Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-64

À nemzetgyűlés 64. ütése 1922. évi december hó 1-én, pénteken. 10Í vonják vissza a közönséges magánjogba ezeket a jogvidékeket. Ha következetes akar maradni a képviselő ur, akkor ugyanngy kérnie kell a váltótörvény és a csődtörvény eltörlését is. Pedig nincs is még magánjogi codexünk. Hát hová tenné most vissza ? Hegedüs György (közbeszól) : Nem a csődjogról beszélttm. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. B. Lers Vilmos : Nem kell azt bizonyitani, hogy a kereskedelmi jognak, a váltó- és csődjognak sok szabványa nem vonatkoztatható a magyar állampolgárok nagy átlagára. Én nem engedem magam egy előttem ismert percentszám kimondására rábírni, hogy csonka Magyarországon is az analfabéták milyen percentszámot képviselnek — ezt kifelé való tekintetből nem mondom meg, — de ha a képviselő ur azt hiszi, hogy minden tagjára szeretett népünknek ráilleszthető, rá vor ható a könyvvezetés minden szabálya és a kereskedelmi és váltótörvény minden szakasza, ha a váltó vissza éléseknek egyengetés kedvéért ki akarná tenni a legkisebb gyenge embert is, akkor inkább nyugodjunk bele abba a tényleg fenforgó furcsaságba, hogy Magyarország primásának, aki m m vezet könyvet, de vezet feljegyzéseket, feljegyzései nem hitelesek, de a kis szatócs feljegyzései könyvileg perelhetők. Ez nem baj. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen itt most lehetetlen, hogy kardinális, primitiv dolgokat magyarázzak a kereskedelem értékeléséről a nemzetgazdaság szempontjából, polemizáljak hereszerü beállítása ellen, amint azt az igen t. képviselő ur tette, avagy a kereskedelem méltatása végett Velence, Arralfi, Genua, Pisa szerepéről, elkezdve és a kereskedelem továbbfejlődéséről Hollandia és Anglia példáin keresztül bőven fecsegve. De itt az ország szine előtt kell egy közhelynek átérzésével megmondanom, hogy soha nagyobb fontosságot nem jelentett a transito kereskedelem csonka Magyarországra nézve, mint most. A keieíkedelem lesz az a kötelék, amelynek révén legálisan behatolunk a környező országrészekbe, — bár talin mis mellékgondolatokkal is. Mindevvel nem akarok most bővebben foglalkozni, csak egyetlenegy példa bemutatására vetemedem a tekintetben, hogy bizonyítsam, hogy a kereskedelem az egész nép boldogulása, és a szegényebb, a kevésbé munkaképes elemek megélhetése tekintetében milyen eltolódásokat okoz. Méltóztatnak talán tudni azt, hogy Hollandiában — igaz, hogy most kénytelen vagyok két évtizedes adatot idézni, hogy a magyar népszámlálás vonatkozó részével szembeállíthassam — a kei eső össznépesség létszáma 37 százalék. Ebből a kereskedő 17%. Magyarországon akkor 53% volt a keresők percentje és 3 3% a keieskedőké. Mit mond ez ? Azt mondja, hogy ott, ahol nagy kereskedelem van, az ellátható össznépességnek száma a kereskedőkhöz képest nagyobbodhatik, meit a sokat kei eső keieskedelem egyúttal eltartja jóformán az egész állami szükséglet oroszlánrészét. Hol volnánk mi, ha kereskedelmünk nemcsak pár százalék lenne ! (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Felszólalásomhoz tartozik Hegedüs képviselőúrral szemben az is, hogy egy, itt talán nem kellőképen képviselt, de legnemesebb embei hivatás, az orvosi pályáról, az or

vosiállásról mondjak valamit válaszul arra, amikor kiszakitanak egy szintén röpke, népszeiüen feltálalt vádat, hogy az orvos a patikussal összeköttetésben csalárd módon rendel, illetve speciálszerékért. . . Horváth Zoltán : Nem volt itt Gál Endie ! B. Lers Vilmos : . . . egyes gyógyszeitiiosokhoz oda tereli a betegeket. Hadd mondjam meg legalább azt, hogy egyenesen és egész közönségesen valutapolitikai okból a magyar gyógyszer tarosok ma nem tehetik meg azt, hegy minden orvos minden specifikumai a nézve minden származású, bérmely oiszág gyógyszeikészítményeit raktáron tartsák. Tisztességtelen dolog-e, ha egy specialista, aki gyakran rendel egyazon szert, épen például a vidékről feljött betegek kedvéért mindjeit megjelöli a forrást is, hogy a páciens hol szerezheti be azt ! Lehetnek végtére erre nézve is kifogásolható kivételek, azonban tessék az ilyen ügyet az orvosi kamara elé utalni és nem olyan törvényjavaslatba bevonni, amely alfától ómegáig a kereskedelemre vonatkozik. Egészen általános nemzetgazdasági primer tételek fejtegetését restellem. (Halljuk! Halljuk/) Ebben a parlamentben talán még sem kell magyarázni azt, hogy a keieskedelem inproduktiv-e vagy produküv-e azért, meit már kéíz javakat egyik helyi ól a másakra visz. Aki tagadó értelemben ezt kimondja, annak nincs a kereskedelemről halvány sejtelme sem, valanint arról sem, hogy mi az a helyi élték. Aki az ilyest kimondja, az a kereskedelmet csak egyoldalú, majdnem gyermekded beállításban ismeri. Hegedüs György : Van olyan joga az ilyen állításoknak, nirt az önéinek ! Rassay Károly : Köszönje meg a kioktatást ! (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Hegedüs képviselő urat figyelmeztetem, hegy kötelessége a szónokot meghallgatni, méltóztassék ehhez alkalmazkodni. B. Lers Vilmos : A magyar parlament közgazdasági műveltsége és etikai nivója érdekében... Hegedüs György (közbeszól). Elnök : A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék meghallgatni a szónokot. Módjában van a vita folyamán válaszolni. B. Lers Vilmos: ...a kéidést egyszerűen bifuikáltan kell feltenni, hogy piodukíiv-e a kereskedelem vagy nem ? Mert ezt két szempontból lehet tekinteni. Persze nem produktiv, ha a kérdést egyszeiüen bekötött szemmel ugy állítjuk fel, hegy vájjon uj javakat termel-e, avagy a termeivényen, az áiun csinál-e beléitékjavitó változtatást. Ha nem, akkor peisze látszólag nem produktiv. Ha pedig a másik szempontból helyesebben azt kérdezzük, hogy a keieskedelem hasznot hajt-e, produktiv-e az által, hogy térbeli és idő-