Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
À nemzetgyűlés 66. ülése J922. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) a magyar kérdést csak egy uj Magyarországgal s csak egy magyar demokrata kormánnyal intézheti el, . . .« — Ide akart konkludálni. . . Patacsi Dénes : Ezt akarta Hoffmann Ottó is Baranyában. Bogya János : »... olyannal, amely megérti és beismeri, hogy Nagy-Románia nemcsak a mi akaratunkból hanem az egész művelt világ akaratából létesült, amely megértette, hogy a románok egyesülése Európa szociális érdeke.« Ezt a megértést tehát Rassaytói remélik. Cserti József: Mit tehet róla Rassay? Bogya János: Ezt Bethlentől nem várják, ezt Rassaytói remélik. Rassay Károly: Halljuk, halljuk tovább! Bogya János (továbbolvassa) : »Nem akarunk kellemetlenséget okozni Rassay urnák azzal, hogy elégiákkal kommentáljuk kijelentéseit. A politikai kamorra ráfogná, hogy az oláhok ügynöke.. . Rassay Károly: íme a példa mutatja. Bogya János : Mint ahogy minden politikai kamorra komoly argumentumok nélkül dolgozik és az őszinte politikát azzal igyekszik diskreditálni, hogy egyszerűen ráfogja, hogy hazaellenes. Ulain Ferenc : Jásziékról épugy irtak annak idején ! Bogya János : Ez különben a politikai sarlatánoknak régismert receptje. Rassay Károly : Nem voltam oly közel hozzájuk mint a képviselő ur. Ulain Ferenc: De másokhoz nagyon közel vagyunk már ! Benesig majdnem eljutottunk ! Rassay Károly : Kicsoda? A képviselő urak? Ulain Ferenc : Majd megmondjuk nemsokára ! Rassay Károly: Legyen szíves álljon fel, mert különben gyáva fráter. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Rendre !) Pikler Emil: Mondja meg, hogy mit tud! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay képviselő ur azt a kifejezést használta, ü °gy »gyáva fráter«. Ez a kifejezés a parlamentáris illembe ütközik, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Csendet kérek! Tessék folytatni ! Gr. Hoyos Miksa: Mindenesetre visszaesik rá ez a kijelentés! (Zaj) Rassay Károly: Ugyan, ugyan? Talán a gróf ur ízlésének megfelel a gyáva vádaskodás ? (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem Rassay képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Nagy zaj.) Gr. Hoyos Miksa : így nem lehet itt beszélni ! Horváth Zoltán : Hátha valakit hazaárulással vádolnak? évi december hó 6-án, szerdán. 18? Nagy Ernő : Ebből élnek, a rágalmazásból ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Csendet kérek, képviselő urak. Pakots József : Koncentrikus pergőtüz ! (Zaj.) Bogya János (továbbolvassa): »Örvendetes jelenség azonban, hogy Horthy Magyarországában, amely a kétes lovagiaskodások anakronizmusáig süiyedt, akadt egy hang, fájdalom, izolálva, mely beismeri a dunai államok gazdasági konföderációjának s az együttműködésnek szükségét köztünk és Magyarország között, melyet majdan egy politikai közeledés is követhet.« Ebből láthatjuk, hogy mi volt az üzenet lényege. Rassay Károly : Halljuk az üzenetet is ! Olvassa fel ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Bogya János (tovább olvassa) : »A magyar ministerelnök száraz beszédei után, aki nem tartotta szükségesnek kiegyenlíteni a közöttünk fennálló ellentóteket, Friedrich megállapításai után, ki nem átallotta letagadni, hogy Peidl kormányát román szuronyok segítségével távolította a hatalomról el, egyes áldemokraták az integritásnak tett szerelmi vallomásai után végül becsületes, őszinte szavakat hallunk. Ez az üzenet nem Bécsből jön, nem a magyar ügy árulóitól, nem a bolsevistáktól, nem az emigránsoktól, hanem egy volt államtitkártól, aki az ősi magyar politika leaderjeinek egyike.« Magyarországon ezt nem igen fogják mondani. (Tovább olvassa) : »Ugyanakkor ezzel párhuzamosan Balthazar, a nagyszerű debreceni püspök Amerikában támadja Horthyt, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) míg a bu iapesti bíróságok Horthy fegyveres banditái felett ítélkeznek az Orgoványon elkövetett rablógyilkosságok miatt — itt jön most egy nagyon érdekes dolog — s a magyar közvélemény kezd meggyőződni róla, hogy nem Magyarország ellenségei okozandók azért, hogy egy katonai hatalmat tűrt el, amely darabokra tépte a magyar alkotmányt, mert ez kizárólag a magyarság szégyene.« Ez azt jelenti ugyebár, hogy a magyarság kezd meggyőződni róla, hogy nem az ő segítségüknek, a külső ellenség segítsége hiányának tudandó be az, hogy a jelenlegi regime-et itt meg nem döntötték, mert ez tisztán magának az országnak szégyene. (Tovább olvas): »A román demokrácia melegen szőrit kezet Rassay val.« (Derültség a jobboldalon.) Emil Isak a cikk írója. (Zaj a Ház minden oldalán.) Rassay Károly: Az üzenetet is olvassa fel a képviselő ur ! Yagy azt nem tartja szükségesnek ? Bogya János : Nem ! (Zaj és felkiáltások a széls'óbaloldalon : Jellemző !) Vannak dolgok, amelyeket közvetlenül bizonyítani nem kell, amelyeket világosan meg-