Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

À nemzetgyűlés 66. ülése 1922. helyesnek, jónak, az ország érdekében valónak eddig sem tartottam soha, nem fogom tartani ezután sem. Nagyon kérem ugy a minister urat, mint a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt törölni. Ez szégyenszakasz ! Szégyen a tisztviselői karra, amely a borravalóhoz alázódik le és szégyen az országra, amely ilyen törvényt statuál. Szólnom keli még, mélyen t. Nemzetgyűlés, a törvényjavaslat 101. §-áról, amely kimondja azt, hogy az összes adókezelési munkálatoknak intézését a községek közterhevé teszi. Nem állami közterhet képez, mert ez a szakasz az egész adóbehajtást, az egész végrehajtást, az egész nyilvántartást, a kivetést, szóval az adóügy minden fázisát, annak egész végrehajtását a községekre teszi kötelezővé ; minden állami hozzájárulás, állami segítség nélkül a községek kénytelenek az ehhez szükséges munkaerőt kiállítani. Mélyen t. minister ur ! En nagyon megértem azt, hogy az állam takarékoskodni iparkodik. S ükség van rá, hiszen nem győzhetjük a kiadásokat. Tizenhárom vármegye ezt az irtóztató budget, amellyel mi dolgozunk, semmi körülmények között meg nem bírhatja, megértem tehát, hogy az állam szabadulni iparkodik minden tehertől és kiadástól. A városoknál van is bizonyos értelme ennek az intézkedésnek, mert hiszen a város komplikáltabb, nagyobb adókezeléséhez úgyis kell, hogy adóhivatalokat tartson. Hogy azok az adóhivatalok, amelyek eddig is 80%-át szedték be a közadóknak, ezentúl 100%-át fogják beszedni, nem jelent nagyobb változtatást a városi háztartásokban, semmivel sem kell a hivatalnokok számát szaporítani. Ugyanaz a városi hivatal, amely eddig ellátta az adóügyeket, el fogja tudni látni a jövőben is. Falun azonban a helyzet az, hogy vagy adóügyi jegyzőt kell a községnek tartania, vagy pedig ezen szakasz szerint is valamelyik segédjegyzőt, ha van, megbizni az adóügyek kezelésével, ha pedig nincs,_— benne van a szakaszban, magától értetődik — fogadnia kell neki egy segédjegyzőt kizárólag azért, hogy az állami adókezelést elvégezhesse. En ezt helyesnek, igazságosnak, jogosnak nem tartom, de az államkincstár szempontjából célravezetőnek sem. Én egyszerű és praktikus megoldást ajánlok, mely ezt a kérdést közmegnyugvásra megoldja. Ez psdig az, hogy minden körjegyzőséghez az adó kezelésére külön állami tisztviselő neveztessék ki, az u. n. adóügyi jegyző, akihez a községnek semmi köze, a község nem választja, a községtől nem függ, nem lekenyerezett je a községnek, mert hiszen az adókivetés mért éke nem egy esetben attól is függ, hogy hogyan hívják meg pinceszerre az adóügyi jegyzőt, mondom, méltóztassék minden községi és körjegyzőséghez egy állami adóügyi jegyzőt kinevezni, aki függstlenül a képviselőtestülettől és a községi ad niniszt rációt ól, végezze el a maga dolgát, amely kizárólag állami funkció. A pénztárnoki teendőket, ha méltóztatik elfogadni azt az ideát, amelyet felvetettem, úgyis a legrövidebb időn belül minden egyes körjegyzőségen belül ott lévő hatalmas NAPLÓ VI.évi december hó 6-án, szerdán. 159 szervezeteink, a hitelszövetkezeteink fogják elvégezhetni. A 102. §-nál szintén van egy észrevételem. Ez a szakasz azt mondja, hogy (olvassa) : »A községnél megrongált vagy megsemmisült kivetési lajstromok, adófőkönyvek, naplók, földkataszteri birtokivek és egyéb nyilvántartási jegyzékek, ha azokra még szükség van, a község költségén pótolandók.« Nem is képzelik azok, akik ezen a szakaszon csak ugy átsiklottak, hogy mekkora megterhelést jelent e

z az intézkedés egyes kisebb községekre. Aki a községek háztartását ismeri és abban részt vesz, jól tudja, hogy a kataszteri birtokivek, pláne a kataszteri térképek, majdnem minden községben vagy teljesen hiányoznak, vagy olyan elrongált állapotban vannak, hogy abszolúte lehetetlen használni őket. Ennek folyománya az is, hogy a legtöbb községben a kataszter lehetetlen zűrzavarban van. Tudok községeket, melyekben lehetetlen kimutatni azt, hogy melyik adózónak mennyi földadót kellene fizetnie, mert a telekkönyvi bartóki vek a kataszteri birtokivekkel a beállott zűrzavarok és hiányok miatt abszolúte nem azonosíthatók. Nem szeretném a községeket olyan alapmunkálatért, mely csak az állami adók kedvéért szükséges, óriási költségekbe verni. Ma egy-egy ilyen kataszteri munkálatnak, beleértve a birtokiveket és térképeket is, legalább 40— 50.000 korona az ára, és azt hiszem, ezzel is nagyon keveset mondtam. A pozsonyi térképtár készítette s adta ki annak idején ezeket a térképeket és mivel Boglár községben sem volt meg, én meghozattam őket ca. 30 esztendővel ezelőtt és ha nem csalódom, akkor fizettem értük 600 forintot. Ma ez akkora terhet jelent a községekre, amelyet egyik-másik község meg sem bír. Minthogy ezeknek a térképeknek, iveknek és nyilvántartásoknak beszerzése tulaj donképen állami érdek, méltóztassék olyan intézkedést tenni, hogy az állam szerezze be őket és adja a községek rendelkezésére és csak ha hanyagság miatt megsemmisül vagy elvész, köteleztessék a község, illetve az a közeg, kinek kezén elveszett, a megfizetésre. (Helyeslés balfelőlJTZzek voltak azok az észrevételek,amelyeket én a törvényjavaslattal szemben — tulaj donképen nem is ellene, mert nem állok a javaslattal szemben — hanem azért tartottam szükségesnek megtenni, mert azt tartom, hogy minden törvényhozónak kötelessége ott javítani, ahol ja vif hat. Azt hiszem, akik figyelemmel hallgatták végig előadásomat, mindennel vádolhatnak, csak azzal nem, hogy nem mentem bele a törvényjavaslat legkisebb részletének taglalásába is és hogy nem iparkodtam képviselni az ország azon részének jogos érdekeit és a nemzetgyűlés elé tárni sérelmeit, amelyet én képviselek, t. i. a magyar faluét . . . kizárólag abból a célból, hogy amennyi be a a t. Nemzetgyűlés az általam előadottakat szükségesnek, helyesnek és jónak találja, változtatni méltóztassék a javaslat hibás intézkedésein. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) 23