Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-64

ÎC4 A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. fokot ért el, hogy ezek után ennek a most emiitettem szégyenszakasznak abrogálását kérjük. A leghálásabb feladat ott támadni a falat, ahol legvékonyabb. (Igaz ! Ugy van !) Valaki pár évvel ezelőtt — az ótestamentum egy parabolájával élve — azt mondotta itt e parlamentben, hogy minden lánc csak olyan erős, amilyen erős annak a láncnak leggyengébb szeme. Nos hát, kevés gyengébb szeme van az egész gazdasági beállításnak az entente részéről, mint az, hogy itt megtagadják a tisztességes verseny terén a reciprocitást. Ezt az ürügyként szereplő láncszemet kettétörjük, ezt a falat áthághatjuk ennek a nagyon helyes törvényjavaslatnak birtokában. Én tehát azt kérem, hogy ne méltóztassanak halogatni e törvényjavaslat megalkotását olyan szempontokból, — mert hiszen elismerem, hogy Hegedüs György képviselő ur azért nagyon sok bibijére mutatott rá a gazdasági közállapotoknak — hogy ezekből majd sok halogatással csináljunk belőle egy nagy igazságügyi novellát is, — minden egyébtől eltekintve már csak azért sem, mert a nemzetközi nyelvhasználatban annyira körül van határolva ez a »concurrence déloyale« és »unlauterer Wettbewerb«, hogyha ennek kereteit felszakítjuk, akkor a további nexusok révén megszűnik számunkra egy olyan oszloptalapzat lenni, amelyen nagyon elég fontos közgazdasági dolgaii kat akarjuk és fogjuk magunknak kifelé kiharcolni. Mert ez a borkérdés önmagában véve is, de a tisztességtelen verseny más vonatkozásai is nemcsak dann um emergenst, hanem nagyon jelentékeny lucrum cessans-t is jelentenek. S ez talán fontosabb kérdés, mint ami néha napokon, vagy heteken át foglalkoztatja a külügyministeriumot általános diplomáciai téren, ahol túlkicsinyek vagyunk, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert felette fontos a gazdasági jövőnk bázisa, s épen azért, mert nagyon fontos érdekeinknek nemzetközi szempontokból való megvédésére én e törvényjavaslatot alkalmasnak tartom és belgazdasági téren is etikailag hézagpótló, ezért tisztelettel ajánlom annak elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Friedrich István ! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Én a törvényjavaslathoz nem szándékoztam hozzászólni, mert azt helyesnek tartom és ugy látom, hogy az egész Ház is egyöntetű helyesléssel fogadja azt és magáévá teszi, Lers Vilmos igen t. képviselőtársam egyes kijelentéseit és fejtegetéseit azonban még sem hagyhatom megjegyzés nélkül. Hegedüs György t. képviselőtársam nincs rászorulva arra, hogy megvédjem, ő majd megvédi magát. Lers Vilmos igen t. képviselőtársam azonban a bankok és a kereskedelem általános védelmében talán mégis tovább ment, mint amennyire ezzel a javaslattal kapcsolatban okvetlenül szükséges lett volna. „ „ Méltóztassék elhjnni, t. képviselő ur, hogy én évi december hó 1-én, pénteken. is tudom, és valamennyien jól tudjuk, hogy à bankokra feltétlenül szükség van országunk közgazdasági életében és senki sem olyan naiv közülünk, hogy csak egy percre is el tudná képzelni bankok nélkül a közgazdasági életet. De nem Vagyunk hajlandók magunkévá tenni ezt az általános dicséretet az összes magyar bankokra vonatkozólag, mert a magyar bankok, t. képviselő ur, az utóbbi esztendőkben nem telj esitették kötelességeiket minden vonalon. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a haloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy vannak bankok, amelyek hazafias tendenciával dolgoztak, teremtettek a közgazdasági életben, de amikor súlyos helyzetűnkben csak ugy tudnak segítségünkre sietni, hogy 40—50% mellett adnak pénzt, (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől és a baloldalon.) akkor valóban nem érdemlik meg az általános dicséretet. Itt tehát disztingválnunk kell bankok és bankok között. Nem hagyhattam tehát szó nélkül a képviselő ur által elmondottakat, nehogy bizonyos körökben nagy Örömmel konstatálják ma, hogy a nemzetgyűlés egyhangúlag lobogtatta az elismerés pálmáját a magyar bankok felett. Ehhez az elismeréshez, mi, a magunk részéről legnagyobb sajnálatunkra már csak 4vi szempontból sem járulhatunk hozzá. B. Lers Vilmos : Én sem mondtam ! Friedrich István : Ha az igen t. képviselő ur sem igy gondolta, akkor annál jobb, mert hiszen ebben az esetben egy nézeten vagyunk. (Derültség.) A képviselő ur gondolatmenetében igyekezett ezt a törvényjavaslatot külpolitikai vonatkozásban be is állitani és a trianoni békeszerződésből kiindulva szintén odakonklud^l, hogy ne emeljen senki se nehézséget a törvényjavaslat elé, mert erre okvetlenül szükség van viszonossági szempontból is. T. Nemzetgyűlés ! A trianoni békére vonatkozólag Magyarországon minden embernek egy és ugyanaz a nézete. Az egyik rész azonban politikai, taktikai okokból nem fejtheti ki a maga nézetét, mig a másik rész ezt is megteheti. A békeszerződést illetőleg azonban — ismétlem — kivétel nélkül mindannyian egy nézeten vagyunk. Én megmondhatom, hogy semmiféle lojalitástól, amely a mi részünkről történik a trianoni eszmekör felé, nem várok semmiféle revanst és semmiféle elismerést velünk szemben. Ha tisztességtelen versenyről méltóztatik beszélni közgazdasági és külpolitikai vonatkozásban, akkor legelsősorban tisztességtelen versenyben állunk az entente-tal szemben mi magunk, mert ha valaki ez ellen a szerencsétlen nemzet ellen a legpiszkosabb tisztességtelen verseny fegyvereit alkalmazza, (Ugy van ! Ugy van! jobb felöl) ugy épen a mélyen t. entente az, amely ellenünk a legtisztességteienebb eszközt, momentán hatalmi túlsúlyát használja fel közgazdasági vonatkozásainkban. Elég ha a békeszerződésnek csak a cognac-ra vonatkozó rendelkezéseire utalok, amelyek nem engedik meg, hogy Magyarországon a cognac-termelők a borpárlatét