Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922 tudom, hogy folyószámla szerint, vagy főkönyv szerint vezetik-e, de kétségtelen, hogy kell valamiféle nyilvántartásnak lenni. Valószínű azonban, hogy ez nem praktikus, mert nekem eddig még egyetlenegy esetben sem sikerült megtudnom, amikor érdeklődtem, hogy az illetőnek mennyi adót kell fizetni. Ezek után nem kívánok hosszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel. A magam részéről teljes egészében aláírom azt, amit Gaal Gaston igen t. képviselőtársam az adójavaslatra vonatkozólag elmondott, különösen aláírom és aláhúzom azokat, amiket a beszéde végén a tisztviselőkre vonatkozólag mondott. Nagyon jól tudom azt, hogy minden szava igaz, amit mondott és örülök annak, hogy ezt itt elmondotta, mert ha ezeket a dolgokat mi mondottuk volna el ezekről a padokról, akkor a túloldal nagy felzúdulással fogadta volna (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) és azt mondta volna, hogy hazafiatlanok vagyunk, meg merjük vádolni az egész tisztviselői kart. (Zaj.) Bogya János: Kezdenek hazafiak lenni? Saly Endre: Kifogásolom továbbá, hogy a kincstár az eddigi 5%-os késedelmi kamatot 8% ra kívánja felemelni. Ezt különösen azért kifogásolom, mert maga az állam bizonyos dolgok, pl. baleseti díjak után, ha későn fizet, 5%-ot fizet, ugy hogy szerintem nincs neki joga 8%-<>t szedni. Nincs joga szerintem az államnak késedelmi kamatot kivetni oly adótételek után, amelyeket később, mint helytelen kirovást törölnek. Ezért azt kívánnám, hogy méltóztassék ezt az intézkedést ugy módosítani, hogy ha a kirovás megtörtént, de helytelen volt, ugy hogy azt leírják, akkor az azután járó esedékes kamatot is törülni kell. Nagyon súlyos természetű a törvényjavaslatban a megmotozás kérdése, amiről Györki képviselőtársam már említést tett. Ehhez csak azt akarom hozzáfűzni, hogy nagyon szeretném látni azt az adóvégrehajtót, aki egy sibert, egy bankigazgatót, egy földbirtokost vagy ehhez hasonló kaliberű urat meg mer motoztatni. Ez a teljes motozás tisztán és kizárólag csak a munkások, kishivatalnokok, kisiparosok, kiskereskedők ellen irányul, mert az adóbiztos, az adóvégrehajtó nagyobb kapacitásokat nem mer megmotoztatni. Kérem tehát, méltóztassék ezt a szakaszt a törvényjavaslatból törölni. Kifogásolom továbbá, hogy amig megállapítja a törvény, hogy mindent le lehet foglalni, csak az élelmiszernek és tüzelőanyagnak egy hónapra szükséges részét nem, addig az illetőnél található minden készpénzt és egyéb értéktárgyat le lehet foglalni tekintet nélkül az érték nagyságára és összegére. Lefoglalható továbbá az albérlők vagyona, bútora is az adóhátralék fejében és azt úgyszólván kiigényelni sem lehet, mint ahogy eddig lehetett. A butorlefoglalás kérdése is olyan súlyos dolog

? ami elsősorban a évi december hó 6-án, szerdán. 163 szegény embereket sújtja. A lefoglalt bútorokat ezentúl nem lehet kiigényelni. Ha tehát ma. valaki megnősül és önálló háztartást vezetve be akar rendezkedni, nem képes erre, mert nincs annyi pénze, hogy lakását bebutorozhassa, hitelre pedig ezután nem kap bútort, mert senki sem lesz olyan ostoba vagy együgyű, hogy odaadja a bxitorát valakinek hitelbe csak azért, hogy az államkincstár annak idején esetleg a tartozásának fedezésére lefoglalhassa és az illetőnek még joga sem legyen arra, hogy a bútorokat kiigényelhesse. Székely Aladár : Eddig is megvolt a házbérnél a törvényes zálogjog! Saly Endre: Bútorokat nem lehet kiigényelni, ellenben, ha egy földbirtokosnak van szántógépe, azt ki lehet igényelni. A szegény ember bútorát a törvényjavaslat szerint nem lehet kiigényelni. Ezt igazságtalannak, egyoldalúnak tartom és arra kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ezt a rendelkezést megváltoztatni. Esztergályos János : Még a menyasszony hozományát is elviszik! Saly Endre : A háztulajdonosnak és a földbirtokosnak elsőbbségi joga van az 1881 : LX. te. szerint még az államkincstárral szemben is. Ez is kifogásolható ós ez is azok közé a szakaszok közé tartozik, amelyeknek megváltoztatását kérem a minister úrtól. A legsúlyosabb tétel, amire, azt hiszem, sem Gaal Gaston, sem Györki t. képviselőtársam nem mutatott rá, az, hogy a házastársak felelősek egymás adósságáért. Tegyük fel az esetet, hogy egy fiatal ember, akinek adósságai vannak, megnősül. Erre a menyasszony hozományát, gyűrűjét, aranyóráját, amit a házba vitt, esetleg három hét vagy egy hónap múlva lefoglalhatják férjének régebbi tartozásáért. Ez oly lehetetlen helyzet, hogy azt hiszem, az igen t. túloldal is be fogja látni ennek tarthatatlan voltát és ezt a szakaszt nem szavazza meg. A felebbezési fórumra nézve teljesen ugyanaz a véleményem, mint Gaal Gastonnak. hogy t. i. nem lehet ugyanaz a bíró, aki a dolgokat intézi, aki határoz. A saját ügyében senki sem lehet birő. Ezért szükséges volna felebbezési bíróság beállítása, amelybe ülnökök is neveztetnének ki az adófizető polgárok részéről, hogy ezek döntsenek és ítélkezzenek abban a kérdésben, hogy vájjon a felebbezés helytálló-e vagy sem. Ezek azok a kérdések, amiket itt az általános vita kapcsán kifogás tárgyává kívántam tenni. Kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ezeket a dolgokat revízió alá vonni, és azokat az igen súlyos tételeket, amelyeket kifogásoltunk, módosíttatni és megváltoztatni olyf ormán, hogy a mindennapi élettel összhangzásba hozhatók legyenek. A törvényjavaslatot nem fogadom el, (Helyeslés a sgéUöbaloldahn.)