Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
tm r A nemzetgyűlés 64. ülése 19%2, évi december hő 1.-én, pénteken. Ezt a pénzügyminister ur és a kereekedelemügyi minister ur is elisireite. Nincs szükség arra, hogy a magyar á Ham egy hatalmas, holt administrativ apparátust tartson, amelynek egész gazdasági koncepciója rendesen csak az áremelésre irányul. Teljesen felesleges, hogy az állam továbbra is ilyen, quasi tisztességtelen versenybe belefogva, bele akarjon szólri a közgazdasági életbe. Rupert Rezső: Hozzáéitő embereket kell az állami v: llalatck éléie állítani ! Friedrich István: Tisztességtelen versenynek taitom az a llam részé] ől is, ha a közgazdasá gi életbe belenyúl megfelelő szakismeret és tehetség nélkül. Rothenstein Mór: Állam és állam közt is diszti gv'l i kell ! Friedrich István : Köszönöm szépen ! (Elénk derültség.) Én nagy örömmel üdvözlöm a fővárosnál tapasztalt tendenciát, hogy igyekeznek az összes üzemeket részvénytáisasagok alakjában önállósitani. Már a legutóbbi indemnité si javaslat tá rgyalá sakoi is arra kértem az igen t. kormányt, hogy gazdasági politikajf ban méltóztassék oda hatni, hogy az állani üzemek lehetőleg részvénytársaságok kezébe kerüljenek. Lehetetlen, hogy egy vállalat, mint részvénytársaság ne prosperáljon. Lehetetlen, hogy az állami üzemek ne prosperáljanak, ha magánrészvénytársaságokká alakulnak át. Nem tudok elképzelni államvasutakat deficittel esetleg évtizedeken át. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az á llam vasút aknák feltétlenül az á llam birtoka ban és kezelésében kell lenni. Méltóztassék Ameiikára gondolni, ahol a vasutak túlnyomó része, talán valamennyi, magánkézben van. Br. Lers Vilmos: Ma szuverenitás kérdése az államvasút birtokl sa ! Friedrich István : Tudom, hogy nagyon fontos az állam szuveiénitásának kérdése ebben a tekintetben, de én nem tartanám nagy bajnak, ha a magyar államvasutak egy része ma francia kezekben voir a, me t aká rn ilyen kompliké ciók következnek be, az a pár francia sohasem fog nagy bajt okozri. (Zaj és ellenmondások.) B. Lers Vilmos: Csak a cseheket támogatja! Friedrich István : A vasút és az üzem mégis csak itt marad. Az a fontos, hogy azok az üzemek fejlődjenek, hogy az üzemekbe befektetések történjenek és hogy a pénzügyminister ur végre szabaduljon attól a nagy gondtól, hogy ezeknek összes deficitjét fedezrie kell. Peidl Gyula : És a jövedelem kié lesz ? Rassay Károly: És ki fogja majd megállapítani a ta if t, amelyet mi fizetünk ? Rupert Rezső : Egy napon majd nem fogadnak szót a franciák ! (Mozgás a jobboldalon. Zaj.) Friedrich István : Ezt a pillanatot nem tartom alkalmasnak a:ra, hogy erről bővebben szóljak. Ez az én szerény nézetem és ha Herrmann műegyetemi tanár ur más nézeten van, akkor lesz szives mint professzor nekem megmagyarázni, hogy miért helytelen az én álláspontom. Lehet, hegy az államvasutak tekintetében más álláspont helyesebb, de hiszen a dolog nem annyira sürgős. Nem félek attól, hogy ez egy-két éven belül bekövetkezhetik. Elég idő lesz ana, hegy erre vonatkozólag a gondolatok kiforrjanak minden közgazdasági agyban és hogy annak idején megtalá Íjuk az arany középutat. Én a törvényjavaslatot helyesnek és szükségesnek tartom és ezért magamévá téve elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szóini 1 (Nem.) Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi mini ter ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak az a célja, hogy az üzleti versenyt kellő határok közé szorítsa s igy ebből a szempontból kell néznünk a törvényjavaslatot s ebből a szempontból kell annak bírálatába bocsátkoznunk. Vannak most is egyes törvényeink, amelyek rendelkeznek arról, hogy az üzleti verseny megfelelő korlátok közé szorittassék, van ilyen rendelkezésünk a kereskedelmi törvényben, az ipartörvényben, a védjegytörvényben és egyéb törvényekben is, de ezek sehol sincsenek szisztematikusan összefoglalva, sehol sincs együttesen rendezve a kérdés. Erre irányul a mostani törvényjavaslat. A javaslatnak több irányban van fontossága. Fontossága mindenekelőtt, hogy általában emeli a kereskedelem szinvonalat s mondhatnám, hogy nemcsak a kereskedelemét, hanem az iparét is, mert hiszen az iparral is szoros összefüggésben van. Erre különösen azért van szükség, mert a kereskedelmi pálya s ennek folytán ezen a szabad pályán a legkülönbözőbb műveltséggel biró egyének kerülnek össze s igy fokozottan szükséges, hogy ezen a pályán legyen egy bizonyos szabályozás. Én azt hiszem, hogy igen sok esetben talán csak a tájékozatlanság az oka annak, hogy történnek egyes olyan cselekmények, olyan kicsuszamlások, amelyek egyébként, ha a kérdés már korábban szabályoztatott volna, nem történtek volna meg. Hiszen nagyon csábító mindenkor arra, aki az üzleti életben van, hogy akkor, amikor látja azt, hogy másnak valami esetleg nem egészen egyenes utón sikerül, ő is ugyanerre az útra térjen, nem is gondolva arra, hogy már túlment azon a határon, amely meg van engedve. Azért gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal határozottan emelni fogjuk a kereskedelemnek színvonalát. Ha pedig ez nekünk sikerül, egészen bizonyos, hogy ezzel nagy szolgálatot tettünk a fogyasztók érdekeinek is, mert hiszen természetes, hogy a fogyasztóknak nagy érdeke az, hogy rendezett állapot legyen. A rendezett állapot mindig az egész országnak javára szolgál. De van ezenkívül még egy különös fontossága is ennek a törvényjavaslatnak. Ezidőszerint az a helyzet az országban, hogy felvettük a tárgyalásokat különböző államokkal, hogy kereskedelmi és gazdasági forgalmat létesítsünk.
