Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-65

A nemzetgyűlés C5. élése 1922. ségünk fennáll. De most, hogy ez a gazdasági közösségünk már nincs meg, semmiféle akadály sem áll annak útjában, hogy a ministerium a szeszmonopólium kérdésével a törvényhozás elé jöjjön, amikor is elérhető, hogy a szeszterme­lésből előálló és ma tisztán a kapitalista érde­keket szolgáló óriási tőke mint részesedés a kincstárnak jusson Még egy más szempont is vezet akkor, mikor ezt a javaslatot nem fogadom el és ez az, hogy amikor a kormánynak a javaslat szerint az ipari és más érdekek szempontjából szüksége van az aceton gyártására, akkor nem járulhatok hozzá semmiképen egy olyan javaslatnak elfoga­dásához, amely kizárólagossági joggal egyetlenegy ipari vállalatnak adja meg az aceton gyártási jogát. Ez t. i. odavezet, hogy ezt az egy ipari vállalatot privilegizáljuk és ha ennek a privilé­giumnak megadásával az állami és ipari érdeke­ket teljesen kiszolgáltatjuk ez egyetlenegy ipari vállalat pénzszomjának, akkor ez olyan árakat fog felszámítani az általa termelt acetonért, amely az Ő érdekeinek megfelel, és semmiképen sincs biztosítva az, hogy ezt a kérdést az ipar és az állam érdekeinek nagyobb sérelme nélkül meg lehessen oldani. De van még egy más szempont is, amely engem e kérdés megbirálásánál vezet, és ez az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy uj gyártási metódusról szól. Eltekintve attól, hogy ez a gyártási metódus, mint ahogy Nánássy t. képviselőtársam is mondotta, még nincs a gya­korlatban teljesen kipróbálva és tisztán csak egy elméleti, egy laboratóriumi kísérlet ered­ménye, nem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy ilyen elméleti eredmények alapján már kizáró­lagos gyártási jogosultsággal ruházzunk fel egy ipari vállalatot, hanem szükségesnek tartanám, hogy azokkal a módszerekkel történjék nálunk is az aceton gyártása, amelyekkel már korábban kísérleteztek. Széltében-hosszában beszélik már az egész városban és már nyilvánvaló, hogy a Krausz és Moskovitz-féle szeszgyár fogja az acetont gyár­tani és ez kapja meg azt a privilegizált helyze­tet, amelyet ez a törvényjavaslat teremt. Ennek gyártási methodusán kívül azonban van még egyéb rendelkezésre álló technikai készültség is, amelynek segélyével az állam és az ipar részére a szükséges acetont elő lehet állítani. Német­ország megmutatta a háború alatt, hogyan lehet gyártani acetont falepárolás nélkül is. Minthogy a németek nem akarták a fát lepárolásra és acetongyártásra felhasználni, calcium carbidból, amit közönségesen carbidnak neveznek, termelték a háború egész tartama alatt a szükséges ace­tont. Carbidból pedig csonka Magyarországon is olyan mennyiség áll rendelkezésre, hogy bő­ségesen lehet termelni annyi acetont, amennyire szükségünk van (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Semmiféle indok sem szól tehát amellett, hogy itt burkoltan acetongyártás jel» NAPLÓ VI. évi december hó 5-én, kedden. 131 igével egy ipari vállalatnak 3000 hektoliter szesz gyártására adjunk engedélyt. Itt aztán igazat adok Nanássy t. képviselőtársamnak, hogy való­színű, hogy ez a gyár 3000 hektoliter szeszt elő fog állítani, de hogy az ipari érdekek szempont­jából szükséges acetonmennyiséget is elő fogja-e állítani, ez, azt hiszem, kétséges. Egy további szempont is vezet a törvény­javaslat bírálatánál, nevezetesen az, hogy ezen uj gyártási methodus szerint keményítő tartalmú anyagok használtatnak fel az aceton gyártásánál. Akkor, amikor napról-napra a leghihetetlenebb drágasággal kell a nagy tömegeknek megküzdeniök, amikor ankénteken foglalkoznak a drágaság leküzdésével ; amikor a kivitel kérdésének szabá­lyozásáról van szó; amikor a tömegeknek sorba kell állaniok és ácsorogniok kell az élelmezéshez szükséges termények megvétele végett; amikor a magyar kormánynak Csehországból kell bur­gonyát behoznia: vétkes könnyelműségnek kell nyilvánítani, hogy keményitő tartalmú anyagot — burgonyát, vagy akár tengerit is — aceton­gyártására felhasználjanak. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Ha a kormán) nak vagy az iparnak szüksége van acetonra, akkor állitson elő acetont — mint mondottam — karbidból, állitson elő falepárlással — mert erre is megvan még Csonkamagyarországon is a lehetőség, csak tessék a faszén-kitermelést szabályozni és lehetővé tenni, hogy a mellékterménvek a faszén elő­állításánál megőriztessenek és azokból aceton állittassék elő — de semmiesetre sem enged­hető meg, hogy emberi táplálkozásra, vagy állatetetésre alkalmas keményitőtartalmu anya­gok dolgoztassanak fel ipari célokra. A kormány­nak módjában lenne a tudomány mai fejlettsége folytán másként is megoldani az acetongyártást és pedig olyanképen, hogy a már előállított szeszmennyiséget használná fel a kormány aceton­gyártásra. A technika haladása ugyanis ezt is lehe­tővé teszi. És ahogy a kormány megadja a le­hetőséget azzal, hogy adómentes szeszt bocsát az ipar rendelkezésére ahhoz, hogy ecetet vagy pedig a gyógyításhoz szükséges étert gyártson, ugyanúgy tessék a megállapított kontingensen felül előállított alkoholmennyiséget valamely gyár rendelkezésére bocsátani, hogy abból acetont termeljen. Mert nem igaz az, hogy a törvény­javaslat ezt a 3000 hektolitert is beillesztheti a 240.000 hektoliteres keretbe, mert akkor, ha nem tisztán alkoholt gyártok és alkoholt dol­goztatok fel a keményitő tartalmú anyagokból — ez megint kétségtelen külön számítás nélkül is, nem is kell szakértőnek lenni, laikusok is beláthatják — sokkal több keményitőtartalmu anyagot kell felhasználnom arra, hogy 3000 hektoliter alkohol mellett még a szükséges 1000, vagy 1500 hektoliter acetont gyártsam, mintha tisztán csak alkoholt gyártok és abból állítom elő az acetont. Ez a javaslat, amely a Nemzetgyűlés előtt 19

Next

/
Thumbnails
Contents