Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
150 A nemzetgyűlés 66, ülése 1922, felhívására megjelenni tartozik, azonban az idézés csak a saját községének községházára szólhat, (Helyeslés balfelöl) Ugyanezen szakasznak van még egy intézkedése, amelyet én bizonyos mértékben aggályosnak tartok, az t. i. s hogy az adózó üzleti könyveit, vagy azok egy részét a könyvvizsgálat megtartásáig a pénzügyigazgatóság végzésileg lefoglalhatja. Ez a kérdés a gazdákat nem nagyon érinti, mert jól méltóztatik tudni azoknak, akik gazdák, hogy könyvvezetéssel Magyarországon legfeljebb a nagyobb gazdaságok foglalkoznak, a kisgazdáknak a könyvvezetés abból áll, hogy mennyi van a bugyellárisban. (Derültség.) En a javaslat ezen intézkedése ellen azonban szintén felemelem aggódó ós óvó szavamat, habár itt nem gazdaérdeket védek, hanem a vidéki kereskedő és iparosság érdekét, aki esetleg könyvet vezet és akit végtére nem lehet üzletében megakasztani azzal, hogy a finánc összes üzleti könyveit egyszerűen lefoglalja, elviszi és amennyire a közigazgatás gyorsaságát ismerjük, hetekig, hónapokig, esetleg évekig ott tartja és ezáltal egész üzletmenetét teszi lehetetlenné. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Belátom, hogy lehetnek olyan esetek, nagyon kivételes esetek, amikor erre a drákói intézkedésre szükség van, azonban ezt a generális felhatalmazást, mely teljesen és kizárólag a pénzügyigazgatóság tetszésétől teszi függővé azt, hogy valakinek az üzleti könyveit lefoglalhassa, aggodalmasnak tartom és nagyon kérem itt is a t. kormányt, iparkodjék a szakasz ezen rendelkezését valami megnyugtató módon ugy enyhíteni, hogy ebből zaklatás és egyes üzleti egzisztenciák tönkretétele ki ne fejlődhessék. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon) Az 5. §-nak arról az intézkedéséről már beszéltem, hogy nemcsak a magam, hanem a mások adóügyében is megcitálhat engem a pénzügyigazgatóság. Ezt is Kissé messzemenő intézkedésnek tartom, bár belátom, hogy adódhatnak elő olyan esetek, midőn valamely adózó adózóképességének megítéléséhez feltétlenül szükség van másoknak, az illetővel közvetlen viszonyban nem álló embereknek meghallgatására is. Ami aggodalmam itt felmerül, azt reparálja az, amennyiben honorálni méltóztatik azt, amit az előbb mondottam, hogy az idézés az illetőnek kizárólag saját községe községházára szólhasson. Mert méltóztassék figyelembe venni, hogy a szakasz további intézkedése szerint az, aki az első bekezdésben meghatározott kötelezettségének szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget, vagyis az a parasztember, aki az idézésre esetleg nem ment be Kaposvárra, 50.000 koronáig terjedhető, szabadságvesztésre át nem változtatható pénzbírsággal büntethető. (Mozgás a jobboldalon ) Ha pedig még ezután sem megy be Kaposvárra, akkor elővezetési parancs adható ki ellene az ügyészség utján, szintén csak a pénzügyigazévi december hö 6-án, szerdán. gatóság egyszerű kívánságára. Ezenfelül ugyanezen szakasz 10. pontja kimondja még azt is, hogy aki a felvilágosítások megadását, adatok közlését megtagadja, illetve ismételt idézésre sem jelenik meg, vagy megjelenvén, megtagadja a vallomástételt, jövedéki kihágást is követ el és ezt a ^örvény külön is bünteti. Én belátom, hogy a t. m nister urnák iparkodnia kellett áz államkincstár erdekeit a lehetőségig körülbástyázni. Erre szükség van. A mostani rettenetesen felemelt adók természetszerű következménye, hogy az adózók iparkodnak az elviselhetetlen teher elől menekülni, az alól kibújni. Elismerem tehát, hogy a minister urnák kellett a maga jogainak védelmét körülbástyázni, azonban ennek a körülbástyázásnak sohasem szabad odáig mennie, hogy ebből az adózó közönség par excellence zaklatása fejlődhessék ki. (Ugy van ! bal felöl.) Szólnom kell még a 6 § második pontjáról, mely azt mondja, hogy (olvassa) : »Tanút vagy szakértőt csak indokolt esetben és csak a vitás kérdés tisztázásához elkerülhetetlenül szükséges számban lehet meghallgatni, illetőleg alkalmazni.« Ezt nagyon helyesnek tartom, de jön most egy mondat (olvassa): »Ezen eljárás során a faggatást és. a családi viszonyokba avatkozást kerülni kell és a kihallgatást csak a közszolgáltatás kivetéséhez szükséges adatokra és tényleges viszonyokra szabad kiterjeszteni.« T. Nemzetgyűlés ! Teljes életemben a tiszta helyzeteknek voltam barátja, sohasem szerettem azokat a kifejezéseket, amelyek burkoltak, amelyek erre-arra magyarázhatók. Nagyon kérem a t. minister urat, legyen segítségére az én szerény elmebeli tehetségemnek és méltóztassék nekem definiálni azt, hogy mi a »faggatás« ? Mert ha engem a finánc megcitál és azt kérdezi tőlem, vezetek-e könyvet és én azt mondom, hogy nem vezetek, mire ő kezd tőlem jobbról-balról mindenfélét kérdezni, hogyan csinálom a kiadásaimat, hogyan irom be a bevételeiméit, hogyan tartom ezt vagy amazt nyilván, mindez egészen természetszerű kérdés, melyekhez nézetem szerint feltétlenül joga van annak a pénzügyi tisztviselőnek és ezzel engem még nem »faggat«. De ha én, mint fél a 6. § második pontjára hivatkozom és azt mondom, hogy uram, ön engem faggat, pedig a 6. § második pontja értelmében ezt kerülni kell, én a faggatás ellen tiltakozom és nem felelek, akkor rám húzzák az 5. § tizedik pontját, amely azt mondja, hogy ha — kérdeztetvén — nem felelek, akkor jövedéki kihágást követek el. (Derültség.) Ez a szövegezés tehát egészen tipikusan olyan, melyre csak azt mondható : ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, jó falusi közmondás szerint. Már pedig én csak a tiszta helyzetet szeretem. Legyen tisztában a pénzügyi tisztviselő azzal, hogy neki mi a jogköre, viszont legyen tisztában az adózó is azzal, mik a kötelességei és jogai. Méltóztassék ezt a »faggatás«
