Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
r  nemzetgyűlés &4. ülése 1922. cognac-nak nevezzék. Ez is tisztességtelen verseny, amely a hatalmi túlsúlyra támaszkodik. B. Lers Vilmos: Ezt mondtam! Friedrich István : Én nagyon sajnálom, ha a t. képviselő ur ugy véli, hogy ezt elmondani felesleges. . . . B. Lers Vilmos: Nem, ellenkezőleg hangsúlyoztam, hegy én is ezt mondtam I Friedrich István : . . . Akkor ismételten csak örömömnek adhatok kifejezést afelett, hogy egy nézeten vagyunk. Mikor felszólaltam, azt hittem, nem vagyunk egy nézeten, de most csak örülhetek annak, hogy sikerült kapacitálnom a képviselő urat. (Derültség.) Ilyen körülmények köpött én nem is fárasztom tovább a t. Nemzetgyűlést, csak jóleső érzéssel konstatálom, hogy ennek a tudománynak olyan kiváló harccsa és kiváló szakértője, aminő báró Lers Vilmos képviselőtársunk, szintén egy nézeten van velünk. T. Nemzetgyűlés ! Felhasználom mégis az alkalmat, hogy rámutassak a törvényjavaslatnak egy hiányára, amit én abban látok, hogy a legutóbbi esztendőkben a tisztességtelen versenynek egy egészen uj formája alakulván ki Magyarországon, a javaslat e tekintetben nem tartalmaz rendelkezéseket. (Igaz! Ugy van!) Tapasztalatlan emberek, akiknek semmi közgazdasági ismeretük nincs, akik soha a gyakorlati életben nem dolgoztak, felhasználják a keresztény jelszót, (Ugy van ! Ugy van ! a szelsőbaloldahn.) alapítanak különböző keresztény vállalatokat, jól vasalt nadrágu urakat, lehetőleg monoklival ellátva, elhelyeznek az igazgatóságokban és megindítják az úgynevezett keresztény közgazdasági életet. Ahelyett hogy ezek az urak a satupad mögött és a boltban a pult mögött kezdenék pályájukat, azt hiszik, hogy ilyen módon lehet keresztény közgazdasági életet teremteni. Szeiintem ez is tisztességtelen verseny, mert azt a nagy általános nemzeti jelszót, a keresztény jelszót beleviszik a közgazdasági életbe megfelelő tapasztalatok és ismeretek hií nyá ban. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valamennyien akarjuk, hogy legyen keiesztény közgazdaság, de épen ezek, akik ilyen tisztességtelen módon és tisztességtelen eszközökkel belenyúlnak a közgazdasá gi éleibe, ezek akadályozzák meg egy egészséges keresztény közgazdaság kialakulását, mert lendesen ezzel ütik agyon ezeket az uj vállalatokat : »Hja, keiesztények csinálták, nem értenek hozzá.« Nem az a baj, hogy keresztények csinálták és nem azért nem értenek hozzá, mert keresztények, hanem az a baj, hogy olyan keresztények csinálták, akik nem értenek hozzá. ( Ugy van ! Ugy van ! a báloldalon.) Látjuk, hogy a leglehetetlenebb címeken napiólnapra alakulnak biztosi tóvá Halatok és más úgynevezett kurzusvá Halatok. Meskó Zoltán : Kurzuspoloskák ! Friedrich István : Legnagyobb részüknek szerencsétlen a vége, meit hiányzik belőlük az ismeret és a tapasztalat. NAPLÓ VI. évi december hő 2-én, pénteken. 105 Ma tehát, amikor ez a nemzetgyűlés a keresztény és nemzeti irányzatbaín óhajt dolgozni, szerény nézetem szeünt a törvényjavaslatban erre vonatkozólag is kellett volna valami általános intézkedésnek történnie, hogy a keiesztény jelszó ne szerepelhessen a közgazdasági életben, mint tisztességtelen fegyver. . . . (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Kíméljük meg a vallást ilyesmitől ! Friedrich István :... mert aki ezt a jelszót megfelelő készültség nélkül bele akarja vinni a közgazdasági életbe, az csak ért és nem használ. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Az evangélium sibereit ki kell irtani ! Meskó Zoltán : Hát a keresztény strohmannok ! ? Friedrich István : Az igen t. képviselő ur még azt is szives volt kifejteni, hogy mennyiie szükséges a kereskedelem. Mi ezt is nagyon jól tudjuk és Hegedüs képviselő ur sem mondotta azt, hogy keieskedelem nélkül el tudja képzelni nemcsak Magyarországot, hanem általában az egész közgazdasá gi életet, és ő is nagyon j ól tudj a, hogy nem mehetünk mind külön-külön kávééit Ceylonba és rizséit Kinába. Hegedüs György képviselő úrból nem a kereskedelem elleni meggyőződés beszél, hanem az ő szavaiban utat talált magának a mai közvélemény, különösen a mai keresztény társadalom, amely olyan szegénységben sínylődik, hogy hiányos tudományos készültsége folytán elsősorban a kereskedelemben látja saját nyomorának okát. A világért sem akarja ebben a Házban bárki is azt mondani, hogy a mai nyomorúságnak a kereskedelem az oka. Magam is iparos és kereskedő vagyok és tudom azt, hogy a kereskedelemben is disztingválni kell, amit a képviselő ur még jobban tud, mint mi valamennyien. Van tisztességes és nem tisztességes kereskedelem. De amikor azt mondja Hegedüs képviselő ur, hogy a kereskedelemnek egy nagy része hiábavaló és felesleges, méltóztassék megbocsátani, ebben neiá igaza van. Igaz az is, hogy Isten óvjon minket az állami kereskedelemtől, meit lehet rossz a zsidó kereskedelem, lehet rossz a keiesztény kereskedelem, vagy nem tudom milyen kereskedelem, de a legborzasztóbb az állami keieskedelem. Lehet vállalat jó, lehet vállalat rossz, lehet vállalat nemzeti szempontból kifogásolható, de a legborzasztóbb az én szerény nézetem sze int az állami vállalat. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha a tisztességtelen versenylói törvényt alkotunk, akkor nagyon helyes volna, ha a nemzetgyűlés ebben a tekintetben is állást foglalni, hogy nem tű i tovább, hogy a magyar állam akár a kereskedelemben, akár más termelési á gban mint v? llalkozó fellépjen. A magyar állam mint vállalkozó* levizsgázott. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 15
