Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

154 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdán. fen tartását teszi szükségessé és ahol az adóhivatalt a polgármester, a városi jegyző, a tanácsnokok bármikor ellenőrizhetik és felülvizsgálhatják. De faluhelyen kik az adószedők? A jegyző, meg a biró. Ki ezeknek felettes hatósága? A főszolgabíró és az adózás szempontjából a pénzügyigazgató. A községnek a jegyző és a biró felett semmiféle felügyeleti jogkört egyetlen egy törvény sem biztosit. Már most hogyan legyek én anyagilag felelős olyan valakiért, akit nem ellenőrizhetek. (Egy hang balfelol : Kinevezik őket !) Városokban ellenőrizheti az ügykezelést a polgármester stb., de falun ilyen ellenőrző közeg nincs és a minister ur ebben a törvényjavaslatban az esetleges mulasztások és esetleges sikkasztások okozta károkért mégis a község adózó polgárait akarja felelőssé tenni. De statuálok egy más esetet. Nagyon jól tudjuk, hogy egy egy körjegyzőséghez 3—4 kisközség is tartozik. A törvényjavaslat szerint az adó behajtói a jegyző, az adóügyi jegyző, vagy az adóüggyel megbízott segédjegyző és az illető községnek községi birája. Mondjuk, 1 ogy én olyan körjegyzőséghez tartozom, ahol öt kisközség van. Az egyik, az ötödik számú kisközségben az odavaló biró összejátszik a kiküldött segédjegyzővel és elsikkasztják a behajtott adópénzt. Ki felelős érte? Egyénileg elsősorban a jegyző és a biró, akik a sikkasztást elkövették. Es anyagilag ki felelős érte ? Az egész körjegyzőség. En a magam községéből vagy a másik négy községből hogyan ellenőrizzem, hogy az ötödikben mit csinál a biró és a jegyző ? Velük mennem nem szabad, mert erre nekem semmiféle törvény jogot nem ad. Ha ellenőrizni akarom az adóbehajtást, azt mondhatja nekem a jegyző és a biró: menjen innen az ur, semmi köze hozzá, a törvény szerint mi vagyunk ennek végrehajtói, itt semmiféle érdeklődő magánfelet nem tűrünk. Amikor pedig fizetségre, kártérítési kötelezettségre kerül a sor, mégis én vagyok a kártérítésre kötelezett, az a másik négy község, amelynek az ötödik község ügyvezetéséhez abszolúte semmi köze nincs. Azt hiszem, ez a példa mindenkit meggyőzhet arról, hogy az ebben a szakaszban, de általában az egész törvényjavaslaton végigvonuló anyagi felelősség kérdése mai alakjában fenn nem tartható és a felelősséget oly közegekért, akiket nekem ellenőrizni nemcsak módomban nincs, de jogom sincs, semmi körülmények között a községre hárítani nem lehet. Megengedem, hogy a kincstár szempontjából ez nagyon kényelmes álláspont és a kincstár szempontjából ez abszolúte biztos is, mert akármilyen vagyontalan is a jegyző és a biró, a kincstár a maga követelését megkapja. De kiktől ? Olyan ártatlan emberektől, akiknek abban a mulasztásban nemcsak semmi részük nincs, de akiknek a mulasztást semmi módon megakadályozni, de még csak ellenőrizni sem lehet, Ezt tehát ugy ebből a szakaszból, mint a később következő törvényszakaszokból is a magam részéről eliminálandónak tartom, mert ez olyan magánjogi kötelezettséget róna az adójukat becsületesen befizetett polgárokra, amelyeknek, nézetem szerint, rendezett, polgáriasult államban azok semmi körülmények között ki nem tehetők. Ugyanennél a szakasznál megismétlem azt az észrevételemet is, hogy a kártérítési ügyekben való felebbezés ne a pénzügy minister úrhoz menjen, aki ebben a dologban érdekelt fél, ne legyen ő maga magának, a saját érdekeinek birája, hanem a felebbezés elbírálása itt is a közigazgatási bíróságra ruháztassák. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Következik egy szakasz, amelyet szintén nagyon súlyosnak tartok. A 18, § kimondja (olvassa): »Ha valamely községben az adózók tartozásának egyénenkinti leszámolása bármely okból szükségessé válik, a pénzügyigazgatóság az egyénenkinti leszámolást elrendeli«. Kendben van, magam is belátom, előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy községben egyénenkint kell számoltatni az összes adózókat, ahol valami nagy visszaélésnek, nagy sikkasztásnak, vagy ilyesminek kinyomozásáról van szó. Ezt tehát el is fogadom minden további nélkül. De itt van a második pontban, a következő rendelkezés (olvasba) : »A leszámolás költségeit az illető község viseli, fenmaradván visszkereseti joga a mulasztó közeg ellen.« Tehát megint ugyanaz a nóta, mint az előbbi szakasznál. Ha az állam érdeke azt kívánja, hogy valahol kiküldött állami közeg utján ily nagyarányú vizsgálat rendeltessék el, ami napokig, hetekig eltarthat, aminek költségei tehát óriási összegre rúghatnak, semmi körülmények között nem tartom helyesnek és igazságosnak, hogy az ilyen rendkívüli vizsgálat költségeivel azt a községet terheljék, amelynek a mulasztásban tulajdonképen semmi része nincs. Szólnom kell még a törvényjavaslat 21. §-ának arról a rendelkezéséről, amely szerint az az adózó, aki esedékes tartozását a megállapított fizetési határidőig be nem fizeti, az esedékesség napjától annak az évnegyednek végéig, amelyben a befizetés történt, évi 8°/o-os késedelmi kamatot fizet. Ha ennek az intézkedésnek gyakorlati végrehajtását és annak képét vizsgáljuk, ez a következőképen fog alakulni. Nekem az adótörvénvek szerint mindig a negyedév közepéig, tehát pl. az első negyedet véve alapul, február 15-ig kell befizetnem a negyedévre esedékes adót. Amennyiben február 15-ig be nem fizettem, hanem 16-án fizettem be, a kincstár már egész negyedévi 8°/o-os késedelmi kamatot számit a terhemre. Ha pedig ezt a negyedet elmulasztottam és tegyük fel, hogy nem március 31-ón, hanem április 1-én fizettem be adómat a községházánál, akkor ugyebár február 15-től számítva április l-ig hat hetet és egy napot mulasztottam. Ha tehát az államkincstár az elmúlt negyedre