Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

158 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. foglalkoztam saját jószántomból és passzióból — I azonban azokkal a fiukkal éltem együtt, velük étkeztem, ebédeztem, vacsoráztam és igy mindazokat a dolgokat, amelyek a ministermmokban kebelbéli belső dolgok voltak, én is velük együtt csináltam keresztül, hallottam, amikor megtárgyalták, nagyon jól tudom tehát, hogy abban az időben milyen volt a helyzet. Abban az időben — sajnos, nagyon régi időkről, 35 év előtti időkről beszélek — a helyzet az volt, hogy u. n. karácsonyi ajándékokat csak egyes nagyon kivételes szolgálatokat tett, rendldvüli munka t teljesített hivatalnokok kaptak mint a ministerek egy külön adományát, mindig az osztályvezetők, az osztályfőnökök előterjesztésére. Szóval ez egy kivételes dolog volt, amelyről mindenki ugy beszélt : ez megérdemelte, mert sokat dolgozott, meg igy, meg amúgy, — szóval ez nem egy általános rendesen bevett dolog, hanem egy olyan külön jutalom volt, amelyet a rendkivüü munkaerők rendkívüli teljesítményekért kaptak. Mi a helyzet ma ? A helyzet ma az, hogy a karácsonyi ajándékot egyes tisztviselők leszámitoltatják, előre adósságot csinálnak a karácsonyi ajándékra, mert a karácsonyi ajándék ma már kiegészítő részévé vált a tisztviselői fizetésnek, akár megérdemli valaki, akár nem. Mindig hangoztattam, és sohasem szünök meg hangoztatni, újra és újra kinyilatkoztatom, hogy csak az az állam egészséges, amelynek jól fizetett, minden tekintetben intakt, becsületes, hozzá fé? hetetlen, jellemben és önérzetben magasan á lló tisztviselői vannak. Ezt azonban csak ugy élhetjük el, ha a tisztviselői kart nívójában, felfogásában, gondolkodásában emeljük, nem pedig a borravalói endszerhez sülylyesztjük le. Méltóztassék a tisztviselői kérdésben rendet teiemteni. Az a helyzet, amely ma van, hogy ez az ország háromszor annyi tisztviselőt kénytelen tartani és fizetni, mint amennyije szükség van és legalább kétszer annyit, mint amennyit megbir, tarthatatlan, t. minister ur és t. Nemzetgyűlés ! Már három évvel ezelőtt ugyanerről a helyiől megmondottam azt, hogy az ország kon szolidációja kérdésének geiince a tisztviselőkéi dés megoldása, ami pedig csak egy módon lehetséges : drá kói kézzel belenyúlni, a felesleges, haszontalan, munkátlan, nem oda való ballasztot eltávolítani . . . Cserti József: És a vagyonosokat! (Mozgás a jobboldalon.) Gaal Gaston : . . . nem tartani többet, mint amennyibe feltétlenül szükség van, kiválogatni a legelső szakembereket, szakmunkásokat s azokat azután fizetni ugy, hogy oly magasan álljanak, mint a napkorong, amelyhez semmiféle emberi piszok el nem ér. Csak akkor lesz ebből az országból ország, ha ezt elérjük. Az ilyen szakaszok, amelyek a borravalórendszerhez süllyesztik a tisztviselőt, nem ezt szolgálják. Ma már a pincérek is a borravalórendszer ellen küzdenek — igaz, hogy amellett azért elfogadják a borravalót is. A tisztviselői kart én magasabban akarom látni, különösen ma, amikor . évi december hő 6-án, szerdán. I az állami közigazgatás ügyköribe kerültek bele olyan dolgok, amelyek azelőtt sohasem tartoztak oda ; amikor egész közgazdasági életünk alakulása, egy-egy osztálynak, egy-egy társadalmi körnek, egy-egy foglalkozásnak egész exisztenciája sokszor egy toll vonásától függ annak a közigazgatási tisztviselőnek, aki sokkal nagyobb és súlyosabb funkciót végez, mint a biró. Mert ha a bíró téved, ha a biró egy helytelen Ítéletet hoz, azáltal csak egyetlen fél szenved, akinek ügye előtte van, de ha a közigazgatási tisztviselő téved, vagy tesz szándékosan egy rossz tollvonást, annak ezrek és ezrek, sőt százezrek isszák meg a levét. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez volt az indokom mindig, amikor az ellen az elharapódzott szokás ellen felszólaltam, amelyet mindig nyíltan elitéltem és most is elitélek. Elitélem még képviselőknél is, hogy bármi néven nevezendő közgazdasági vállalatoknak lekenve

1 ezettjei legyenek igazgatósági és egyéb állások révén. Pedig a képviselő legfeljebb csak közbenjárhat, legfeljebb csak azzal tehet szolgálatot annak a vállalatnak, amely őt fizeti, amely őt lekenyerezi, hogy ügyében eljár a ministeriumoknál. A tisztviselő azonban intézkedik ! Már pedig az olyan embert, aki valamely oly dologban intézkedik, ahol egy tollvonásától milliós hasznok függenek, meg kell menteni, meg kell szabadítani attól a kényszertől, hogy ilyen vállalatoktól igazgatósági tagságok révén borravalókat legyen kénytelen elfcgfdni és kénytelen legyen lekenyereztetni magát csak azért, mert az állam nem adhat megfelelő fizetést. Méltóztassék elhinni, hogy egész közéletünknek ez a rákfenéje. Ez okozza azt, hogy a lekenyerezettség és a balkáni hangulat ezen az országon teljes mértékben erőt vett. Ma már a panaszok mind hangosabbak. Nemrégiben egy ügyvédi testület fordult hozzám, hegy s7ÓJjak az igazságügy* minister urnák, mert már tűrhetetlenek és tarthatatlanok az állapotok, hogy bizonyos hivatalok* tói bizonyos másolatokat stb. stb. csak nyomós pénzek lefizetése ellenében lehet idejében megkapni. Amelyik ügyvéd nem hajlandó ezeket a ma már taksává kifejlesztett borravalókat lefizetni, az ugyan várhat — annak hónapokig nem adják ki a megfelelő kiadványt és másolatokat. Én a magam részéről hajlandó vagyok a legmesszebb elmenni az ország teherviselő képessége erejéig abban az irányban, hogy az országnak szükséges tisztviselői kar ne csak a nyomort ól mentessék meg, hnaem anyagilag olyan szituációba hozassék, hogy semmiféle mellékkeresetre szüksége ne legyen, hogy a maga érintetlen erkölcsi integritásában és tisztaságában intézhesse azokat az ügyeket, amelyeket a sorsa kezére biz, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) azonban ilyen intézkedéseket törvénybe venni, mint amilyen itt a 89. §-ban van, amely a borravalót teszi intézményessé, amely részesévé teszi a tisztviselőt annak az összegnek, amelyet az adózótól behajtj amely mintegy ügynöki munkálatok ügykörébe huzza, sülyeszti le azt a tisztviselőt, akinek egy magas piedesztálon kell állnia : ezt én