem ezen az udvari ássa gi kötelességen pár perc alatt túlesni és ezúttal csak Pakots t. képviselőtársam beszédének egy részére kívánok néhány meg­jegyzést tenni. Beszédének azt a részét, amely­ben már egészen lehiggadtan beszélt tudományos problémákról és magáról a javaslatról, a magam részéről aláírom, sőt még annak a befejezését is, azt t. i., hogy a javaslatot elfogadja, mert magam is abban a helyzetben vagyok, hogy ezt kijelenthetem. 0 azonban megemlítette a numerus clausust és én természetesen egyáltalában nem volnék a pszichológiához csak valamit is sejdítő ember, ha nem tartanám egészen természetesnek az ő felháborodását, hogy egy ilyen törvény létezik Magyarországon és ha nem érteném meg azokat a felesleges módon is indulatos szavakat, amelyeket erre a törvényre pazarolt. En azonban azon a véleményen vagyok, hogy ezzel a kérdéssel nekünk, akiknek részünk volt a törvény megalkotásában, abszolúte nem szükséges foglalkoznunk, mert sokkal kevésbbé komoly és kilátásos az a harc, amelyet ők a numerus clausus ellen folytatnak, hogy sem szükség volna arra, hogy én komolyan keljek annak védelmére. Biztosithatom azonban a t. képviselő urat, hogy mihelyt eljön az az idő, hogy ők elég erősek lesznek arra, hogy komo­lyan tudják döngetni a keresztény magyar gondolat és a magyar faj védelmére alkotott ezt a sáncot és ezt a kaput . . . (Zaj a szélső­baloldalon.) Rupert Rezső : Emberüldözés — az keresz­ténység? (Zaj.) Haller István : . . . akkor itt leszünk mind és azt hiszem, lesz elég erőnk akkor, hogy meg is védelmezzük azt az alkotást, amelyet megterem­tettünk. (Helyeslés jobb felöl.) Friedrich István; Ugy van! Helyes! Haller István : En annak idején, amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk, azt mondtam, hogy véleményem szerint minden nemzet, amely valamikor érezni fogja, hogy specifikus nemzeti kultúrája olyan veszélybe került, mint aminőben volt a magyar, sietni fog valami úton-módon ezt a veszedelmet elhárítani, és el fogja hárítani esetleg ugyan olyanmódon, ahogy mi próbáltuk elhárítani. Hogy én nem mondottam olyan dolgot, amely be nem következhetik, annak illusztrálá­sára felemlítem, hogy most vagyunk tanúi annak, hogy nemcsak Ausztriában és Cseh­országban, hanem Amerikában és Németország­ban is igen erős mozgalom van abban az irány-

Next

/
Thumbnails
Contents