Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
188 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6~éá, szerdán. látni csak akkor lehet, ha politikailag nézzük az eseményeket. Tény az, hogy senki, aki szélső nemzeti alapon áll itt ebben az országban, ebben a parlamentben, szimpátiát kelteni maga iránt a kisenttnte egy államában sem tud. ( Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Tudjuk azt, hogy a kisentente épen azok ellen prüszköl és kiabál, akik soviniszta magyar állásponton állanak, (Ugy van! ügy van! jobb fél 61.) mert túrija azt, hogy onnan segítséget nem lehet remélni, tudja azt, hogy az igazi sovén magyar örök ellensége marad annak a románnak, annak a szerbnek, annak a csehnek. (Zaj a széhöbaloldalon. Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Drozdy Győző : Ezt az uralmat dédelegetik ők legjobban ! Farkas István: Ezt szubvencionálják S Ennél jobb nincs a kisententenak, mmt a mai! Bogya János : Akitől a szélső sovinista oláh vár valamit, . . . Farkas István: Az nekik a legkedvesebb rendszer, amely ma van Magyarországon ! Bogya János: ... az nem a mi sorainkban van, hanem ebben a cikkben mutatták meg, hogy hol keresnek ők Magyarországon támaszt, megértést. Ok mutattak rá Rassayra és társaira, ők mutattak rá a szociáldemokratákra. Pikler Emil: Brr. Rettenetes! (Derültség a szélsöbaloldalon. Zaj.) Bogya János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A forradalmat ugyanazon jelszavakkal csinálták, ugyanúgy vesztették el az országot, mint a hogy most csinálják ezek az urak azt, amit ők politikának neveznek. Csodálatos, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy épen ennek a politikának publicist] kai orgánumai ma azok, amelyek szemére vetik az akkori kormánynak azt, hogy gyenge, tehetetlen volt, hogy nem látta azt, amit mindenki tudott s amit mindenkinek tudnia kellett, hogy ezt az országot forradalmasítják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ebből a szemrehányásból tanulnunk kell és joggal követelhetjük kormányunktól azt, hogy majdan neki ne tehessék meg ezt a szemrehányást, amelyet az 1918-iki kormánynak tettek most ezek a lapok. Mi látjuk azt, hogy a szélsőbal nem az igazságért küzd, hanem hamis jelszavakkal ragadja magához a tömegeket, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) igér nekik dolgokat, amelyeket csonka Magyarországon megvalósítani nem lehet. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Mit ígérünk?) Látjuk azt, hogy ők a kedélyeket korbácsolják fel céltudatosan. Miért? Azért, hogy ezzel itt eredményeket érjenek el. De milyen eredményt lehet elérni a kedélyek felvihar oztatásá val, mi mást, mint felfordulást, mi mást, mint felforgatást? (Ugy van! jobbfelöl.) Én, aki minchnben keresem a logikai összefüggést, ebben is logikai összefüggést és rendszert keresek, rendszert és céltudatot, mert elismerem, hogy azok az urak az intelligencia azon fokán állanak, amely fokon céltudat nélkül nem dolgozik, nem tesz semmit az ember. (Zaj a szélsőbaloldalon ) Farkas István : Hogy tetszett ezt mondani ? Bogya János : Ha pedig nekik céljaik vannak, akkor természetes abból is, hogy odafelé orientálódnak, . .. Elnök : Már figyelmeztettem a képviselő urat és újból kérem, szíveskedjék bejegyzett interpellációjának tárgyára rátérni. Bogya János." Arról beszélek. Elnök : Ezt nem vettem észre. (Elénk derültség ) Bogya János: A taktika világos, világos a cél is, világos az is, hogy szövetségeseik vannak ezeknek a politikusoknak és világos, hogy ez a szövetség nem lehet másutt, nem kereshető és nem található másutt, mint ott, ahol érdekközösség van. Egy izben Drozdy Győző képviselő ur szólalt fel itt ily szellemben ; világosan rámutatott arra, hogy nekünk Jugoszláviához kell közelednünk, Jugoszláviával kell politikát csinálnunk. Drozdy Győző: Ezt Gömbös csinálta! Öszszetéveszti ! (Zaj.) Bogya János : Mindannyian követeljük a demokráciát, de azt a demokráciát, amelyet mi szolgálunk és mi képviselünk ebben az országban, mert a mi demokráciánk nemzeti. Ok követelik azt a demokráciát, amely üres jelszó, amely nemzetrontó, amint azt beszédem első részében kifejteni bátor voltam. Mólyen t. Nemzetgyűlés! A jelen kornak egyik szomorú tünete az, hogy a kifejlett világélet alapján a világpolgári eszme nyomult előtérbe és a világpolgári eszmék építették fel az internacionálét. Azok, akik a kultúra jelszavával a világpolgári eszmét képviselik, a nemzet legnagyobb ellenségei, ( Ugy van ! a jobboldalon.) mert azok a nemzet fiainak lelkéből lopják ki a legszentebb kincset, amely a legértékesebb nemzetek tulajdona, az államot alkotó népek lelkének fő sajátsága; az államalkotó képességet. (Ugy van! jobbfelől.) En csak akkor hihetek a magyar jövőben, csak akkor hiszem el, hogy meg fog valósulni az az álom, amely 1919 novemberében mindenkiben felébredt, amikor az ország kormányzója fehér lovon vonult be a ntmzeti hadsereg elén f Budapestre, (Élénk felkiálltások jobbfelől: Éljen Horthy!) — akkor mindenki azt remélte, hogy ez egy uj honfoglalást jelent, honfoglalást a bolsevizmus után, hogy a világpolgárok kezéből kiragadjuk Magyarországot és Magyarországot visszaadjuk a magyaroknak. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Magyarország a magyaroké ! A magyaroké kell hogy legyen . ., Peyer Károly: Maga magyarul sem tud! Raccsol! (Zaj és derültség.) Urbanics Kálmán: Nem héberül beszül.
