Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

À nemzetgyűlés 66. ülése 1922 a baleset esetére fizetendő járulékekat a pénztárak az ő külön szerveikkei hajtották be, ezek a szervek azonban lényegileg mégsem voltak külön szervek, mert a szolgálati és fegyelmi szempontból továbbra is beletartoztak abba a közigazgatási apparátusba, amelybe bele kell tartozniok. Épen azért azonban, mert ezeknek a járulékoknak szociális fontossága megkívánta azt, hogy ezek behajtása talán még gyorsabb legyen, mint amilyen gyorsnak kellene lennie az állami adók behajtásának, ezekre vonatkozóan évek hosszú során át az a gyakorlat fejlődött ki, hogy ezek behajtását kivonták a közadók kezelésének rendszeréből ; önálló apparátust állitottak fel a munkás biztosító pénztárak mellé és ez az önálló apparátus végezte szolgálati szempontból rendes felügyelet mellett ezeknek a járulékoknak behajtását. Ha most ezeket a járulékokat kivonják a pénztárak rendelkezése alól és teljesen a közadók rendszerébe szorítják bele, akkor félő, hogy ugyanaz a lassúság és nehézkesség, amelyet a közadók kezelésénél tapasztalunk, itt is mutatkozni fog, holott a munkásbiztositó pénztárak ezt a közadók kezelésénél rendszerré vált lassúságot nem birják el, abba belepusztulnak, mert nem rendelkeznek olyan tartaléktőkével, amely fizetőképességüket biztositja, sőt nem rendelkeznek jegybankkal sem, amely a bankót nyomni tudná s nem rendelkeznek olyan módszerekkel, hogy a segitségre szorulók igényeit a

r járulékok lassú behajtása esetén is biztosítani tudnák. Egy másik olyan rendelkezése ennek a javaslatnak, amelyhez semmi körülmények között sem járulhatunk hozzá s amely ellen a leghevesebb tiltakozást kell bejelentenünk, a motozás rendszere. A magyar törvényhozásban ez a rendszer eddig törvénybe iktatva nem volt. A személyek megmotozását és kikutatását a magyar törvényhozás eddig nem ismerte, és sajnálattal állapítom meg azt, hogy ezt a rendszert be akarja vezetni ez a nemzetgyűlés is, mert joggal hittem, hogy amikor a botbüntetés rendszere már elavult és amikor a magyar bíróság, bár a múlt nemzetgyűlés ezt a büntetési módot törvénybe iktatta, azt nem alkalmazta . . . Friedrich István : Ebben igaza van, botozni nem lehet ! Györki Imre : . .. akkor nem lehet ezt az igazságszolgáltatásban elvetett rendszert most tetézni azzal, hogy bevezessük a motozás rendszerét, E^ a rendszer ugyanis kétségtelenül nem azok ellen irányul elsősorban, akiket meg kellene motozni, akik leginkább hajlandók arra, hogy elrejtsék a maguk értékeit az adózás alól, t. i. a valutasiberek, láncolok és egyéb ilyen emberek ellen. Ezeknek mindenkor meglesz a maguk módszere arra, hogy elkerüljék a motozást, de ahogy én a magyar közigazgatási apparátust ismerem, nem fognak ebben az országban megmotozni egyetlen bankárt vágy földbirtokost sem, ellenben igenis meg fogják motozni az''• összes kispolgárokat, parasztokat,'föld-: míveseket és a munkásokat. ' Friedrich István : De a nőket sem szabad meg-, motozni-í. *• '' : •. •'• : • •• : " évi december hó 6 an, szerdán. Ï6Ï Györki Imre: Különösen sérelmes a motozás azért, mert a törvénynek egy másik rendelkezése, amely ezzel szorosan összekapcsolódik, a 44.. § a foglalás alól való mentességgel foglalkozva, olyan rendelkezést állapit meg, hogy a munkából hazatérő munkást,, aki szombaton vagy a hét másik napján megkapja a maga munkabérét és azt zsebébe téve, hazafelé megy, a pénzügyi hatóság az utcán megfoghatja, megmotozhatja és bérét az utolsó fillérig elveheti, mert a tőrvényjavaslatnak ez a szakasza ugy szól : »Figyelembe véve, hogy az alkalmazottak adóköteles illetményei kereseti adó fejében egész összegükben lefoglalhatok.« Addig, míg ez a teljes összegben való lefoglalás benne van ebben a törvényjavaslatban szó sem lehet arról, hogy hozzájáruljunk a moto zás rendszeréhez, amely ellen azonban egyébként is a legnagyobb erővel tiltakozunk. Súlyos sérelem ebben a javaslatban még az is, hogy az igénykereset kérdésében fentartja azt a rendszert, amelyet a múlt nemzetgyűlésen törvénybeiktattak, s amely az igénykereset kizárásával lehetővé teszi azt, hogy bárkinek bármilyen ingóságait, ha a lefoglalás helyén találták, adóvégrehajtással el lehessen adni, anélkül hogy bebizonyíthatná az illető, akinél a foglalás történt, hogy az nem az ő, hanem másnak tulajdona, s arra valakinek, akár hozzátartozónak, akár idegennek igénykeresete fennáll. Megadja ugyan a javaslat a lehetőséget nagyon szűk korlátok között az igénykereset érvényesítésére, ez a lehetőség azonban bennünket nem elégít ki és itt nézetünk szerint vissza kell térni a régi gyakorlathoz, amely az igénykereseteknek tág lehetőséget ad. További súlyos sérelem a javaslatban az is, hogy a zálogtárgyak elárverezésére vonatkozóan nem állit fel olyan rendelkezést, amely megkötné, azt, hogy mekkora az a becsérték, illetve összege amelynek az árverés alkalmával való beigérése esetén el lehet az ingóságokat árverezni. A törvényjavaslat tartalmaz ugyan ilyen rendelkezést a 10.000 koronán alul levő lefoglalt ingóságokról, ez azonban bennünket nem elégít ki, mert ugy ez esetben, mint á 10.000 koronán felül lefoglalt ingóságoknál, ha elsőizben nem is sikerül a végrehajtás keresztülvitele, de a másodízben meghirdetett árverés a javaslat szerint feltétlenül megtartandó, tekintet nélkül arra, hogy a lefoglalt ingóságok, értéke megfelel-e annak a tényleges értéknek.; amennyiért él akarják adni az árverésen. Aki végig nézett és végig csinált ilyen árverést, az tudja, hogy itt napirenden van äz összebeszélés, . az árverési hiénák minden ilyen, akár birói, akár közigazgatási árverésnél meg-, , jelennek és egy teljesen szervezett lífanda szokta; végig kisérhi ezeket; az árveréseket. Ha ezt, tud^ • juk és ismerjük^ akkor lehetetlen f bizonyos rendelkezést törvénybe nem iktatni,, amely meggátolja ezeknek az árverési hiénáknak InülíÖdese't és lehetetlenné teszi, hogy becsáron álul és bármily Összegért kótyavetyéltessenek el ezek ak 23*