Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-64

A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. Amikor mi ezt tesszük és amikor itt eredményre is jutunk, nagyon fontos az, hogy általában a kereskedelmi téren bizonyos rendezett állapot teremtessék. Mi ma abban a helyzetben vagyunk, hogy lassankint már látjuk a lehetőségét annak, hogy kikerüljünk abból a gazdasági elzárkőzottságból, amelyben eddigelé voltunk, és éppen azért azt hiszem, hogy amikor idáig jutottunk, fontos az, hogy ez a kérdés törvényileg rendezve legyen. Különösen helyesnek tartom a mostani időpontot a tisztességtelen verseny kérdésének rendezésére, mert hiszen mi most ugy az iparban, mint a kereskedelemben bizonyos átmeneti állapotban vagyunk. A kereskedelemben a helyzet ae volt, hogy az által, hogy Magyarország egy közös vámterületnek a részét alkotta, egész természetesen az alakult ki, hogy a kereskedelemnek nagy része az import-kereskedelemre volt alapítva. Most van az a periódus, amikor a kereskedelemnek a mostani viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Most annak a helyzetnek kell előállania, hogy azok, akik mostanig főleg vagy kizárólag az import-kereskedelemmel foglalkoztak, a jövőben már sokkal kisebb részben foglalkozzanak ezzel, mert hiszen nekünk mindenképen az a törekvésünk, hogy importot csak annyiban vegyünk igénybe, amennyiben az múlhatatlanul szükséges. (Helyeslés.) Annak a kereskedőnek tehát, aki mostanig importtal foglalkozott, egyrészt át kell térnie a teljesen belső kereskedelemre, amikor ő a közvetitő az ipar és a fogyasztók között, amennyiben pedig a külfölddel meg vannak a nexusai, ezeket a nexusokat ki kell használni, de arra kell törekedni, hogy ezeket az összeköttetéseket ne az import, hanem ellenkezőleg az export érdekében használja fel. Azt hisszük, hogy ez a mostani szituáció nem lesz nagyon hosszú és a kereskedelem meg fogja találni a módját annak, hogy megfelelően illeszkedjék ebbe a mostani helyzetbe. Ep ugy, mint a kereskedelemnél, az iparban is átmeneti helyzetben vagyunk. Hiszen ugy áll a dolog, hogy nekünk egészen más alapon kell az iparban berendezkednünk, mint ahogyan berendezkedtünk akkor, amikor még közös vámterület volt. Nekünk mindent el kell követnünk arra, hogy ami nyersanyag az országban van, az itt dolgoztassák fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Emellett el kell követnünk mindent olyan irányban is, hogy amit általában a külföldről kell importálnunk, azt lehetőleg nyersanyag formájában hozzuk be és ez itt bent az országban kerüljön feldolgozásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell állapítani, hogy a magyar iparban az utolsó két esztendőben nagyon szép fejlődés volt ebben az irányban, Hiszen nem ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása az az alkalom, amikor a t. Nemzetgyűlésnek erről bővebb képet nyújthatunk, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) de kétségtelen, hogy a fejlődés igen szép. Bizonyos az is, hogy ehhez a fejlődéshez hozzájárult az a szituáció, hogy idehaza Magyarországban a évi december'hő 1-én, pénteken. 107 mi áraink a világpiacnak árai alatt voltak. Az a felfogás, hogy egymagában azért, mert egy országnak gyenge a valutája, már előnye van az iparban, teljesen téves, mert hiszen csak akkor van előnye, amikor a valuta lemenő tendenciát mutat. Abban az időpontban, amikor lemenő tendencia van és ennek folytán az árak még nem érték el a világpiaci árat, a dolog természeténél fogva olcsóbban lebet termelni, de mihelyt bekövetkezett a teljes kiegyenlítődés, akkor már a versenyben egyenlően állunk. Ebből az folyik, hogy nekünk arra kell igyekeznünk, hogy az az időszak, ameddig nem érjük el teljesen a világpiaci árakat, minél hosszabb időszak legyen, mert azáltal, ha ez az időszak hosszabbra nyúlik, hosszabb idő van a fejlődés lehetőségére. Épen azért, mert nekünk arra kell igyekeznünk, hogy ez az időszak lehető hosszú legyen, el is kell mindent követnünk, hogy ezt elérjük. Ez volt az oka annak, hogy abban a kérdésben, amely az utóbbi hónapokban oly sokat feszegettetett ugy a hírlapokban, mint másutt, t. i. az utánpótlási ár kérdésében a kormány nem tudott arra az álláspontra helyezkedni, hogy az utánpótlási ár elvéhez általánosságban hozzájáruljon. Az utánpótlási árnak általános alkalmazása azt jelentette volna, hogy mi egyszerre elérkezünk a világpiaci árakhoz. Mert egy országban, ahol a gazdasági élet tekintélyes részben a behozatalra van utalva, egészen természetes, hogy az árak mindig ehhez alakulnak és igy ha mi általában elfogadtuk volna az utánpótlási árat, ennek az lett volna a következménye, hogy néhány lökéssel eljutottunk volna a világpiaci árakhoz. Már pedig a kereskedelemben és az iparban is az a helyzet, hogy épen az üzleti életnek rugalmassága folytán mindenkor meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy minden iparos és kereskedő a saját leleményességével a legügyesebben járhasson el. Itt annyi válfaja van a hitel igénybevételének s az egyéb módon való beszerzésnek, hogy abban a percben, amint általában kimondottuk volna azt, hogy mindenben az utánpótlási ár szolgál irányadóul, mindezek a lehetőségek elvétettek volna és mindenben tényleg ez szolgált volna irányadóul. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek olyan esetek, amelyekben csakis az utánpótlási árnak van meg a jogosultsága, mert egészen kétségtelen, hogy sok ilyen eset van, de azt akarom mondani, hogy általános szabályként ezt az elvet felállítani rendkívül veszedelmes dolog lenne és ezzel rendkívül nagy kárt okoznánk a magyar gazdasági életnek. Hogy csak egy példát mondjak, igen nagy volt a jegyintézet hitelének igénybevétele abban az időben, amikor 35 vagy.40 centime körül volt a korona. Igen sok transzakció bonyolittatott le az ily módon igénybevett hitellel. Már most ezek a transzakciók végleges lebonyolításra kerültek akkor, \y