Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

10 A ner/t zetg y ill és 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. Bogya János : A kommunizmust még nem ismerték akkor! Elnök : Bogya János képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Bogya János: Más idők voltak. Elnök : Bogya képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. Pikler Emil: De a konyakot sem ismerték még akkor! Elnök : Pikler képviselő urat kérem, szíves­kedjék csendben maradni. Pakots József : Kiss Menyhért képviselő ur elemi oktatást kivan rendezni Petőfi magyará­zására. Igenis Petőfi a nemzet szabadságáért halt meg, de ugyanakkor, amikor a nemzet sza­badságáért meghalt, azon a gyászos csatatéren, szivében hordta az egyetemes világszabadság eszméjét, (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Az egyik nem zárja ki a másikat. Kiss Menyhért: Fikció! (Zaj balfelöl. Fel­kiáltások a jobboldalon : Volt hazája !) Farkas István : Tegyük indexre Petőfit. Égessük el ! Pakots József : A t. képviselő ur ugy látszik Petőfit is revideálja! A centennárius ünnep nagy örömére revideálja Petőfit, aki a világsza­badság érzésével a szivében és gondolatának kifejezésével volt az az igazi nagy nemzeti költő, akit az egész nyugati civilizáció is elismert. (Zaj.) Hébelt Ede : A világszabadság nem áll ellen­tétben a hazafisággal! Kiss Menyhért: A legsovénebb költő volt! Friedrich István : Sovén volt ! Meskó Zoltán : A kultuszminister liberális és mégis támadják ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Ez a^zt jelenti, hogy a kettő összeegyeztethető. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Ha már fel vettetett itt ez a probléma, ugy méltóztassék mindnyájunk hazafias lelki nyugalmának bizto­sítása érdekében tudomásul venni azt, hogy igazi nemzeti költő csak ugy fejlődhetik világ­szellemmé, ha bele tud kapcsolódni azokba az egyetemes kulturgondolatokba és eszmékbe, ame­lyek a világ minden népének lelkületét egyfor­mán átzengik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bogya János: Ez kulturegység ! Pakots József: Miért volt Petőfi nagy? Szabóky Jenő: Mert magyar volt! Pakots József: Azért, mert a maga nemzeté­nek és népének lelkéhez férkőzve, mindazokat a sóhajokat és vágyakat kifejezésre tudta jut­tatni, amelyek a nép lelkében élnek. Már pedig minden elnyomott népnek ugyanazok a sóhajai és vágyai vannak, és Fáraó népe csak ugy gon­dolkozott és érzett e tekintetben, mint a mai korszak népe. Itt találja meg azt a közös utat, ahol már leomlanak a határok, mert egy álta­lános emberi érzés köti össze az emberiséget. És önök beszélnek ez ellen, amikor a mi ke­resztény vallásunk katekizmusának összekötő ereje is az egész világon közösséget teremtő? Önök meg akarják támadni azt az emberi kö­zösséget, mely a világszabadság érzésében jut kifejezésre? Ezek jelszavak, tisztelt uraim, az önök részéről politikailag felhasznált jelszavak, amit önök fognak sajnálni később és szégyelni fogják, hogy egy politikának megtévesztő hatása alatt önök, mint kulturemberek, ily módon nyi­latkoztak meg. (Zaj jobbfelöl. Egy hang a jobboldalon : Világ proletárjai egyesüljetek !) Farkas István : A porosz junker és a ma­gyar feudális nagyon jó barátok. (Zaj.) Propper Sándor: A világ agráriusai is egyesülnek! S a világ kapitalistái is! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Jellemzésére a mai időknek és azoknak az érzületeknek, amelyek ma lebék­lyózzák a tiszta látást és gondolkodást, kény­telen vagyok egy esetet felemliteni, mely egy tudóssal történt meg. Egy tudós biológiai elő­adást tartott a sejtrendszerről és a rendőrható­ság megindította ellene az eljárást kommunista bűncselekmény elkövetése miatt, (Derültség a baloldalon.) mert a rendőrhatósági közeg az emberi sejtrendszerről tartott előadást a kommu­unista sejtrendszerrel tévesztette össze. (Felkiál­tások jobbfelől: Jó vicc!) Ez megtörtént dolog. Horváth Zoltán : Rosszul sejtette ! (De­rültség.) Halász Móric: Talán a vörös sejtrendszer­ről tartott előadást? Pakots József : De menjünk tovább. A tegnapi napon történt meg Miskolcon, hogy az ottani színház igazgatójához, aki elismert kitűnő mű­vésze a magyar színészetnek, a rendőrhatóság azt az üzenetet küldte, hogy ezentúl az este 10 órakor szinre kerülő darabokat — mert heten­kint háromszor este 10 órakor is tart a szín­ház előadást .— délelőtt 10 órakor jelmezes fő­próbán mutassa be, mert csak akkor határoz­hat afelett, hogy előadhatók-e a darabok. Kér­dem, hogy a belügyminister ur mióta állott be a művészet ellenőrének? Ez csak a kultusz­minister urnák lehet a szerepe, (Helyeslés bal­felöl.) a kultuszminister uré, aki elevenen át­érzi a gondolat szabadságának fontosságát és szentségét. Vannak komikus esetek ebből a rendőr­hatósági eljárásból kifolyólag. (Zaj jobbfelöl.) Halász Móric : Ez talán nem az Akadémiá­hoz tartozik! (Zaj.) Elnök : Megengedem, hogy a közbeszólások folytán a képviselő ur Kissé a mellékvágányra terelődött, de kernen kell, hogy beszéde további folyamán szíveskedjék közeledni a tárgyhoz. Láng János: Már Miskolcnál tartunk. (De­rültség.) Pakots József : Meg akarom okolni, t. Nem­zetgyűlés, miért vagyok bizalmatlan a kultusz­minister urnák különben illusztris és általam nagyrabecsült személye ellenére is az ő kultúr­politikája iránt. Bizalmatlan vagyok azért, mert

Next

/
Thumbnails
Contents