Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

162 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. ingóságok, akár a másodszori árverés alkalmával is. Gaal Gaston igen t. képviselőtársam súlyos kritikát mondott az adóbehajtásokért fizetendő jutalékokról. Ehhez a kritikához a legteljesebb mértékben hozzájárulok. Nincs erkölcstelenebb intézkedés, mint az, ha bárkit, különösen állami alkalmazottat a végzett munkájáért külön jutalommal akarunk kitüntetni. Tessék a gyakorlatban tényleg keresztülvinni azt, hogy az állami alkalmazottnak oly fizetést állapítsanak meg, amellyel a munkája megfelelően értékelve van, meg van becsülve, amely biztosithatja a gondnélküli megélhetését. Ezen tűlmenni azonban nem lehet, és nem lehet borravalókkal jutalmazni a munkát, mert a munkának elvégzése kötelesség és azért semmiféle külön jutalom nem jár. Az adóellenőrzés kérdésével kapcsolatosan nekem is aggályaim vannak és én is hiányosnak tartom azokat a rendelkezéseket, amelyek a törvényben vannak; különösen hiányosnak tartom akkor, amikor épen az elmúlt hetekben láttunk Budapesten egy közel 25 millió koronás sikkasztást, amelynek szálai több mint két évre nyúlnak vissza; két év alatt abszolúte semmiféle ellenőrző funkció nem mutatkozott ott, nem fedték fel ezeket a milliós sikkasztásokat, amelyek az államháztartásnak kétségkívül óriási veszteséget jelentenek. Ha az államháztartás ilyen eseteken okulva ezt a 25 millió koronát erősebb, szigorúbb és jobb ellenőrzésre fordította volna, akkor sokkal többet takarított volna meg ós kevesebbe kerülne ennek az ellenőrzési apparátusnak bevezetése, mint amennyi költséggel jár az a rendszer, amellyel itt a fővárosnál a legutóbbi napokban találkoztunk. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel ki is merítettem azokat a szempontokat, amelyeket a javaslat általános vitájánál érvényesíteni kívánok. Az általános vitánál azok után az észrevételek után, amelyeket Gaal Gaston t. képviselőtársam itt felhozott, még ezt a néhány javaslatot kívántam előterjeszteni, kérve az igen t. pénzügyminister urat, hogy ezeket a felmerült kívánságokat méltóztassék a részletes tárgyalás megkezdéséig javaslat alakjában előterjeszteni, hogy — mivel ezt a törvényjavaslatot nem tartom alkalmasnak arra, hogy gyors és jó adókezelési rendszert vezessen be — legalább ezeket a hiányokat pótolva, az általános vitánál módunkban legyen a javaslatot elfogadni. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen, hogy olyan népszerűtlen témával, mint az adóbeszedés kérdése, a nemzetgyűlés mostanában nem igen foglalkozott, azonban kétségtelen az is, hogy egyetlenegy állampolgárt sem érdekel ma annyira más, mint az adó kérdése. De azt is megállapíthatjuk, hogy alig van egyén Magyarországon, különösen Budapesten, aki meg évi december hó 6-án, szerdán. tudná mondani azt, hogy neki milyen címen mennyi adót kell fizetnie. Hogy adót fizetni senki sem igen szeret, az kétségtelen, de hogy Magyarországon annyira nem szeretnek adót fizetni, annak szerintem nemcsak az adózó polgár az oka, hanem maga az adóhivatal is és azok a hivatalnokok, akik az adókérdést kezelik. Magam is tapasztaltam számtalanszor, amikor bementem s megkérdeztem, hogy mennyi az adóm, hogy nem volt bent tisztviselő, aki ezt meg tudta volna mondani. Vagy nem tudták megmondani, vagy nem akarták megmondani; ez az oka annak, hogy a polgárok nem igen akarnak adót fizetni, mert sohasem tudják, hogy mennyi az adójuk és azt tapasztalják, hogy minél többet fizetnek, annál többet követelnek tőlük. En nem ismerem az adófizetés kérdésének adminisztrációját, habár meg lehetne állapítani az előttünk fekvő adatokból azt is, hogy bizony azok sem nagyon ismerik, akik ezt csinálják. Itt van előttem két adóív, amelyet ha átnézünk, abból ugyan senki sem tudja megállapítani, hogy az illető milyen címen mennyi adót fizet. Itt van a kezeim között két egyforma foglalkozású egyénnek az adóive ; benne vannak a rubrikák, meg van rovatozva az adókönyv és a rovatokba be vannak irva a számok, de azt kell megállapítanom, hogy ezek a számok helytelenül lehetnek beírva, mert lehetetlenség az, hogy az egyik esetben pl. meg van adóztatva az illető 720 korona II. osztályú kereseti adóval, 720 korona III. osztályú kereseti adóval, 504 korona állami jövedelmi pótadóval, 288 korona orsz. betégápolási pótadóval. Egy másik hasonló foglalkozásúnak az adókönyve is a kezemben van, amelyből az tűnik ki, hogy az illető I. osztályú kereseti adó címén meg van adóztatva 800 koronával, II osztályú kereseti adó címén 800 koronával, III. osztályú kereseti adó címén 800 koronával, IV. osztályú kereseti adó címén 840 koronával. Ez tűnik ki ebből az adókönyvből, ebből tehát azt kell megállapítanom, hogy az adótisztviselő, aki ezt csinálta, maga sem tudta, hogy kitől, milyen címen, mennyi adót szabad és lehet követelni. T. Nemzetgyűlés! Ennek az anomáliának véget kell vetni és a pénzügyminister urnák gondoskodnia kell arról, hogy az adóhivatalokban azok a tisztviselők, akik a felekkel tárgyalnak, meg tudják mondani, hogy kinek, milyen címen, mennyi adót kell fizetnie. Nagy hibája az adófizetés kérdésének az is, hogy ha valaki bemegy az adóhivatalba adót fizetni, — most csak Budapestről beszélek — ez az illetőnek félnapi munkájába kerül. Nem tudom, milyen az adóhivataloknak az adminisztrációja, de azt gondolom, hogy lehetne ezt annyira egyszerűsíteni, hogy amikor az adófizető-tisztviselő felüti a könyvet és ránéz, rögtön meg is tudja állapitani a könyvből, hogy az illető egyénnek mennyi az adója. Nem