Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

Ï60 A nemzetgyűlés 66, ülése 1922, Elnők .* Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Gaál Gaston t. képviselőtársam felszólalása nagyban megkönynyitette azoknak a képviselőtársaimnak felszólalását, akik utána következnek. Annyira tárgyilagos, az egész ügyre annyira kiterjedő bírálatot mondott a törvényjavaslatról, hogy ezek után igazán alig van néhány olyan kérdés, amelyet nekünk érinteni kellene, À különbség közte és közöttem tisztán abban áll, hogy más konzekvenciát vonok le a törvényjavaslat bírálatából én, mint ő. Amikor ő a törvényjavaslatot olyan alapos birálat alá vette és amikor beigazolta, majdnem szakaszról-szakaszra menve, hogy majdnem minden paragrafusban van olyan rendelkezés, amely részben a gyakorlati élettel ellentétes, részben az adófizetőkre sérelmes, joggal várhattuk volna tőle azt, hogy e szakavatott birálat után a javaslatot nem fogadja el. Köztem és őközötte tehát a konzekvencia levonásában az a különbség, hogy én ilyen körülmények között ehhez a javaslathoz hozzájárulni nem tudok. Amikor a nemzetgyűlés még a nyári ülésszak idején az egyes törvényekre vonatkozó anyagi jogszabályokat felállította és törvénybe iktatta, felmerült a felszólalók részéről annak a kívánsága, hogy a közadók kezeléséről szóló alaki jogszabályokat is mihamarább törvénybe kellene iktatni, még pedig oly módon, mely az államkincstár érdekeinek épugy megfelel, mint az adózók érdekeinek. A javaslat, mely előttünk fekszik, nem szolgálja ezt a célt, hiszen itt jórészt nem uj javaslatról van szó, hanem annak a javaslatnak törvénybeiktatásáról, amely már évek hosszú során át érvényben és alkalmazásban van, amelyről azonban a gyakorlat bebizonyította, hogy legnagyobb részében hézagos, pótlásra szorul és nem felel meg a követelményeknek. A közadók kezeléséről szóló törvény egyik legfontosabb elvének kellene lennie, hogy megtaláljuk benne azokat a módszereket, amelyekkel legkönnyebben lehet eljutni az adózókhoz, hogy ott keressük az adót és az adózó alanyt, ahol legjobban megtalálható és hogy ezt a keresést a törvény minden zaklatástól mentesen készítse elő, a behajtást egyszerűsítse oly módon, hogy ne történhessék meg az, amit a gyakorlatban ma tapasztalunk, hogy t. i. a behajtás adminisztratív költsége sokkal nagyobb, mint az az összeg, amelyet a pénzügyi igazgatásnak be kell hajtania. De más szempont is vezet, amidőn a javaslat el nem fogadása mellett emelek szót, és pedig az, hogy a köz adók kezeléséről szóló törvény legfontosabb elvének annak kellene lennie, hogy gyors intézkedésekkel biztosítsa az adók kivetését és ne történhessék meg az, amit nap-nap után tapasztalunk, hogy t. i. az adók több évre visszamenőleg nincsenek kivetve, ami nemcsak azért jelent óriási sérelmet és hátrányt a pénzügyi igazgatásra, mert az adók jórésze időközben behajthatatlanná vált, hanem súlyos sérelem a pénzügy évi december hő 6-án, szerdán. igazgatásra a késedelmeskedés azért is, mert koronánk értékének hullámzása, illetve leromlása következtében a lávetés és a behajtás lassúsága miatt ma a pénzügyigazgatóság sokkal kisebb értékű, sokkal kisebb vásárló erejű koronához jut, mint jutott volna akkor, ha a kivetés és a behajtás kellő időben megtörténik, (ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Ezeket a szempontokat nem látom biztosítva a törvényjavaslatban és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Az egyszerűsítést ennek a törvénynek minden téren keresztül kellene vinnie, minden zaklatást mellőznie kellene, és lehetetlenné kellene tenni azt, hogy az adózók különösen olyan zaklatásnak legyenek kitéve, amilyeneknek ki vannak téve most, amint azt élénken illusztrálta Gaal Gaston igen t. képviselőtársam felszólalásában. Elvül az kellene hogy szolgáljon, hogy ha egyszer már feltétlenül ki kell operálni az adózók zsebéből az adófilléreket, akkor ez az operáció lehetőleg érzéstelenítéssel történjék meg, ugy, hogy a közönség azt a fájdalmat, amely feltétlenül együtt jár minden adózással, minél kevésbé érezze. Egy kétségtelen előnye van ennek a javaslatnak. Ez az, hogy megszünteti az adózásnál azt a szétágazást, a behajtásoknak azt a hihetetlen rendszerét, amely eddig megvolt, amidőn ki voltak téve az adózók annak, hogy valamely nap reggel 8 órakor megjelenik az állami végrehajtó, kilenckor megjelenik a közigazgatási végrehajtó, tiz órakor egy másik ügyben jön a végrehajtó és ugyanaznap tizenegy órakor megjelenik még egy negyedik végrehajtó is. Ezeket az ügyeket lehetőleg egyszerűsíti ez a javaslat, azonban még igy is meghagyja a kétféle adóbehajtás rendszerét, meghagyja a birói végrehajtás és a közigazgatási végrehajtás rendszerét. Szerettem volna, ha ezt a kettőt egybe lehetett volna kapcsolni, hogy egyetlenegy zaklatásnak Vessék alá az adózó polgárokat, mert igy ezután is lehetséges lesz a zaklatás, ha talán kisebb mértékben is, mint eddig. Súlyos hátránya azonban ennek a javaslatnak az, hogy a mikor a javaslat címében a házadók kezeléséről szól, akkor olyan köztartozások behajtását is e javaslat intézkedési körébe vonja, amelyek tulajdonképen nem tartoznak ide, másrészt pedig egy olyan köztartozást, amelyet eddig jórészt kivontak a közadók kezelése alól, most belekapcsol a törvény keretébe. Hibáztatom azt, hogy pl. a hitközségi adókat teljesen a közadók kezeléséről szóló rendszerbe foglalják, bele, holott ezt a kiadást nem a közadók kezeléséhez hasonlóan kellene elintézni, hanem minden hitközség intézze el ezt a maga tagjaival, és az ilyen hitközségi adók beszolgáltatásához és behajtásához az állam semmivel sem járuljon hozzá, A másik, amire Vonatkozólag hibáztatom, hogy ebbe a javaslatba belefoglalták : a munkásbiztositási járulékok behajtása, A munkásbiztositó pénztárak eddig azt a privilegizált helyzetet élvezték, hogy az őket illető köztartozásokat, a betegség vagy