Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-65

130 A nemzet gyűlés 66. ülése 1922. magát az acetongyártást pedig mellékesnek tekintené. Nagyon megnyugtató volna, ha az illetékes kormányzat már ezúttal kijelentené, hogy ezek az aggodalmak, kifogások, megszorítások a kon­cesszió-okiratban már figyelemre fognak mél­tatni, semmi másért, csupán azért, hogy minden­féle magyarázásnak eleje vétessék. Szerény véleményem szerint a legszigorúb­ban, a legrigorozusabban kerülni kell minden olyan kormányzati, vagy törvényhozási intéz­kedést, amely a legcsekélyebb mértékű félre­magyarázásra vagy félreértésre adna okot, különösen manapság, amikor olyan könnyen, olyan felületesen és a legnagyobb lelkiismeret­lenséggei igyekeznek meggyanúsítani nemcsak a kormányzatot, hanem magát a törvényho­zást is. Szigorúan kerülni kell azt, hoiry bárki is azt mondhassa, hogy az aceton előállítása és biztosítása céljából annak uj módszer szerinti gyártása csupán a 3<>Qü hl. szesz kedvéért tör­tént volna. (Ugy van! a szélsőbal oldalon) Amennyiben a kormány mégis arra az állás­pontra helyezkednék, hogy az aceton gyártását, előállítását és kellő mennyiségben való biztosí­tását uj módszerrel berendezett gyártelep utján tudja csak elérni, nagyon természetes, hogy a törvényhozás ez elől nem térhet ki. Nem tartom méltányosnak, hogy az újon­nan engedélyezett 3000 hl. szeszkontingens az 1921. évi XLI. te 2. §-a értelmében megálla­pított keretbe illesztessek be s így aránylag vonassek le, ami azt jelentené, hogy a 30O0 hl.-ből 20U0 hl. a mezőgazdasági, 1000 hl. pedig az ipari keretből vonatnék le. Annak idején a szesztermelés kontingentálásánál, később a szesz­termelés keretbeillesztésénél csupán és kizárólag a szesztermelés érdekei voltak az irányadók. Most egy, a szesztermeléssel, annak érdekeivel semmi kapcsolatba össze nem vonható szeszkon­tingens engedélyezése semmiesetre sem terhel­heti a régi keretet; nem volna méltányos és nem volna igazságos, ha az, ennek a régi keret­nek a rovására eszközöltetnék. Szerény véleményem szerint az egyetemes szesztermelés érdeke akkor volna kevésbé sértve, hogyha ez az újonnan engedélyezett szeszkon­tingens egy külön keretben állapíttatnék meg, ami annál is inkább érthető v<»lna, mert a ja­vaslat indokolása szerint a régi 240 000 hekto­literes szeszkoutingens n gy^ágának változása ezt az újonnan engedélyezett szeszkontingenst egyáltalában nem érintheti. Abban az esetben, ha a pénzüyymiuister urnák ezt, az egyetemes szesztermelés szempont­jából fontos óhajtást nem volna módjában tel­jesíteni sa javaslat szerint ezt az ujabb enge­délyezést a 240.000 hektoliteres keretbe illesz­tené be: az volna igazságos és méltányos, hogy ennek az új 3000 hektoliternek engedélyezése az ipari keret rovására történjék, egyrészről . év% december hé 5-én, kedden. azért, mert a javaslat szerint ez az engedélye" zés ipari szeszgyártásnak minősíttetik, igy tehát mi sem természetesebb, mint az, hogy ez a szesz­kontingens az ipari kontingens rovására esik, másrészt pedig addig, amig az ipari gyártás célja csupán a szesztermelés maga, addig a mezőgazdasági szesztermelésnek nem csupán a szesztermelés a célja, sőt a mai viszonyokat te­kintve, nem is ez a főérdeke; a főérdeke az, hogy a szesztermeléssel kapcsolatban nyert mos­lékkal jószágállományának eltartása s egyben gazdaságának üzembentartása és jókarbantartása biztositható legyen. A mezőgazdasági szeszfőzdék az 1921. évi XLI te. meghozatala alkalmával az ipari szesz­gyárakkal szemben meglehetősen hátrányos hely­zetbe kerültek; épen ezért nem volna méltá­nyos dolog, hogyha ez a törvényjavaslat most ismét a mezőgazdasági szeszfőzdék rovására lépne életbe. E törvényjavaslat kérdésének legideálisabb megoldása az volna, hogy ha valamelyes módot lehetne találni arra, hogy az ország szükségletét képező acetont a régi módszer szerint falepárlás utján lehetne előállítani. Amennyiben azonban ez nem lehetséges, s a kormány kénytelen volna uj módszer álláspontjára helyezkedni és ezzel kapcsolatban 3000 hektoliter uj kontingenst engedélyezni, ugy az volna helyes, ha az egye­temes szeszérdekelt ségyeí együttesen az uj válla­lat oldaná meg az aceton előállításának a kér­dés t. Azon reményben, hogy a kormányzat e sze­rény észrevételeket, aggodalmakat, méltámoksági óhajtásokat, amennyire lehet, figyelemre fogja méltatni, a magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom (Helyeslés a balközé­pen, a középen és jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Györki Imre! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok abban a kellemes helyzetben, amelyben az előttem szólott képviselőtársam volt, t. i. hogy a javaslatot elfogadhassam Nem vagyok abban a kellemes helyzetben azért, mert a ja­vaslatot ugy az államkincstár szempontjából, mint az ipari érdekek szempontjából, de általában a közfogyasztás szempontjából is károsnak, veszé­lyesnek tartom. Ha az állam a szeszfőzés kérdésére vonat­kozólag rendelkezést akar életbeléptetni és az érdekeit is meg akarja óvni, akkor sokkal cél­szerűbb lett volna, hogyha a szeszadóra vonat­kozó törvényes rendelkezések módos tása helyett a szeszmonopólium behozatalával fjglalkozott volna., Ez a kérdés már rég napirenden van ; napirenden van a törvényhozásban is, eddig azonban megoldani nem tudták vagy nem akar­ták s indokolásképen mindig azt hozták fel, hogy ennek a kérdésnek megoldása lehetetlen addig, amig Ausztriával való gazdasági közös-

Next

/
Thumbnails
Contents