Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-65
A nemzetgyűlés 65. ülése 1922 módon megállapított határok között.« (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A lausannei konferencia két kérdést van hivatva rendezni. Az egyik a békekötés Törökország és Görögország között, a másik a békekötés Törökország és a szövetséges hatalmak, illetőleg az entente között. Mi tehát, mint szerződő fél, amely betolakszik a lausannei konferenciára, nem is szerepelhetnénk még abban az esetben sem, ha a trianoni békeszerződés 74. cikke nem intézkednék ugy, amint felolvasni bátor voltam. (Egy hang a baloldalon: Mit esinál ott Behes?) Érre is bátor leszek rögtön válaszolni. Két kérdés van, amelyben a magyar kormány, illetőleg a magyar állam ott érdekelve lehetne. Az egyik a kapitulációk kérdése, a másik pedig a tengerszorosok, illetőleg azok semlegesítésének kérdése. Ami a kapitulációk kérdését illeti, erre vonatkozólag is praejudiciális paragrafust tartalmaz* a trianoni szerződés, a 70. §-t, amely igy szól (olvassa) : »Magyarország kötelezi magát, hogy a maga részéről elismeri és elfogadja mindazokat a megállapodásokat, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak Törökországgal és Bulgáriával azokra a jogokra, érdekekre és kiváltságokra vonatkozólag kötni fognak vagy már megkötöttek, amelyeket Magyarország vagy magyar állampolgárok Törökországban vagy Bulgáriában igényelhetnek s amelyekre nézve a jelen szerződés rendelkezést nem tartalmaz.« Ami a tengerszorosok semlegesítésének kérdését illeti, ugy mint dunai állam, természetesen ebben a kérdésben érdekelve vagyunk. Bátor vagyok azonban t. képviselőtársam figyelmét arra felhívni, hogy a konferenciára nemcsak Magyarország,hanem a dunai államoknak nagyobb része nem kapott meghívást. Meghívást kaptak Románia és Szerbia, nem mint dunai államok, hanem mint Balkán-államok, amelyek a szomsédság révén birnak bizonyos érdekkel a török békekötésénél. Nem kapott azonban meghívást sem Magyarország, sem Ausztria, sem Németország, sőt a győzők közül még Csehszlovákia sem ; (Nagy mozgás és félkiáltások a baloldalon : Hol Győzőtt Cseh-Szlovákia ?) mert Benes külügyminister urnák jelenléte Lausanneban nem azt jelenti, hogy ő mint meghívott volna ott jelen, hanem csakis azt, hogy ő a maga részéről jónak tartotta, hogy odautazzék és személyes érintkezést keressen az ott képviselt hatalmakkal. (Félkiáltások a baloldalon: Ez az !) De ő hivatalosan a konferencián nem is vehet részt, mert meghívást nem kapott. (Zaj balfelöl.) Ez az oka annak, hogy Magyarország a lausanne-i konferencián hivatalosan nem vett részt. Meghívást nem kapott és minthogy meghívást nem kapott, hivatalosan nem is vehetne részt. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha évi december hó 5-én, kedden. 141 a magyar kormány nem kisérné a legnagyobb figyelemmel az ott folyó eseményeket és azokat a tárgyalásokat, amelyek Lausanneban folynak. A magyar kormány utasította berlini ügyvivőjét, hogy Lausanneba utazzék, a konferenciát állandóan figyelemmel kisérje és a magyar kormányt megfelelően informálja. Ebben a tekintetben tehát a külügyministerium kötelességét megtette. Messzebbmenő kötelességet ebben a tekintetben nem vállalhatott, mert hiszen hívatlan vendégnek ajtót szoktak mutatni. T. Nemzetgyűlés ! Még csak röviden akarok felelni egy másik kérdésre, amelyet a t. képviselő ur felvetett és ez a fiumei kérdés, illetőleg ezzel kapcsolatban a bolgár korridor kérdése. A bolgár korridorhoz nézetem szerint semmi közünk sincs, azzal nekünk foglalkoznunk nem is kell, de nincs is rá alkalmunk. Másképen áll a fiumei kérdés. Egészen bizonyos, hogy nekünk is és meggyőződésem szerint Olaszországnak is egyformán érdekünk, hogy kapcsolatunk Fiúméval helyreállittassék ; (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) érdekünk az, hogy a megszakított vasúti vonalak helyreállíttassanak és hogy mi legyünk az a Hinterland, amelyre Fiume támaszkodhatik. Ebben a tekintetben a magam részéről is csak örömmel üdvözölhetem azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a jelenlegi olasz ministerelnök e tekintetben a nyilvánosság előtt közrebocsátott. (Éljenzés bal felől) Mi rajtunk nem fog múlni, hogy diplomáciai téren mindent meg ne tegyünk abban a tekintetben, hogy Fiúméval az érintkezést újból felvehessük. E tekintetben is azonban — sajnos — nehéz a helyzet, mert hiszen a trianoni szerződés a kérdés elintézését tárgyalásokra, még pedig elsősorban a szomszédok közötti tárgyalásra utalja, amely tárgyalások felvétele érdekében már több izben tettünk lépéseket és talán reményem van arra, hogy most, ha a vasúti kérdéseket és más, kereskedelmi összeköttetési kérdéseket Jugoszláviával tárgyalni leszünk képesek, ezt a kérdést is megoldás elé vihetjük. T. Nemzetgyűlés! Az természetes, hogy a mai viszonyok között mi nem követhetünk külpolitikai téren olyan politikát, mint aminőt a régi osztrák-magyar monarchia követett azokban az időkben. Hiszen nagyhatalomból leGyőzőtt kis országgá váltunk és nekünk ebbe a szomorú helyzetbe bele kell nyugodnunk addig, amig meg nem erősödünk. (Egy hang a baloldalon : így sohasem erősödünk meg !) Ez nem azt jelenti, mintha a magyar kormány a magyar érdekeket nem igyekeznék kellő nyomatékkal képviselni mindenütt ott, ahol erre módja van és erre alkalma nyilik. Ez csak annyit jelent, hogy ne játsszunk nagyhatalmasdit, mert meggyőződésem szerint ez károsabb volna a magyar érdekekre, mint ha semmit sem teszünk. (Ugy van! bal felöl.) Ha tehát én itt felszólalok és a t. képviselő 20*
