Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
 nemzetgyűlés 62. ütése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 15 ban, hogy valamiféle formában ugyanahhoz az eszközhöz nyúljanak saját nemzeti kultúrájuk védelmére, amelyhez nyúlt a magyar nemzetgyűlés. Pakots József: Valamikor a vitustánc is elharapózott ! Haller István : A t. képviselő ur előadást tartott nekünk Petőfiről. Azt hiszem, hogy itt reá kell alkalmazni azt, amit egyébként egy közbeszólásra mondott, hogy valaki ne tartson elemi oktatást neki. Hát a t. képviselő ur se tartson nekünk Petőfiről elemi oktatást. Pakots József : G-yulai Pált tessék elolvasni ! Haller István: Minden magyar ember lelkében annyira benne van Petőfi lelke, szelleme, nagyságának érzete, hogy nincs magyar ember, aki valamennyire kultúrával rendelkezik, aki ne volna tökéletesen tisztában azzal, hogy mije volt Petőfi Magyarországnak. Azt tudjuk azonban Petőfiről, hogy nála a piros szin, amelyre méltóztatott hivatkozni. a képviselő urnák, azt jelentette, hogy piros vérének omlásáig kész elmenni a nemzetért, (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és azt jelentette, hogy meghalni képes a nemzetért, és. ez a piros szin nála a hősi önfeláldozást jelentette a nem zetért. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ez a piros szin korántsem jelentette azt, hogy ennek a szinnek lobogtatása mellett a nemzet letiprására lehesen törekedni bárkinek, mint ahogy erre a közelmúltban példa volt Magyarországon. Pakots József : Ne tessék összefüggést keresni a kettő között. Hal1er István : A t. képviselő ur keres. Amilyen joggal keresett ön Petőfi és a saját gondolkozása között összeköttetést, összefüggést, ugyanolyan joggal keresek én és keresnek még számosan a nemzetgyűlés tagjai közül. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt mondotta a képviselő ur, hogy lesz még idő, amikor mi súlyosan fogunk bűnhődni, és keservesen fogjuk megbánni azt a szellemet, amelyben itt, Magyarországon dolgoztunk és dolgozni fogunk a jövőben is. (Egy hang a szélsobaloldalon : Szegy élni fogjáh !) A t. képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy az utolsó próféta meghalt, és hivatkozom arra az ószövetségi Szentirásra, mely önnek is szent könyve hiténél és származásánál fogva, Habakuk próféta volt az, aki az utolsó próféta volt és aki már meghalt. Horváth Zoltán : Malachiás volt ! Haller István : Legyen Malachiás ! (Derültség. Felkiáltások a szélsobaloldalon : Zakariás !) Legyen Zakariás ! Ha Önök az ó-szövetségi szentírásban járatosabbak, mint én, akkor nagyon szívesen fogadok el tanítást, mert egész őszintén bevallom, hogy az uj-szövetségi Szentírás az, amelyet sokkal sűrűbben olvasok, mint az ő-szövetségi Szentírást, miután hozzám tényleg sokkal közelebb áll. Azt hiszem, hogy ezeket a próféciákat elengedhetjük egymásnak, mert már nem tartunk ott, hogy bizonyos célzatos és tendenciózus féligazságokkal embereket meg lehessen ijeszteni és meg lehessen állítani azon az utón, amelyre őket legjobb és legszentebb meggyőződésük vitte. Tisztelt Nemzetgyűlés ! En egyetértek a bizottsági jelentésnek azzal a részével, hogy ezt a javaslatot minden párt- és politikai szemponttól eltekintve, vegye szeretetébe a nemzetgyűlés és az egész nemzet. Tényleg ugy van, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalásánál el kell némulnia minden politikai ellentétnek és minden egyéb ellentétnek is, amely magyart a magyartól elválaszt. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. ) Ezt a kérdést nem lehet másként tekinteni, mint csak annak a kulturfölénynek szempontjából, amelyre hivatkozunk, amelyet döntő erejűvé kell tennünk, hogy ezzel a kulturfölénynyel kiegészítsük azt az erkölcsi erőt s — mint valaki megjegyezte — talán azt a másik erőt is, amelyre szükség lesz akkor, ha célunkat, amelytől soha gondolatban el nem távolodhatunk, amelyre kell, hogy szemünk örökösen irányítva legyen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) A régi Nagy-Magyarországot újra a maga teljességében akarjuk látni. De ugyanezt az elfogulatlanságot és minden előitéleten való felülemelkedést kérem a nemzetgyűléstől akkor, amikor ezzel a javaslattal kapcsolatban egy más tudományos társulatra kívánom felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét azért, hogy meggyőzzem a nemzetgyűlést arról, hogy akkor, amikor szerintem is elég szűkös mértékben sietünk a tudomány segítségére, ennek a tudós társulatnak a támogatásától se zárkózzék el a magyar nemzetgyűlés. A magyar tudományos kutatás, az anyag elrendezése és annak kapcsolása a világtudományba és megteremtése azoknak az összeköttetéseknek, amelyeket minden kulturnemzet kell, hogy megteremtsen a maga számára, ha a világ kulturközösségé.ek gyümölcseit élvezni akarja, ismétlem, ez a tudományos munka különösen az elmúlt félszázad alatt számottevő és minden dicséretre érdemes eredményeket ért el Magyarországon. Voltak ugyan nálunk is néhányan, akadtak hébe-hóba, akiket elkapott a divat és akik a félműveltek tapsai után vágyakozva, letértek a tudomány objektív, hűvös magaslatáról és féligazságokat, tendenciózus beállításokat igyekeztek beleszuggerálni a közvéleménybe és a kritikára, különösen a tudományos kritikára nem képes tömegek lelkébe, igy kétségkívül romboltak és gyengítettek igazságokat, amelyeket az ő féligazságaik egyáltalában nem voltak hivatva pótolni. Nagyjában és egészében azonban mégis meg kell állapítani, hogy a magyar tudományosság az utolsó félszázadban is megfelelt annak a hivatásnak, hogy az igazságot kereste az igazság kedvéért, a tudományt szerette a tudomány kedvéért és igyekezett minden gyöngyöt felemelni
