Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6~án, szerdán. 153 zódott munkaanyag folytán nem képes teljesíteni a reárótt állami munkálatokat, abban az esetben az állam segéderőt küld ki az illető jegyző támogatására, de nem a község költségén, hanem az állam költségén. (Helyeslés a baloldalon. ) Ugyanennél a pontnál aggodalmam van a 7. § 5. pontjának ama rendelkezése ellen, amely .a jogorvoslati eljárást teljesen és kizárólag a végrehajtó hatalomra bízza. Mi a helyzet, mélyen t. Nemzetgyűlés? Az adót ki veti ki ránk? A pénzügyigazgatóság. Az elsőfokú felebbezési hatóság kicsoda? Ugyanaz a pénzügyigazgatóság. A másodfokú felebbezési hatóság pedig kicsoda? Ezen javaslat szerint a pénzügyin in ister ur. Tehát végig az egész vonalon a végrehajtó hatalom intézkedik olyan ügyben, ahol az egyik fél én vagyok, a másik ügytél pedig maga a végrehajtó hatalom. Hát, mélyen t. Nemzetgyűlés, a saját ügyében biró senki sem lehet. Ilyen esetekben én szemközt állok az állammal és az állam félként áll velem szemben. Ilyen esetben megnyugtató döntést, különösen másod fokon, csak a független biróság adhat nekem. Épen ezért arra kérem a mélyen t minister urat és a nemzetgyűlést, hogy ennek a szakasznak azt a rendelkezését, hogy második fokon a pénzügyminister intézkedik, méltóztassék odamódositani, hogy másodfokon a közigazgatási bírósághoz lehessen felebbezni. Szólanom kell még a 15. §-nak 5. bekezdéséről is. A javaslat már előzőleg megmondja, hogy az adózó ezentúl nem évről-évre kiállítandó adókönyvecskéket fog kapni, hanem több évre szólót, vagyis egy adókönyvbe az illetőnek nyolc-tíz esztendei adója lesz beleírva, ugy az előírás, mint a lerovás, ami tehát ezúttal nyugta is az én kezemben. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Aki csak egy kicsit is ismeri a mi népünknek irománykezelését, aki tudja, hogy az ilyen papirosokat micsoda lehetetlennél-lehetetlenebb helyeken őrzik, a gerendán stb stb., ahol az egerek gyönyörűen megeszik, kivált, ha egy kicsit zsíros is, ami könnyen megtörténik, mert közei esik a reggeli szalonnához és igy elzsirosodik, — az a falusi nép szempontjából ezt nem tartja szerencsés gondolatnak. Az államkincstár szempontjából is fontos az esetleges visszaélések elkerülése végett, hogy az adókönyvecskék lehetőleg meglegyenek és rendben legyenek. Maga ez a törvényjavaslat is provideái olyan esetre, amikor valamennyi adózót behívhatják a községházára abból a célból, hogy az adókönyvecskék revidiálhatók és az adófőkönyvvel összehasonlithatók legyenek. Ez rendkívül fontos olyan esetekben, amikor sikkasztás gyanúja merül fel az adószedő közeg ellen, vagy amikor attól lehet tartani, hogy nagyobb összegeket irt be a ielek könyvébe, mint az adófőkönyvbe és igy megkárosította a feleket. Épen ezért nem tartom szerencsés gondolatnak azt, hogy a mélyen t. minister ur több esztendei adóeredményt akar egy kis adóivecskén rögzíteni, mert nagyon jól tudjuk, hogy egy-két esztendeig még csak: megőrzi valahogy a polgár az adóivet, ha tudja, hogy esetleg szükség lehet rá, de már nyolc-tiz esztendőre visszamenőleg hiába keres a mélyen t. minister ur polgárházban ilyen okmányokat ; addig az már régen elveszett, vagy elhasználta az asszony pakkolőpapirnak, vagy a gyerekek játszottak vele, vagy már megette az egér, szóval azt többé előkeríteni nem lehet. Én tehát falahelyen sokkal jobbnak tartom azt a régi rendszert, amely szerint évről-évre állítják ki az adókönyvecskéket, minden évre külön adófüzetbe vezetik be az adók lerovását. Addig az ègy-két évig, amíg szükség lehet rá, valahogy méií csak megmarad, de nyolc-tiz év adóeredményét egyetlenegy adókönyvecskében megőrizve tartani, — ez a falusi nép viszonyainak nem felel meg. A 17. § ugyanolyan intézkedéseket tartalmaz, mint amilyeneket már előbb kifogásoltam a 7. §-nál. A 7. § ugyanis az adókivetési munkálatokról intézkedik, a 17. § pedig már a könyvelési és nyilvántartási munkálatokról, ideértve a földadó kataszteri nyilvántartásokat is, és itt is megállapitja azt a szerintem nagyon helytelen gyakorlatot, hogy amennyiben ezen a téren az illető közegeknek ezirányu munkásságában mulasztás volna konstatálható, akkor elsősorban ezek a közegek felelősek az igy okozott kárért, de ha ezt rajtuk nem lehet behajtani, akkor felelőssé teszi a községet, visszkereseti jog mellett. Mi lesz megint az eredménye ennek a dolognak a gyakorlatban ? Az, hogy a pénzügy igazgatóság sohasem fog azzal vesződni, hogy a mulasztó jegyzőn, vagy birón hajtsa be a követelését, mert ez vesződséggel járna, ezek esetleg kimutatják a vagyontalanságukat, szóval, ott a kincstár követelése nem prompt likvid ; — hanem egyszerűen ki fogja mondani : község, fizess, azután a visszkereseti jognál fogva hajtsd be ezt a jegyződön i Aki ismeri a község és a jegyző közötti viszonyt, elképzelheti-e azt, hogy az a község valaha is be tudjon hajtani ilyen követelést a saját jegyzőjével szemben, hogy az a képviselőtestület, amely ott ül, és amelynek jövedelemadója, vagyonadója, stb. stb. nagyrészt annak a jegyzőnek a jóindulatától is függ, tényleg merje is ezt a követelést érvényesíteni? Aki a vidéki életet ismeri, nagyon jól tudja, hogy az annyit jelent, hogy annak a jegyzőnek, vagy bírónak mulasztásából eredő kiadások megint csak annak a nyomorult adózónak a nyakába szakadnak, aki már úgyis elég adót fizetett ós aki nem tehet arról, amit a község jegyzője csinál. Mert egészen más a helyzet a városokban, ahol a városi nagy adókezelés városi adóhivatal 2T