Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. szót tehát törölni, mert ennek semmi pozitív értelme sincs. A kikérdezés már faggatás és a faggatás kikérdezés. Hogy a határvonal hol van, azt sem én, sem a minister ur, sem senki a földtekén megállapítani nem tudja. Ez a szó csak felesleges teher ebben a törvényjavaslatban, nem segít az adózón, nem segit a pénzügyi tisztviselőn, ellenben káoszt teremt és ezzel elősegíti a rosszhiszemű emberek eljárását. Méltóztassék tehát ezt a szót egyszerűen törölni, én azt elengedem az adózó közönség nevében. Ami pedig a mondatnak azt a másik részét illeti, hogy »a családi viszonyokba való avatkozást kerülni kell«, itt ez a »kerülni kell« kifejezés engem, őszintén megvallva, nem elégít ki. Ez megint olyan dolog, amit nem lehet definálni. Mondja ki a törvény egyszerűen, hogy . . . Esztergályos János : Tilos ! Gaal Gaston: ... a családi viszonyokba avatkozni tilos. (Helyeslés balfelöl.) Akkor tisztában van vele mindenki, a pénzügyi tisztviselő és az adózó egyaránt, hogy meddig mehet az egyik a kérdezésben és mennyire köteles a másik elmenni a válaszban. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ugyanennek a szakasznak van még egy pontja, amelyet aggodalmasnak tartok, a harmadik pont, amely azt mondja (olvassa) : »Könyvvizsgálat esetén a vizsgálatot a pénzügyigazgatóság által meg- • állapított és ; :: adózóval is közölt napon rendszerint az adózj üzletében vagy lakásán, esetleg a pénzügyigazgatóságnál kell foganatosítani.« Városi adózóra nézve ez nem jelent nagy különbséget. A falusi adózóra nézve azonban ugyanaz a helyzet ennél is, mmt a megidézésnél volt. Annak a falusi adózónak, ha összes könyveivel, levelezésével és mindennel be kell sétálnia a faluról Kaposvárra, ez több napi mulasztást, ezrekre menő kiadást jelent, amely elől én az adózó közönséget feltétlenül megvédeni kívánom már csak azért is, mert hiszen erre nincs szükség. Azt a vizsgálatot tessék a községházán megejteni. A pénzügyi tisztviselő könnyen kimehet oda egypár napra, annyival is inkább, mert a községben bizonyára nemcsak azzal az egy, hanem több adózóval is van dolga, mig az adózó közönségre ez zaklatással, napokig tartó időveszteséggel és költséggel is jár, ami nézetem szerint a célnak nem felel meg, másfelől pedig egyenes zaklatás és költségokozás. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szólnom kell ennek a szakasznak még egy rendkívül súlyos intézkedéséről. Az 5. pont kimondja azt, hogy »a könyvvizsgálat eredményét a pénzügy igazgatóság szabadon mérlegeli s amennyiben a könyvvizsgálat után sem találja az adózó állításait bebizonyitottnak, a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.« Mint méltóztatnak tudni, az összes adóNAPLÓ VI. ívi december hó 6-án, szerdán. 151 törvényeknél én voltam szószólója annak az álláspontnak, hogy a jövedelmi adó legigazságosabb megállapítási alapja a rendes könyvvezetés, hogy törvényeink kötelezzék az összes adózókat successive az intellektus mértékéhez képest arra, hogy bevételeikről és kiadásaikról legalább egyszerű könyveket vezessenek, mert így meglesz az a bázis, amelynek alapján finánc és adózó közönség egymással szemben állanak. Ezt a felfogásomat honorálta is a kormány és a nemzetgyűlés, amennyiben a nemrégiben tárgyalt adótörvényeknél hozzájárult a minister ur ahhoz, hogy a kötelező könyvvezetést bizonyos vagyonkategoriákra és bizonyos foglalkozási ágakra nézve a törvénybe iktassuk. En azonban ezt nem ugy képzeltem, hogy azt a könyvet azért vezetjük, hogy a finánc csak kíváncsiságból nézze meg és mikor megnézte, akkor azt mondhassa: köszönöm a szives mulatságot, én azonban az ur adóját mégis csak ugy fogom megállapítani, ahogyan jónak látom, — hanem ugy képzeltem, hogy azok a kötelező számadáskönyvek büntetőjogi szankció mellett bizonyító erővel birjanak, és ha én okmányokkal igazolt számadásokkal bizonyitom, hogy nekem egy évben a jövedelmem csak ennyi és ennyi volt, akkor a fináncnak semmi körülmények között ne lehessen jo»a arra, hogy egyszerűen semmibe sem véve az én könyvvezetésemet és az azáltal való bizonyítást, magát azon túltegye, szabadon mérlegelje a helyzetet és esetleg rám jövedelmi adókat vethessen ki olyan esztendőben, amelyről én pozitív adatokkal kimutatom, hogy akkor veszteségem volt. Én tudom, hogy a könyvvezetés terén bizonyos körökben máris meglehetős visszaélés folyik. Tudom, hogy igen sok üzletágnál ma már két könyvvezetés van, egy a finánc, a nagy nyilvánosság részére, egy pedig pro domo, házi használatra. Mondom, ezt mind tudom és elismerem azt, hogy a minister urnák joga van módot és alkalmat keresni arra, hogy az ilyen rosszhiszemű könyvvezetők ellen védekezzék. De hogy alkalmat adjunk a pénzügyigazgat óságnak arra, hogy ezen egyszerűen túltegye magát s a könyvek adataira való tekintet nélkül szabadon állapítsa meg az én adómat, ezt az intézkedést az adózó szempontjából nem tartom megengedhetőnek. Meg lehet találni, mélyen t. minister ur, a középutat. Statuálni lehet a törvényben azt az irányt és utat, amelyet a végrehajtó közegeknek követniök kell, csak azt kell tisztába hozni, hogy ahol a vizsgálat kifogástalan könyvvezetést talál, amelynek minden lényegesebb tétele okmányokkal és ellenokmányokkal megfelelőképen igazolva van, ott ezeket a könyveket köteles elfogadni és az adót ezeknek a könyveknek alapján köteles megállapítani. Olyan esetekben ellenben, ahol a könyvvezetés csík tessék-lássék számhalmaz s abban egyszerűen és rendes módon senki világosan kiigazodni nem 22