Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-65

140 A nemzetgyűlés 65. ülése 1922. Vajda Sándor volt ministerelnök sokkal harciasabb hangot használ. (Zaj jobb felöl.) Kérem, ezt Vajda mondja. Ezt intézzék el azután a románok odahaza, ezt nem lehet külpolitikai vagy diplomáciai kérdésnek tekinteni. (Olvassa :) »Mi erdélyiek azt hittük, hogy a királyságban társakat találunk az együttműködés nagy munkájához. Olyan népet találtunk ott, amely még mindig a rabszolgaság korában él. Megállapíthatjuk, hogy egy nép sem élt nagyobb elnyomatás alatt, mint a királyságbeli oláhok. Ellopták jogait és a dolgozó osztályokból rabszolgákat csinált a kormány. Erdélyben fejőstehénnek nézik a népet, de vigyázzanak, mert mind a négy lábával rúgni is fog. Mi itt tudjuk, mit jelent, az, ha a Szamos völgyében meggyül a viz, átlépi a medrét és maga előtt mindent elsodor.« Ezt Vajda mondja] (Olvassa :) »Vigyázzanak, mert ha nem akarnak távozni, ugy elsöpri őket, mint a Szamos árja.« Patacsi Dénes: Szilágyi nem is mondott ekkorákat ! Friedrich István : Ez szorosan összefügg a keleti kérdéssel. Csicserin nyilatkozata, a román politikusok nyilatkozatai belevilágítanak a keleti kérdés tűzfészkébe. Ez nincs távol tőlünk; ez közel van hozzánk. Ha mást nem is tudunk tenni, itt a nemzetgyűlésen utat, módot és alkalmat találtam, hogy a nagy kulturvilág figyelmét ezekre az állapotokra felhívjam. (Helyeslés a balközépen.) Eögtön készen leszek, t. Nemzetgyűlés, (Halljuk ! Halljuk !) csak még ki akarom emelni hogy Hanotaux francia delegátus Genfben a legutóbbi tanácskozásokon, amikor a kisebbségi kérdés került napirendre, azt mondotta: Ne bántsák az utódállamokat kisebbségi kérdésekkel, ne zavarják meg, meg kell várni, mig egészen nemzeti alapon tudnak kifejlődni. — Szóval, ne zavarják az utódállamokat az emésztés folyamata idején. T. Nemzetgyűlés ! A keselyű a mithológiában nagyon gyakran előforduló állat. A keselyűről a mithologiában azt olvassuk, hogy az indusok gyáva és félénk állatnak tekintették, amely, ha a dögöt megette, szeret lassan és hosszan emészteni és akkor a világért sem szabad megzavarni, mert a keselyű szent állat, az mindig a gonosz szellemekkel küzködik és ilyenkor az isteneket is segítségül hívja. Ez a mithologiai mese jutott eszembe, amikor azt láttam, hogy másik szomszédunk mindig ityen emésztési zavarokkal küzdve, szalad az ententeistenekhez és igyekszik most már az isteni szövetség közelében mint népszövetségi titkár is elhelyezkedni Kiss Menyhért: Benes! Bogya János : Hébelt ur is fenyegetett az entente-tal, a külfölddel itt a nemzetgyűlésen ! (Mozgás a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Befejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk ! a baléin december hó 5-én, kedden. oldalon.) Lehetnek egy nemzet történetében olyan fázisok, amikor feltétlenül a kormánynak kell vezetnie és irányítania az egész közvéleményt. Lehetnek olyan fázisok, amikor a közvéleménynek kell szorítania és irányitania a kormányt. (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Ma is !) Sajnos, ma egyik sem lehetséges, azonban van egy harmadik eset. A harmadik eset pedig az, hogy a közvélemény és a nemzeti közérzés megmarad közérzésnek s ez élő valóság, ezzel számítania kell mindenkinek, még áz entente-nak is. (Ugy van! balfelöl.) Ezt óhajtottam csak szóvátenni, különben a következő interpellációt intézem a kormányhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a lausannei konferenciára vonatkozólag megtett intézkedéseiről a nemzetgyűlésnek tájékoztató felvilágosítást adni?« (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) A külpolitikai kérdések tárgyalásánál az ellenzéknek mindenesetre könnyebb a szerepe, mint a kormánynak. Könnyebb a szerepe azért, mert hiszen ő megszólaltathatja a nemzet érzelmeit, megszólaltathatja a szenvedélyeket, mig a kormánynak kötelessége a rideg, a szürke napi tényekhez ragaszkodva, a maga utjain haladni. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Eriedrich t. képviselő ur amikor interpellációját elmondta, beszédének első felében a nemzet érzelmeihez appellált. Vannak pillanatok, amikor a nemzet életében szükség van arra, hogy itt a nemzetgyűlés terméből is olyan szavak hangozzanak el. amelyek a nemzet érzelmeihez szólnak. (Helyeslés a jobboldalon.) En azonban az interpellációra adandó válaszomban ridegen a kérdésekre akarok szorítkozni, amelyeket hozzám intézett. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A tisztelt képviselő ur azt kérdi tőlünk, hogy törekedtünk-e arra, hogy a lausannei konferencián képviseltesse magát a magyar kormány. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a lausannei konferenciára a magyar kormány meghívást nem kapott. Hogy nem kapott meghívást, annak oka és magyarázata a trianoni szerződós, még pedig annak 70. és 74. §-a, amelyeknek értelmében (olvassa) »Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri mindazoknak a békeszerződéseknek és pótegyezményeknek teljes érvényességét, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak kötöttek, vagy kötni fognak azokkal a hatalmakkal, amely hatalmak a volt Osztrák-Magyar monarchia oldalán küzdöttek ; kötelezi magát, hogy elfogadja azokat a rendelkezéseket, amelyeket a német birodalomra, Ausztriára, a bolgár királyságra és az ottomán birodalomra vonatkozólag megállapítottak vagy meg fognak állapítani, s hogy elismeri az uj államokat a számukra ilyen